𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

21.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Este felé indultunk haza, mivel mikor én eljöttem otthonróm késő délután volt. 
Nem említettem Kooknek, de féltem hazamenni. Féltem, hogy apám talált valami kiutat, és már nincs a házban. De szerencsémre ott volt.
Még mindig ájultam feküdt a földön, amit nem értettem. Már rég fel kellett volna ébrednie.
- Vigyázz, nehogy csak színlelje a dolgot- nem is mertem közel menni hozzá. Inkávv Jungkook mellett maradtam. Ő jelentette számomra a legnagyobb biztonságot.
- Mi lesz most vele? Feljelentjük?- kiváncsi szemekkel néztem a giúra. Egyáltalán nem sajnálnám, ha apám börtönbe kerülne. Igaz, édesanyém egyedül maradna, de inkább legyen így, mint hogy egy ilyen veszélyes őrülttel legyen együtt.
- Az lenne a legjobb. Tényleg, had nézzem meg, hogy milyen sérüléseid lettek. Jobb lenne ellátni őket- a bejárati ajtó bezárása után felmentünk a fürdőszobába. Kook felültetett a mosógépre, majd levette rólam a felsőmet. Az arcom eme tettére lángba borult, amit nem tudtam elrejteni szerelmem elől- Nagyon édes vagy amikor elpirulsz. Innét tudom, hogy tetszik amit csinálok. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád- én ezt az egészet pirulva hallgattam végig. Az arcomat eltakartam a kezeimmel, de Kook morogva fejezti ki nemtetszését a dolog iránt.
Ezek után inkább a sérüléseimmel foglalkoztunk. Szerencséee nem voktal vészesek, és már nem is fájtak annyira- Most lemegyünk és felkeltjük az apádat. Aztán megbeszéljük, hogy mi legyen.
- És ha letagadja az egészet? A sebeimen kívül nincs más bizonyítékunk ellene.
- Ne aggódj, szívem. Meg fogjuk oldani, és utána nyugodt életünk lesz, remélhetőleg.
- Remélem, hogy igazad lesz. Nem akarok többet szenvedni miatta- lassan lementünk a nappaliba, de arra nem számítottunk, hogy az apám maga elé meredve fog a kanapén ülni. 
Érkezésünkre felkapta a fejét.
- Jaeho, remélem, hogy felkészültél egy igen hosszú beszélgetésre- Kook féloldalasan elmosolyodott, de ez mögött düh, féltés és gonoszság lapult. Amitől bevallom, hogy egy kissé én is féltem.

~ 𝕰𝖐ö𝖟𝖇𝖊𝖓 𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓 é𝖉𝖊𝖘𝖆𝖓𝖞𝖏á𝖓á𝖑 ~
    𝕮𝖍𝖔𝖆 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊

Mióta nem történt meg az esküvő, azóta nem találkoztam Jiminnel, és bevallom, hogy nagyon hiányik. Szerencsére Jaeho nem meri idetolni azt a mocskos képét, viszont így, hogy ő nincs itt, Hajunnal, az orvosunkkal eléggé összemelegedtünk. Nagyon kedves velem. 
Igaz, randevúzni még nem voltunk, ugyanis előtte fel szeretném bontani a házasságomat jelenlegi férjemmel. És Jiminnek még meg kéne tudnia néhány titkot, amik eléggé sokat jelentenek az életében.
Most van egy kis időm nosztalgiázni, mert Hajun a betegekkel foglalkozik. Chim pici korában nagyon édes volt. Sajnos Jaeho már akkor sem volt oda érte, és ez fáj a legjobban.
- Choa, megkóstolnád a főztömet? Kíváncsi vagyok a véleményedre- jelent meg Jin a szobám erkélyén. Olyan mintha a második fiam lenne.
- Persze drágám. De tudod jól, hogy minden főztödet szeretem. Ha nem készülnél apád nyomdokaiba lépni, nagyszerű szakács lenne belőled- simítottam rá az arcára. 

~ 𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓é𝖐𝖓é𝖑 ~

Végül kihívtuk a rendőröket, akik le is tartóztatták az apámat. Szerencsére a testemen éktelenkedő sebek és zúzódások elég bizonyítékként szolgáltak.
Jungkook a mentősöket is kihívta, amit én nagyon elleneztem, mert szerintem semmi szükség nem volt rá.
Megvizsgálták a sérüléseimet amikre csak egy krémet írt fel az orvos.
- Szerinted anya mit fog szólni, ha megtudja? Biztosan nagyon dühös lesz. Börtönbe küldtem a tulajdon apámat- kezdtem el pánikolni. A kezeimmel ide-oda hadonásztam idegességemben, és félő volt, hogy a végén még leverek valamit.
- Picim, figyelj rám! Édesanyád nem fog rád haragudni, hiszen azt tetted ami helyes. Hidd el, a te helyedben ő is ezt tette volna. Ez egy undorító dolog a tulajdon szülődtől. Ha ezt nem tetted volna meg, akkor egész életedben bántad volna- lefogta hadonászó kezeimet, és szorosan magához ölelt. Imádom az ölelését. Egyszerre nyújt védelmet, vígasztal meg és tart melegen határtalan szeretettel karöltve. 
Mélyen beszívtam bódító illatát, mely citrom és a tenger friss illatát idézte fel bennem.
- Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled, Kook. Valószínüleg Mi-Chaval lennék a kastélyban miközben mind a ketten boldogtalanak vagyunk, mert nem tartozhatunk életünk szerelméhez.
- Oh, szóval én vagyok életed szerelme?- sejtelmesen elmosolyodott, majd homlokon csókolt. Ebben benne volt az összes irántam érzett aggódása.
- Igen, az vagy. Mindennél jobban szeretlek. Viszont lehetne, hogy végre lepihenünk? Ez a nap nagyon borzasztó volt.
- Persze, de előtte le kéne fürödnöd és a sebeidre is új kötést kell tenni- kibontakoztam az öleléséből, és a kezét megfogva kezdtem el magam után húzni a fürdőszobába.
Úgy döntöttem, hogy ma együtt fogunk fürödni.