𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

30.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- Még most sem fogod elmondani, hogy hova megyünk igaz?- már a kocsiban ülünk, és a randink helyszíne felé tartunk.
- Kincsem, ne kérdezd ennyiszer, mert úgysem fogom elmondani, hiszen akkor nem lenne meglepetés. Az öltözeted miatt ne aggódj, nagyon csinos vagy. És nekem bejön, hogy szoknyát hordasz- örültem, hogy tetszik neki, mert ha az ellenkezője lenne, akkor nem vennék fel ilyeneket. Egyébként Kook fekete ingben, bőrkabátban, farmerben, és egy elegánsabb cipőben volt. Úgy nézett ki, mint egy maffia főnök fia.
- Akkor csak annyit mondj, hogy még sok idő? Fáj már az alfelem a sok ülés miatt- kezdtem el nyavalyogni, persze csak azért, hogy egy kicsit felhergeljem.
- Hát attól tartok, hogy akkor majd rá kell dolgoznod a fenekedre, hisz lehet, hogy már nem is olyan formásak- mosolyodott el komiszul. Tudtam, hogy csak játszik velem, de őszíntén nem bántam, kellett már a jókedv az életembe- Egyébként mindjárt ott vagyunk, szóval türelem- simított rá a combomra, ami miatt felcsúszott a szoknyám alja. 
Szerintem ez a randi nagyon eseménydús lesz...

Egy aranyos kis kávézó előtt parkoltunk le. Kívül krém színűek voltak a falak, az ablakszegélyek - amikre muskátlikat helyeztek el - pedig mentazöld.
Kook kinyitotta nekem az ajtót és kisegített a járműből. Az érkezésünket az ajtó fölötti kis csengő jelezte. A pulthoz sétáltunk, ami mellett finomabbnál finomabb sütemények voltak.
- A rendelésemért jöttem, Jeon Jungkook névre kértem- mondta Kook a pultosnak. Akkor ezek szerint nem ez lesz a randevúnk helyszíne.
- Máris hozom, egy pillanat- eközben a pult mögött álló srác nagyon méregetett engem, ami nem igazán tetszett, ezért inkább szerelmem háta mögé húzódtam. Kook ezt észrevéve gondolom ijesztően nézhetett a srácra, mert az egyből levette rólam a szemét.
- Ő az ÉN párom, szóval leszel szíves abbahagyni a bámulását, és igyekezhetnél a rendelésemmel, nem érek rá egész nap.
- Ig-igen is, mi-mind-mindjárt hozom- kezdett el dadogni a srác. Azonnal hátra is ment a rendelésért, s mikor visszatért vele már vettük is kifelé az irányt. Ide se fogok többé jönni...
- Kook, azt mondtad, hogy nem sok idő. Akkor most hova fogunk menni?
- Fordulj csak meg, és meglátod- úgy tettem ahogy mondta, megfordultam és egy kikötőt láttam magam előtt, amiben egy kisebb luxus hajó állt.
- Azt ne mond, hogy az a hajó a miénk- néztem rá hitetlenkedve, de ő nem úgy nézett ki, mint aki viccelni akarna vele.
- Márpedig az igenis a miénk. Kibéreltem mára. Senki nem lesz rajta, rajtunk kívül.
- Akkor te fogod kormányozni? Mégis mióta tudsz te hajót vezetni??
- Ohh kincsem, sok mindent nem tudsz még rólam, hiába ismerjük egymást kiskorunk óta. Na, de elég a csevegésből. Irány a fedélzet!- kiáltotta el magát, amin én elkezdtem kuncogni, hiszen olyan volt, mint egy kisfiú.
Felsegített a hajóra, de én ennek ellenére is majdnem elbuktam.
- Picim, vigyázz magadra, nem szeretnélek korházba vinni- nem figyelve szavaira mentem tovább. A világosbarna padló végig volt szórva virágszirmokkal, és az volt benne a legszebb, hogy nem a klasszikus rózsát választotta, hanem vegyesen volt mindenből. Mindenhol fények világítottak, ami a világosság miatt még nem igazán látszódott, de este biztosan szép lesz.
- Kook, miért béreltél ki egy hajót? Az a kávézó is tökéletes lett volna- nem szeretem, ha sokat költ rám.
- Azért kincsem, mert este csillagokat fogunk nézni, és úgy gondoltam, hogy egy hajóról izgalmasabb lenne- karolta át a derekamat, miután lerakta a földre a dobozt amit elhoztunk a kávézóból. Nagyon örültem, hiszem megjegyezte kiskorunk óta, hogy egyszer majd szeretném látni a csillagokat.
- Komolyan megjegyezted, hogy szeretném látni a csillagokat?- ugrottam a nyakába.
- Szívem, mindent megjegyeztem rólad. Mióta ismerjük egymást, azóta mindent megjegyeztem rólad. De gyere, megmutatom a hajó többi részét- megragadta a kezemet és elvitt a hajó belsejébe. Az első emeleten étkező, táncterem és konditerem volt. A második emeleten már a hálószoba, egy fürdőszoba, és jakuzzi foglalt helyet. Ma szerintem estig ki fogjuk élvezni a jakuzzit. Az agyamat egyből mocskosabbnál mocskosabb gondolatok lepték el.
- Kook, azt hiszem, hogy mi nagyon el leszünk csillagnézésig- húzódott a szám egy mindent tudó mosolyra.
- Azért ne siess ennyire előre. Ez a mai nap nem csak egy randevú. Ma van a tizenkilencedik születésnapod- teljesen kiment a fejemből a születésnapom. Őszintén szólva mióta a felszínen élünk, teljesen elveszett az időérzékem.
- De akkor miért vagyunk itt a hajón? Nem anyuval kéne lennünk?- mi a szülinapomat mindig együtt ünnepeltük meg, soha nem volt olyan, hogy külön lettünk volna.
- Drágám, ez anyukád ötlete volt. Egyébként is, ő most nincs otthon. Elment Hajunhoz megmondani neki, hogy lesz egy közös gyerekük, de nekünk most nem ezzel kell foglalkozni- hátulról átkarolta a derekamat és szorosan a hátamnak simult, ami miatt éreztem, hogy már nem éppen volt nyugalmi állapotban- Szeretnél huncutkodni egy kicsit vagy majd akkor szeretnél, ha elmentünk a kikötőből?- suttogta érzékien a fülembe. Meleg lehellete a nyakamra csapódott amitől egy halk sóhaj szökött ki az ajkaim közül.
- Menjünk előbb el a kikötőből- Kook bolintott egyet majd engem a szobában hagyva fel is ment a fedélzetre.

Már nagyon messze voltunk a kikötőtől, amikor szerelmem végre lejött hozzám. Én egészen eddig a szobából néztem a kilátást. A messzi távol és a víz illata nyugatatóan hatott rám.
- Lehorgonyoztam, szóval nem fogunk innen elsodródni. Viszont mielőtt rátérnénk nagyobb dolgokra, szeretnélek felköszönteni- elővette a dobozd amit a kávézóból hoztunk el és kinyitotta. Egy csodaszép epres torta lapult benne, aminek már a látványától összefolyt a nyál a számban.
A tortát felvágva egy bársonydobozt találtam a közepén. Először arra gondoltam, hogy most meg akarja kérni a kezemet, de aztán elvetettem az ötletet, hiszen miért kérné meg egy tizenkilenc éves fiú kezét.
- Kook, mi van a dobozban?
- Nyisd ki szerelmem, és akkor meglátod- úgy tettem ahogy mondta, amint felnyitottam a kis dobozka tetejét, egy gyűrűt találtam benne. Csodaszép volt a gyűrű, és ahogy néztem, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ennek a csodálatos férfinek a férje lenni.
A gyűrű csavart formájú volt, aranyszínű és kicsi kövecskék helyezkedtek el rajta.
- Istenem, ez gyönyörű...

𝕵𝖚𝖓𝖌𝖐𝖔𝖔𝖐 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊

Reméltem, hogy tetszeni fog neki a gyűrű. Már csak abban kell reménykednem, hogy igent mond, mert ha nem, én abba belehalok. Ő a mindenem...
A gyűrűn kívül már csak az ő szemei lehettek gyönyörűbbek. Úgy csillogtak, mint a legdrágább gyémánt, amikbe ha belenézek egyszerűen csak megbabonáznak.
Letérdeltem életem értelme és kivettem a kezei közül a kis dobozkát.

- Mióta ismerlek, azóta nagyon kedvellek Jimin. Mindig éreztem, hogy van köztünk egy megmagyarázhatatlan kötelék, persze most már tudom, hogy ez a szerelmünk köteléke.
Jimin, ha már csak rád nézek úgy elbűvölsz, hogy az valami eszméletlen. Egyszerűen imádlak, minden porcikádat a hibáiddal együtt, amik szinte nincsenek is.
Nem tudom, hogy hogyan érdemelhettem ki egy ilyen angyali fiút, mint amilyen te vagy. Tiszta szívű és jólelkű, és azt szeretné, ha ez a csodás fiú örökre velem maradjon.
Szóval Jimin mit mondasz, hozzám jössz?- szegénykémnek eddigre már patakokban folytak a könnyei. Hosszú ideig meg sem szólalt, ezért kezdtem elveszíteni a reményt, hogy igent fog mondani, de aztán a nyakamba ugrott, amitől hátra dőltünk a padlón.
- Persze, hogy hozzád megyek. Soha nem fogsz tudni levakarni magadról. Akkor is veled maradtam volna örökre, ha nem kéred meg a kezemet- felhúztam a gyűrűsujjára a gyűrűt, majd kezet csókoltam neki. Azt hiszem, hogy soha nem voltam olyan boldog, mint most. 
Ja de, amikor ez a tünemény a barátom lett.