𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

29.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Mikor az emberrel szörnyű dolgok történnek- gondolok itt megerőszakolásra, bántalmazásra- nem vágyik más érintésére, társaságára, még akkor sem, ha azok szeretetteljesek. 
Csak arra vágyik, hogy egyedül lehessen, miközben a lelkét felemészti a sok borzalom, a fejét pedig sötét gondolatok lepik el. Bezárkózik magába, és ki tudja, hogy ki-e lehet húzni egyszer valaha abból a burokból, amit maga köré vont. Mindenkit eltaszít magától, pedig tudja, hogy csak segíteni szeretnének rajta.

Sajnos ezzel én is így voltam. Magamba zárkóztam, és próbáltam elfelejteni, megemészteni a velem történteket. Az elején aludni sem mertem, mert féltem, hogy az álmaimban újra megtörténik minden. És ezek után úgy éreztem magam, mint egy elveszett senki.
De szerencsére Jungkook nem adta fel, nem engedte, hogy eltaszítsam magamtól.
Teljes egy hónapig ki sem jöttem a szobámból, és ő sem. Ha én a földön a sarokba húzódtam, akkor ugyan ezt csinálta ő is. Ha sírtam, akkor átölelt, és addig ringatott amíg meg nem nyugodtam.
Soha nem vette le rólam a szemét, és nem is bánom, mert lehet, hogy akkor már nem lennék itt. Ebben az egy hónapban többször próbáltam már bántani magamat, de mielőtt bármi olyat tettem volna, Kook mindig leállított. Őszintén fájt néznem ahogy miattam szenved. Hiába minden törekvése, hogy kimenjek akár csak a sötét szobából, egyek vagy, hogy elfogadjam egy pszichológus segítségét, mind hiába.

De szerencsére ennek az egésznek vége. Legyőztem magamban mindent, és azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy ne kísértsen életem végéig ez az egész. Persze, nem mondom, hogy ki tudtam törölni az emlékezetemből, mert nem, ez lehetetlen lenne, de őszintén már sokkal jobb.
Most pedig ezek után az a legnagyobb problémám, hogy nem tudom mit vegyek fel. 
Ugyanis Kook randira akar vinni, de nem mondja meg, hogy hova, így teljesen tanácstalan vagyok.
- Anyaaa, jönnél segíteni egy kicsit?- kiabálok le neki, ugyanis a konyhában van. 
Hallom halt lépteit, ahogy jön föl a lépcsőn, majd be is toppan a szobámba.
- Baj van? Olyan kétségbeesett hangod volt.
- Igen baj van! Nem tudom, hogy mit vegyek fel a randira. Ezért meg is ütöm Kookot. Miért nem lehet elmondani, hogy hova fogunk menni?
- Azért kincsem, mert akkor nem lenne meglepetés. Egyébként tele van a szekrényed jobbnál jobb ruhákkal. Szerintem teljesen minden, hogy mit veszel fel.
- Akkor szerinted felvehetek egy szoknyát is?- ekkor az arca gondolkodóba esett, majd furcsán grímaszolt egyet.
- Ha neked úgy kényelmes, és nem félsz a többi ember véleményétől, akkor igen, nyugodtan felvehetsz egy szoknyát is- a hangja óvó volt. Mindig is próbált védeni, csak apa miatt nem igazán tehette.
- Akkor gyorsan átöltözök, addig maradj itt- ültettem le az ágyra a nagy ruhakupac mellé. 
Elvettem egy fehér szoknyát, garbós fehér felsőt, és egy kötött babakék pulcsit, aminek a nyakán van egy fehér masni. Cipőnek pedig egy magasított talpú csattos párt választottam.
A hajamat megfésültem, és egyedül csak a számra tettem egy is balzsamot.
- Jimin, siess egy kicsit, mert oda fog égni az ebéd!- hallom meg anyám türelmetlen hangját.
- Már kész vagyok- mentem ki a fürdőből. Úgy éreztem magam, mint egy félénk kislány.
- Kincsem, gyönyörű vagy. Szerintem ez az összeállítás tökéletes. Hányra mész?
- Még van fél órám indulásig. Viszont anya, valamit meg kéne beszélnünk. Úgy látom mintha híztál volna egy kicsit- el is pirult szavaimra, amit nem tudtam mire vélni.
- Figyelj, lehet, hogy nem fogsz örülni annak amit most mondani fogok. De kérlek, hogy ne ítélj el majd miatta...
Minden azután kezdődött, hogy hazamentem az esküvőről. Mivel apád szó nélkül elment, én közelebb kerültem az orvosunkhoz...
- Hajunhoz? Jin apjához?- nem tudtam, hogy most kiakadjak vagy inkább hallgassam végig anyát. 
- Igen, Hajunhoz. Sokkal több közös van bennünk, mint apáddal, Ő jobban is bánik velem, és végre lehet mindenről véleményem. Jimin, eddig olyan voltam, mint egy aranykalitkába zárt kismadár, most végre úgy érzem, hogy szabad lehetek.
- Had kérdezzem meg. Hajuntól van a gyermek?- kétség sem fér hozzá, hogy anyám terhes. Csak nem tudom, hogy miért kellett titkolnia.
- Igen, de nem szeretném, hogy ez neked gondot jelentsen.
- Anya, én örülök, ha boldog vagy, viszont nem kellett volna eltitkolnod előlem. Viszont most megyek, mert ha jól hallottam akkor megjött Kook.

 Örülök, hogy lesz egy kistesóm sőt, kettő testvérem lesz, hiszen mindig is erről álmodtam. Csak mivel én hamarosan meg leszek koronázva, nem nagyon lesz a kistesómra. Hiszen majd a saját gyermekeimmel is foglalkoznom kell.
Viszont most a randira kell gondolnom.

Egyenesen Kook karjaiba szaladtam, ő pedig erősen körém fonta a karjait. Imádom amikor elveszek az ölelésében. 
Pipiskedve próbáltam puszit adni az ajkaira, de mindig elhajolt előle, ami miatt én bevágtam a durcit. Ami miatt ő kinevetett.
- Ne nevess ki, nagyon gonosz vagy. Nem is megyek veled radnira. Attól, hogy még ilyen szexi vagy, nem kell elszállnod magadtól.
- Szóval szexi vagyok mi?- kaján mosolyra húzta ajkait ami miatt meg tedtam volna ütni.
- Egoista- motyogtam az orrom alatt, de természetesen meghallotta.
- Nana édesem. Ezt a félistent nem szabad egoistának nevezni- simított rá a fenekemre amit meg is szorított.
- Nem csak egoista, perverz is vagy. Tényleg nem fogok elmenni veled a randira- már épp indultam volna be a házba - persze csak a hecc kedvéért - amikor a karomat megragadva visszarántott magához. 
Nem várta meg, hogy bármit is mondjak, egyből megcsókolt. Először heves volt, majd egyre lágyabb ami nagyon tetszett nekem, és a hasamban repkedő pillangóknak is.