𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

34.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Megint..., megint hánytam. A vizsgálat óta eltelt öt hét, és abból 3 hete egyfolytában hányok. Tudom, legalábbis sejtem, hogy mi miatt van, de képtelen vagyok felfogni és elfogadni, mert úgy érzem, hogy nem állok rá készen. Egy fél év elmúltával már lehet, hogy más lenne a véleményem. Persze képtelen lennék elvetetni a kicsit, hiszen ő nem tehet semmiről. Ennek tudtában el kéne mennem orvoshoz, de még nem mondtam el Kooknak, hogy mi a helyzet. 
A rosszulléteimről sem tud, mivel minden reggel korán megy dolgozni, így mindig lemarad erről.
Most viszont más volt a helyzet. Ma nem ment dolgozni, így mindent hallott...
A fürdő ajtaját szerencsére időben bezártam, így nem tudott bejönni.
- Szívem, jól vagy? Beengednél légyszíves? Nagyon aggódom érted- tényleg hallatszódott a hangján, hogy aggódik, ezért - bármennyire is nem akartam, hogy még megtudja, hogy esetleg terhes vagyok - beengedtem. Kezei közé fogta az arcomat és azokkal az átható szemeivel aggódva nézett rám.
- Jól vagyok, csak biztosan elronthattam a gyomromat a tegnapi vacsorával- remélem, hogy elhiszi ezt a kis hazugságot...
- Kincsem, tudom, hogy nem ez áll a rosszulléted, vagyis a rosszulléteid mögött. És igen, tudok az összes rosszullétedről. Egyszer akkor rohantál a fürdőbe amikor mentem volna ki az ajtón.
- És m-mit go-gondolsz, mitől v-vannak a rosszulléteim?- szégyeltem magam, hogy nem szóltam neki erről az egészről.
- Öt hete szeretkeztünk utoljára, pont a viszgálat után, és akkor sem használtunk óvszert, és tulajdonképpen az előtt sem. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínüséggel terhes vagy, és mivel Dohyuntól nem lehetsz az, így csak tőlem lehet a gyermek.
De ha szeretnéd, akkor elmehetünk vizsgálatra, és akkor minden kiderül. Utána pedig beszélhetünk komolyabban erről a témáról. Mert szerintem fontos, hogy mit gondol a másik-  imádom, hogy ilyen törődő és megértő, csak ez miatt még nagyobb bűntudatom van.
Lefejtettem kezeit az arcomról és jó szorosan megöleltem.
-Rendben, menjünk orvoshoz, de csak hozzánk mehetünk. Az itteni orvosok szívinfarktust kapnának, ha meglátnák azt, hogy sellő a gyerek- Kook erre csak elnevette magát, majd hirtelen felkapott a vállára, ami részemről nem igazán volt jó ötlet - Ha nem akarod, hogy lehányjalak, akkor szerintem tegyél le- szerencsére hallgatott rám, így megint érezhettem a talpam alatt a talajt. Átöltöztünk és már mentünk is le a partra.
A tanács biztosan ki fog akadni, hogy nem a nászéjszakán fogant meg a baba, már ha tényleg igaz, hogy terhes vagyok.

Idegesen, de egyben izgatottan mentünk a tanács elé, mivel velük is közölni kell a tényeket.
- Jimin, Jungkook, mit szeretnétek? Nem tűntök túl nyugodtnak- szólalt meg a tanács vezetője.
- Az a helyzet, hogy feltételezhető, hogy terhes vagyok- szólaltam meg halkan, félve a tanács reakciójától.
- Tudod jól, hogy a nászútig nem szabadna teherbe esned. Viszont, ha ez tényleg igaz, akkor nem tudunk mit csinálni, a babát nem vetethetjük el, főleg nem a te döntésed nélkül. Menj be Hajunhoz, hogy vizsgáljon meg- úgy is tettem ahogy a tanács fejese tette. Jungkook is ideges volt, érzem rajta, legföképpen abból, hogy nagyon szorítja a kezemet.
- Ne aggódj, ha terhes vagyok, akkor nem fogom megölni a gyermekünket, nem lenne hozzá szívem- kaptam tőle egy csókot, majd bementünk az orvosi szobába.
- Minek köszönhetem látogatásotokat? Ugye nincs baj?- kezdett egyből aggodalmaskodni.
- Meg kéne viszgálnod. Három hete folyamatosan csak hányok, és az a sejtésem, hogy babát várok-Hajun meglepődve nézett rám. 
- És ezt elmondtátok a tanácsnak? Tudjátok jól, hogy nem szeretik, ha valaki szabályt szeg.
- Elmondtuk nekik, és egyáltalán nem voltak idegesek. Nekünk most az a fontos, hogy kiderüljön Jimin állapota. Aztán meglátjuk, hogy mi lesz.
- Rendben van. Jimin feküdj fel az ágyra, mindjárt jövök- Hajun valami monitorral és zselével jött ki- Ezt rá fogom most kenni a hasadra. Az elmondottjaid alapján már kimutatható, hogy terhes vagy e- a zselé eléggé hideg volt, ami miatt felszisszentem. Jungkook erősen fogta a kezemet. Elhiszem, hogy ideges, de az a baj, hogy ez rám is hatással van.
- Koo, kérlek nyugodj meg, mert így én is csak ideges leszek- simítottam a kezére, remélve, hogy ezzel le tudom egy kicsit nyugtatni.
Hajun elkente a zselét a hasamon azzal a kis szerkezettel, közben pedig a képernyőt nézte.
- Igen, látszódik a baba, de még nagyon picike, és most vagy három hetes. Gratulálok!- mikor Hajun kimondta azt, hogy terhes vagyok valahogy csak nyugodtabb lettem, amit nem értettem, hiszen eddig azért izgultam, hogy ne legyek terhes. 
Ránéztem Jungkookra aki csak mosolygott, miközben szeméből folytak a könnyei.
- Jimin, el sem hiszem, hogy szülők leszünk- ugrott a nyakamba, mire én elkuncogtam magam.
- Hidd el Koo, még én se dolgoztam fel...