𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

1.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

A szobámban olvastam egy kicsit sem érdekes könyvet, amit csak unaloműzés gyanánt kezdtem el olvasni, ugyanis arra vártam, hogy a szüleim elkészüljenek. 
Még el kell mennünk az északi oldalra Mi-Chaért, és a szüleiért, mielőtt felmennénk az emberi világba. 
Én még soha nem voltam ott, ugyanis félek az egésztől. Az uszonyomat se váltottam még soha lábra, pedig már számtalan lehetőségem lett volna rá. 
Félek az emberektől és én amúgy is egy visszahúzódó személyiség vagyok, soha nem volt velem gond. Most se akartam volna menni, de az őseinknek fontos bejelentenivalójuk van, amit Jungkooknak is tudnia kell, ő viszont az emberi világban él.
Nem is értem, hogy miért nem ő jön ide. 
Az északi és déli oldal között kicsit hosszú az út, így korán indultunk, bár ha a szüleimen múlna, akkor már reggel ötkor elindultunk volna.
Egy kicsit mesélek magamról. A többi sellőhöz képest én kicsi vagyok. Az uszonyom fehéres rózsaszínes, mert én gyöngykagylóból születtem. Ez miatt különlegesnek számítok. 
Imádok olvasni, általában a szobámban gubbasztok, mivel Jungkookon és Mi-Chan kívül nincsenek barátaim. Az unokatesómat, Su Bint se látom sokszor, mivel a szüleim korlátozták azt, hogy hányszor jöhet ide. Ennek az az oka, hogy Su Bin a lányok iránt vonzódik, a szüleim pedig nem éppen az elfogadó személyek közé tartoznak. Pont ahogyan Jungkook szülei sem. 
Éppen ezért nem merem elmondani a szüleimnek, hogy meleg vagyok.
A szüleim azzal se törődnek, hogy nekem is van méhem, így én is tudnék gyerekeket hozni a világra. Ezt egy áldásnak kéne venni, de a szüleim ezt épp az ellenkezőjeként gondolják.
Én nagyon boldog vagyok, hogy megadatott nekem egy ilyen lehetőség.

Hamarosan megérkeztünk az északi oldalra. Minden sellő az uszonyomat nézte kitágult szemekkel. A nap fénye miatt úgy csillogott, mint a legdrágább gyémánt, szinte már vakító volt.
Nem szeretek a középpontban lenni, de az uszonyom miatt ez elkerülhetetlen. 
Ennek ellenére imádom. Rajtam kívül még Jungkooknak van csodaszép uszonya, persze neki nem olyan színű, mint nekem.

Szerencsére nem kellett sokáig a középpontban lennem, mert elég gyorsan a királyi palotába értünk. A Jeon család már a kapuban várt minket, így gyorsan el is indultunk a felszínre.
A hasam görcsben volt, olyan kicsire húzódott össze, mint egy mazsola.
Azt se tudom, hogy uszonyról hogyan kell lábra váltani. Anyáék mindig azt mondták, hogy csak gondolni kell rá, és nyugodtnak kell maradni. Nem tudom, hogy ez nálam mennyire lesz lehetséges. A parton Jungkook fog várni minket sporttáskákkal, amikben mindenki számára ruhák vannak. Mivel átváltozás után nincs rajtunk ruha és eléggé kellemetlen lenne úgy az emberek közé menni.
Egy eldugott partrészre megyünk, hogy fel tudjunk öltözni, de így is kellemetlen lesz ezt a többiek előtt megtenni.
Már közel voltunk a parthoz és már Jungkookot is láttuk, amikor mindenki elkezdett átváltozni, csak én nem.
- Gyerünk Jimin, nem olyan nehéz ez. Csak gondolj arra, hogy lábakat szeretnél és lazulj el- bíztatott Mi-Cha. Úgy tettem ahogy mondta, de nem igazán tudtam ellazulni, így nem sikerült átváltoznom.
- Nekem ez nem megy, nem tudok ellazulni. És az agyam is tiltkozik ellene- csattantam fel. 
- Ha nem tudsz átváltozni, akkor menj haza. Majd otthon megtudod amit be akarunk jelenteni- torkolt le édesapám. Soha nem volt közeli viszonyom vele. Egyfajta átoknak tekinti azt, hogy egy gyöngykagylóból születtem, pedig ő is így jött a világra.
- Ne is hallgas az apádra. Higyj magadban, sikerülni fog. Az elmédet pedig zárd ki, csak az legyen benned, hogy át akarsz változni- állt ki mellettem édesanyám. Talán ő vele a legszorosabb a kapcsolatom a családban Su Binen kívül. Egyedül azt nem bírom elviselni benne, hogy nem elfogadó nemi identitás szempontjából.
Úgy tettem ahogy anya mondta, és meglepő módon sikerült. Csillogó szemekkel néztem a többiekre, kiknek egy büszke mosoly volt az arcukon.
Lassan kiúsztunk a partra és Jungkooktól átvettük a ruháinkat. Az enyémek egy kicsit nagyok voltak rám. 
Miután mindenki kész volt elindultunk Jungkook háza felé, ami a tengerpart közelében volt.
Én mentem elöl Jungkookal, a többiek pedig a hátunk mögött kullogtak.
Kicsit nehézkes volt még a járás, mivel nem voltam hozzászokva, és néha meg is inogtam, de akkor Jungkook mindig elkapott. Nagyon rég találkoztam vele, talán fél éve volt utoljára otthon. Ő egy stúdióban énekel, nagyon jó hangja van. Így nem mindig teheti meg, hogy hazajöhessen, de neki ez volt az álma, én pedig nem fogom benne megakadályozni.

- Mond csak Jimin, még mindig félsz az emberektől?- meglepett a kérdése, mert nem számítottam rá.
- Igen, mivel az, hogy most én is az vagyok nem változtat semmin. 
- Majd ha többet fogsz ide jönni, akkor nem ez lesz a véleményed. Viszont most beszéljünk egy kicsit az eljegyzésről. Még mindig nem akarjátok, igaz?
- Igen, és úgy érzem, hogy soha nem is fogjuk akarni. Mi-Chara úgy tekintek, mint a húgomra.
És ezt még senki nem tudja rólam, és nem is szándékoztam elmondani senkinek, de benned megbízok, így neked elmondom. Az a helyzet, hogy meleg vagyok...- Láttam rajta, hogy meglepte amit mondtam. Egy darabig meg se szólalt, és már kezdtem megijedni, hogy ő is el fog itélni a másságom miatt.
- Huh, nos ezzel megleptél, de ne aggódj. Nem foglak elitélni az miatt, mert más vagy.
- Komolyan? Pedig azt hittem, hogy ezt fogod tenni. A szüleimnek nem merem elmondani.
- Elmondok én is neked egy titkot, részben ezért is élek az emberi világban. Én is más vagyok, meleg vagyok, mint te és én se merem elmondani a szüleimnek. Részben ezért sem itéllek el- most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Erre tényleg nem számítottam, de örülök, hogy nem vagyok egyedül ebben a dologban.

Hamarosan megérkeztünk Jungkook házához, ami nagyon hangulatos és takaros volt. 
Mindenhol a barna és a krém szín dominált. Mindenki helyet foglalt a tágas nappaliban, és vártuk a szüleink bejelentését.
- Nos, tegnap összegyűltünk, és az esküvőtökről beszéltünk. Mi-Cha egy hónap múlva tizennyolc éves lesz, és arra gondoltunk, hogy egyfajta szülinapi ajándékként akkor tartanánk meg az esküvőt- jelentette ki Min Seo, Jungkook édesanyja.
- Ilyen hamar? Dehát még semmi nincs megszervezve- akadtam ki teljesen. Összesen csak négy hónapja jegyeztem el Mi-Chat, persze nem saját akaratomból.
- Mi már előre gondolkodtunk, ne aggódjatok. Már minden le van foglalva, a ruhátok is megvan már- intett le anyám. Mi az, hogy előre gondolkodtak? Ha már a mi esküvőnk lesz, akkor had legyen már nekünk is beleszólásunk.