𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

8.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Levettem a ruháimat, és miután beállítottam a vizet megfelelő hőmérsékletre, beültem a kádba.
Még mindig sírtam, mert rosszul esett amit Kook mondott. Most már nem csak kedvelem, hanem szerelmes vagyok belé. 
Elvettem a csempén lévő polcról az epres samponomat, és megmostam a hajamat. 
Eközben a meleg víz hatására elkezdtem elálmosodni, így kiszálltam a kádból, és felvéve a fehér köntösömet visszamentem a szobába.
Felvettem egy nálam legalább kétszer nagyon pólót, és egy boxert, majd befeküdtem az ágyba.
Hiába volt nyár, én mégis felhúztam a nyakamig a takarót, és lehunyva a szemeimet már el is ragadott az álom.

°Álom°

Éppen az ebédet főztem, mikor két ölelő kart éreztem meg a derekam körül.
- Sikerült elaltatnom a kicsit, bár nagyon nehezen ment.
- Ma nagyon nyűgös, szerintem jönnek a fogai. Nemsokára kész az ebéd. Megterítenél légszives?
- Persze édesem- nem hiába kértem meg Kookot, hogy terítsen meg, mivel én nem érem el a tányérokat, muszáj neki elvégeznie ezt a feladatot.
- Arra gondoltam, hogyha Daeun felébredt, akkor elmehetnénk a vidámparkba.
- Daeunnal még nem mehetünk vidámparkba. Még túl kicsi hozzá. Nemrég született, és nem szívesen viszem ekkora tömegbe.
- Igazad van szívem, sajnálom. Akkor inkább csak pihenjünk, hiszen már ránk férne- és ebéd után pont ezt tettük. 

°Álom vége°

Nem tudom, hogy miért álmodtam Kookal, és miért pont ezt , de azt kell mondanom, hogy tetszett. Csak az a baj, hogy ez soha nem fog megtörténni.
De ez miatt nem szabad szomorkodnom. Hiszen nem sírhatok mindig mindenért.
Már nem tudtam volna visszaaludni, így lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy bögre finom kakaót. Persze csak halkan, mert a többiek aludtak, és nem akartam senkit felébreszteni. Nagyon el voltam mélyedve a gondolataimban, így nem észleltem, hogy valaki mellettem áll.
- Jesszusom, anya. Mióta állsz itt?- komolyan a szívbajt hozta rám.
- Már egy pár perce. A mikró is lejárt már. Csak nagyon a gondolataidba voltál merülve, ezért nem akartalak kizökkenteni. Min gondolkodtál?
- Csak azon, hogy apa miért ilyen velem. És, hogy miért kell elvennem Mi-Chat- anyukám nagyot sóhajtott, majd válaszolt.
- Ez az egész édesapád ötlete volt. Azt akarja, hogy tovább vidd a királyi vérvonalat. De szerintem kérd meg, hogy üljetek le, és beszéljétek meg ezt az egészet.
Ha szeretnéd, akkor most felébrésztem, és megmondom neki, hogy beszélni szeretnél vele- én erre csak nemlegesen megráztam a fejemet. Ha valaki felébreszti, akkor utána olyan, mint egy zsémbes öregember.
- Hagyd csak, majd reggel beszélek vele. Most viszont menjünk vissza aludni. Apropó, hol van Jungkook? A szobánkban nincs.
- Nem tudom, hogy hogyan nem vetted észre, de itt van a nappaliban, és a kanapén alszik- anyukám csak sejtelmesen elmosolyodott, és már fel is ment. Nem tudom, hogy honnét veszi vagy tudja, hogy szerelmes vagyok Kookieba.
A kakaómat hátrahagyva mentem be halkan a nappaliba, és térdeltem le az alvó fiú mellé.
A kanapé szűkös helye miatt összehúzta magát. Halkan szuszogott, az ajkai egy kissé el voltak válva egymástól. A szemeimet nagyon vonzották azok a dús ajkak, így véve a bátorságot, adtam rájuk egy röpke puszit.
Úgy döntöttem, hogy felébresztem a fiút, hogy jöjjön fel aludni, mert reggelre mindene fájni fog.
- Kookie, kelj fel, menjünk fel a szobába- rázogattam meg finoman a vállát, amire csak egy halk hümmögést kaptam válaszul. Végül addig nyaggattam, amíg erőt vett magán, és felmentünk aludni.

Reggel egy emelkedő valamit éreztem meg magam alatt. Egyből fel is kaptam a fejem, de amint realizáltam, hogy Kook mellkasán fekszek, egyből vissza is helyezkedtem. Ki akartam élvezni azt a kis időt, amíg nem kel fel. Ennek viszont az lett a következménye, hogy visszaaludtam.
Mikor legközelebb felébredtem Jungkook már nem volt mellettem, ami egy kicsit elszomorított.
Úgy döntöttem, hogy nem fekszek tovább, így lementem a konyhába, ahol még nem volt senki, ezért elkezdtem reggelit készíteni mindenki számára.
Csináltam amerikai palacsintát és egy jó nagy adag rántottát szalonnával. Remélem, hogy mindenkinek ízleni fog.
- Jó reggelt Jimin. Mik ezek a finom illatok?- a hang alapján apám jöhetett le.
- Úgy gondoltam, hogy csinálok mindenkinek reggelit, hogy ne anyának vagy Kook anyukájának kelljen szenvednie vele.
- Ez igazán kedves tőled, biztos finom lett, hamár az illata ilyen jó- nem tudom, hogy mi üthetett belé, mert eddig még soha sem dicsért meg, de igazán jól esett tőle.
- Apa, beszélhetnénk egy kicsit reggeli után? 
- Persze. A többiek amúgy is elmennek valahova, ha gondolod mi addig itthon maradhatunk, és akkor beszélhetünk. Utána úgyis mindannyian mennénk a városba, mivel meg szeretnénk mutatni neked is az esküvői helyszínt, és a ruhádat- ezután nem beszéltünk többet, mert lejöttek a többiek is, így nekiálltunk reggelizni.
- Nagyon finom lett ez a reggeli, köszönjük Chim- dicsérte meg Jungkook az ételt, amit készítettem. Tőle különösen jól esett már ez az egy kedves szócska is.
- Ugyan, szívesen csináltam, és örülök, hogy ízlik- a többiek tényleg elmentek a városba reggeli után, ezért leültem apával beszélni. Egymás mellett ültünk a nappaliban az egyik kanapén. Egészen idáig csendben ültünk, de ezt most én törtem meg.
- Mi a baj azzal, hogy meleg?- nem tudom, hogy miért ezt tettem fel első kérdésnek, de most már mindegy.
- Ezt egészen idáig egy ember tudta rólam, mégpedig édesanyád, meg persze a nagyszüleid, de most neked is elmondom...