𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

42.fejezet

A szertartásig eltető idő csiga lassúsággal telt el, már-már idegörlő volt, az agyam fogaskerekei csak úgy tekeregtek, egy perc nyugtot sem hagytak nekem. Mindenféle rossz gondolat az eszembe jutott, előjöttek a belső kisördögeim.

- Jimin, nyugodj meg légyszíves, nem tesz jót neked az idegeskedés, és nem is aludtál semmit, mire odajutunk kifáradsz, és nem fogod bírni- anya mindig tudja, hogy mi a bajom, túl jól ismer már.
- De anya, egyszerűen nem megy. Félelmeim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Apa soha nem tanított nekem semmit a királysággal kapcsolatban. Hogy fogok én így kormányozni? A törvényeinket sem tudom, tanácsadóm sincs- anya csak egy nagyot sóhajtott, majd szorosan karjai közé zárt. 
- Én tudom, hogy nagyon jó vezető leszel. Hidd el, hogy minden magától fog jönni, és nem lesz semmi baj. Most pedig lassan menjünk a nagyteremhez, mert negyed óra, és kezdődik a koronázásod- anya elindult az ajtó felé, én pedig egész testemben remegve indultam utána. A nagyterem felé mentünk, mert a koronázás ott lesz megtartva, az esküvő pedig egy csodaszép helyen. Oda már csak a családom, valamint a tanács tagjai fognak jönni, a nép tagjai nem, mivel ez nem rájuk tartozik.
Sajnálatomra túl hamar értünk oda a teremhez, ezért időm se volt lenyugodni, már csak azért sem, mert anya egyből benyitott, így minden szempár ránk szegeződött. Eléggé fusztráltnak éreztem magam ettől, ezért Kookot kezdtem keresni annak reményében, hogy az ő jelenléte kissé nyugtatólag lesz rám, de sehol nem találtam. Kétszer futottam át a tekintetemmel a termet, de sehol nem találtam a fekete uszonyos páromat, amitől kezdtem pánikba esni. Átsiklott az agyamon, hogy talán most jött rá, hogy nem kellek neki, és itt hagyott terhesen, egy rakás gonddal a nyakamban. 
De aztán megláttam ahogy szélsebesen úszik felém miközben gyorsan veszi a levegőt, mint aki a kastály túloldaláról sietett volna ide, hogy le ne késse a ceremóniát.
- Bocsájts meg nekem kedvesem, de elaludtam, és el is tévedtem, valamint a kastély másik oldalán voltam, ami kissé messze van ettől a teremtől- csak mosolyogva megingattam a fejem jelezvén, hogy nincs semmi baj.
- Az a fontos, hogy végre itt vagy- simítottam rá az arcára, majd egy röpke kis csókot váltottunk. A pillanatot a tanács feje zavarta meg, hiszen nem kéne húznunk a szertartást.
Elpirulva váltam el Kooktól, ki a helyére ment, hogy onnan figyelje az eseményeket.
- Most, hogy végre mindenki itt van, azt hiszem, hogy elkezdhetjük a szertartást- a tenyerem izzadt, a szívem őrült tempóban dobogott, de olyannyira, hogy azt hittem menten kiszakad a mellkasomból- Park Jimin, királyságunk leendő uralkodója! Fogadod, hogy hűséges leszel a népedhez, teljes erődből, és az elvártaknak megfelelően fogod irányítani a királyságot, és nem szeged meg a törvényeinket? Nem hozod szégyenbe Poszeidónt, kitől eddigi uralkodóink is származtak?- nem tudtam az esküre koncentrálni, az agyam teljesen kikapcsolt, de szerencsére, volt még egy kis lélekjelenlétem, hogy ki tudjam mondani az igent.
- Igen, fogadom- a pap a fejemre tette a tiarámat, majd a kezembe adta a szigonyt, ami természetesen régebben Poszeidón tulajdona volt.
- Ezennel kinyilvánítom, hogy Park Jimin hivatalosan is királyságunk uralkodója lett. Kérem párját, Jeon Jungkookot, hogy jöjjön mellé- nem értettem, hogy Kooknak miért kell idejönnie, hiszen ez még nem az esküvő. Annak más lesz a helyszíne, legalábbis én úgy tudom.
Amikor párom mellém ért, kezei közé fogta az enyéimet, majd csókot lehelt a kézfejemre.
- Kedves nép, mint uralkodótok, Jimin megfogadta, hogy hűséges lesz hozzátok, nektek is hűséget kell fogadnotok e két személynek- mindenki aki jelen volt a szívére tette a kezét, és elmondták az ősi esküt. Ahogy végignéztem rajtuk már most elfogott a félelem, hogy mivan, ha nem leszek jó irányítójuk. Ők most mind hűséget fogadtak nekem, és szégyen lenne, ha nem tudnám teljesíteni a nép kívánságait, valamint nem tudnám megvédeni őket a bajtól. De reménykedek, hogy Jungkook, és a tanács mindenben segítségemre lesznek, és akkor nem lesz semmi baj.