𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

28.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- Yoongi a legjobb barátom, mindenben segített, hogy jól sikerüljön a megmentésed. Édesanyád, és a többiek is jól vannak. Semmiért sem kell aggódnod. 
- Olyan sokáig vártam rád Kook. Azt hittem, hogy már nem érdekellek és nem fogsz kimenteni ebből a pokolból. Nagyon szörnyű és megalázó volt- bújtam karjai közé, amik szorosan fonták körbe gyönge testemet.
- Már nem kell aggódnod. A rendőrök mindjárt jönnek, és ki szeretnének hallgatni téged, hogy tényleg legyen bizonyítékunk.
- A testem nem elég? Nézz csak rá, tele vagyok sebekkel, a fenekem is vérzik. Szó szerint egy rongy lettem- olyan szégyenérzet fogott el, hogy inkább kibújtam a fiú karjai közül, és bebújtam a takaró alá. Nem akarom, hogy lássa az undorító testemet.
- Hé, Jimin! Mit csinálsz, miért bújtál el? Én előlem nem kell takargatnod magad. Tudod jól, hogy nekem mindegyhogy tökéletes vagy, még sebekkel is. 
- De én nem akarom, hogy így láss. Tudom, hogy undorotsz tőlem, csak nem mondod ki, nehogy megbánts.
- Erről szó sincs. Mégis miért undorodnék tőled? És amúgy is nem te tehetsz róla- lehúzta a fejemről a takarót és belebugyolált, mert bejöttek a rendőrök.
- Ne aggódj, nem fogunk sokat kérdezni. Bár szerintünk az lenne a legjobb, ha Te magad mondanád el a történteket.
- Nagyon friss még ez az egész, hiszen csak most lett vége. Nem hiszem, hogy tudnék róla beszélni...- nem értem, hogy miért kell ezt az egész kihallgatást most rögtön megejteni. Fel is keltem az ágyról és az ablakhoz sétáltam. A nyakörvet sem vették még le rólam, mivel nem tudjuk, hogy hol van a kulcsa. Pedig olyan jó lenne most sellővé változni. 
Meg is fogtam ezt a fojtogató szart és megpróbáltam lefeszíteni a nyakamról, de egyszerűen nem ment. 
- Nyugodj meg, ezzel csak magadat dühíted fel. Tudom, hogy nem kényelmes, de ki kell bírnod amíg meg nem találjuk a kulcsot- ölelt át hátulról, miközben ezeket a fülembe suttogta. 
Leereszkedtem a földre és a mellkasomhoz szorítottam a térdeimet, amiket át is öleltem. Éreztem, hogy lassan magába szippant a pánik. Nehezen kaptam levegőt, a tüdőm feszített és a fejem is zsongott.
- Me-menje-menjenek ki, nem akarom, hogy itt legyek- ordítottam rá a rendőrökre, de nem hallottam a lépteiket, amik azt igazolnák, hogy kimentek- MENJENEK MÁR!!- szinte már én magam is megijedtem magamtól.
- Nem hallják? Menjenek ki és inkább keressék meg a kulcsot!- dörrent rájuk Jungkook is, ki még
mindig szoros ölelésében tartott. Rossz gondolatok cikáztak a fejemben, amik nem hagytak nyugodni. Apámat miattam ölték meg, csak a rossz történik velem- Picim, vegyél mély levegőket, és csak az én hangomra figyelj- az ő hangja mindig megnyugtat. Tettem amit mondott, mély levegőket vettem de nem igazán akart elmúlni a rohamom.
- Nem nagyon fogsz tudni rajta segíteni. Az apját miatta öltük meg, szerinted ezzel a gondolattal, hogy fog megbirkózni? És amúgy is, saját magatokat csaltátok csapdába- Kook karja szorosabban fonódott körém, de én csak azzal tudtam foglalkozni amit ez a szemét mondott.
- Mi az, hogy csapdában vagyunk? Mire készülsz már megint? Nem volt elég amit velem műveltél- teljesen kifordultam magamból, de jelenleg ez volt a legkisebb gondom.
- Majd meglátod kicsi aranybogár. Nem fogsz tudni olyan könnyen szabadulni tőlem vagy, ha tőlem el is szabadulsz, de az átkomtól nem- ekkor valahogy kiszabadította a kezét, és már csak egy éles fájdalmat éreztem a testemben, amitől felordítottam.
- Kook, menjünk innen- nyögtem ki ezt az egy mondatot, de olyan halkan, hogy csodálkozom azon, hogy egyáltalán meghallotta.
A testemet szorító fájdalom nagyon elviselhetetlen volt, de még így is próbáltam nyitva tartani a szemeimet ami többé-kevésbé sikerült is.
- Kincsem, megvan a kulcs!- kiáltott fel boldogan Kook. Gyorsan le is szedte rólam a nyakörvet, és ezután végre át tudtam változni sellővé. Felszabadító érzés volt, de nagyon furcsán éreztem magam. Mintha egy burokban lennék amiben nem kapok levegőt. És ez be is bizonyosodott, mivel Jungkook kétségbeesetten utötte a vízburkot, ami nem akarta megadni magát.
- Jimin! Hallasz?- persze, hogy hallottam. És fájt hallanai fájdalmasan kétségbeesett hangját.
- Igen, hallak viszont egyre kevésbé kapok levegőt!- próbáltam nem szaporán venni az életet adó oxigént.
- Yoongi, te tudod, hogy mi lehet ez? Valahogyan ki kéne szabadítani onnét. Nem akarom, hogy meghaljon. Nem veszíthetem el mégegyszer!- kezdett el keservesen sírni a párom, amit nekem nagyon szívszaggató volt hallani.
- Kook, nyugodj meg! Nem fogsz elveszíteni. Fogd meg a nyakörvet, és tedd rá Dohyunra. Ez az ő átka, ha ráteszed, akkor emberré változik, és úgy el fog múlni- suttogtam neki, mivel nem akartam, hogy az a szemétláda is hallja- Kook tette is amit mondtam, bár nagyon nehezen tudta rárakni Dohyunra a nyakörvet, de végül sikerült. Viszont a burok nem szűnt meg körülöttem, és ekkor estem én is kétségbe.
- Drágáim, azt hiszitek, hogy ilyen könnyen túljárhattok rajtam? Ez az egész akkor fog meszűnni, ha én meghalok. És engem nem lesz könnyű megölnötök!- kezdett el hátborzongatóan nevetni. 
Viszont én tudtam a gyenge pontját.
- Dohyun, remélem tudod, hogy nem vagyok terhes tőled. Tudom a titkodat, és sajnálattal közlöm, hogy minden próbálkozásod hiába való volt. Azt hittem, hogy egy gyöngy fiút teherbe tudsz ejteni? Ha egy nőt nem tudtál felcsinálni, akkor engem hogyan?- láttam rajta, hogy egyre dühösebb lesz- Egyénként meg, ha terhes ejtettél volna, akkor sem maradtam volna melletted. 
Elvittem volna a gyermeket magammal, mert képes vagy megkeseríteni bárkinek az életét. Neked nem is való gyerek. Arra születtél, hogy egyedül légy a népeddel, majd a halálod után ne maradjon utódod- a hatás kedvéért gúnyosan elmosolyodtam, ami már végképp nem tetszett neki. Megindult felém, és beleülött a burokba, ami a nagy ütés hatására szétrepedt. 
Már épp ideje volt, mert ha még tovább kellett volna dühítenem, akkor már tényleg elfogyott volna a levegőm. 
A burok szilánkossá tört, ugyanis a víz elkezdett jéggé fagyni. Az egyik darab pedig olyan nagy volt, hogy a töréskor belerepült Dohyun mellkasába, ki ettől elterült a földön. 
A teste elkezdett megfagyni, és hamarosan el is érte a szívét a fagy, amitől megdermett az egész teste.
- Jimin, nagyon ügyes voltál. Viszont szerintem nem kéne így hagyni. Képes lenne kiolvadni. Van itt valahol hűtőkamra? Mert, ha van, akkor bezárhatnánk oda. Bár nem biztos, hogy jó ötlet lenne egyedül hagyni, mert a végén még valaki kiszabadítja.
- De magunkal vinni se lenne a legjobb ötlet. Akkor még nagyobb veszélyben lennénk. Mi lenne, ha darabokra törnénk? Csak kell egy szikla- esküszöm, utálok bántani másokat, de Ő megérdemli.
- Idefelé láttunk egy elég nagyot, ha gondolod akkor ott ez megoldható- tette rá a vállamra kezét Yoongi. 

Sziasztok! Hogy tetszenek az eddigi részek? 
Megmondom nektek őszintén, hogy a Dohyunos részeket nagyon megterhelő volt megírni...

Szerintetek hogyan fog tovább alakulni Jimin és Jungkook története? Fognak még rossz dolgok történni velük?

Köszönöm, az 5K megtekintést, nagyon sokat jelent nekem!