𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

36.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

~ 𝕵𝖚𝖓𝖌𝖐𝖔𝖔𝖐 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊 ~

Gyorsan Jimin után szaladtam, hogy megnézzem jól van-e, amit a levél és a csomag után kétlek.
Szegénykém nagyon rosszuk festett, ezért amíg ő a gyomra tartalmát adta ki, addig én csináltam neki a kádba egy forró vizes fürdőt, amibe levendulát tettem, mivel az nyugató hatású.
- Jungkook, hoznál nekem egy pohár hideg vizet?- a hangja gyenge és rekedtes volt. Olyan volt az egész lénye, mint egy elveszett bárány.
- Előbb szerintem mosd meg a fogad, és mosakodj meg. Aztán pedig szépen veszel egy nyugtató fürdőt, én addig elintézek valamit- felsegítettem a földről, majd kimentem a fürdőből, hogy nyugodtan tudjak telefonálni. A szobánk erkélyére mentem, és kikerestem azt a személyt, aki remélhetőleg fog tudni segíteni.
Szerencsémre rögtön fel is vette, ami nem szokása.
- Jungkook, rég beszéltünk. Gondolom segítségre lenne szükséged- Yoongi hangja eléggé lelkes volt, ami szokatlannak számított. Viszont ő a legjobb abban amit csinál, és egyben ő a legjobb barátom is.
- Jól gondolod, viszont ez nem igazán telefontéma, ezért át kéne jönnöd. Ma jó neked? Elég sürgős lenne a dolog.
- Este felé tudnék csak átmenni, mert nemsokára megyünk Hoseokkal a korházba, végre kiengedik az anyját, és nekünk kell érte elmenni.
- Oké, akkor este találkozunk, ha szeretnéd hozd magaddal Hoseokot is, szívesen látjuk.
- Látjuk? Miért beszélsz többesszámban? Csak nem lett valakid?
- Majd mindent elmesélek, de most mennem kell- leraktam a telefont, és vissza is mentem Jiminhez, de persze előtte engedélyt kértem tőle.
- Kincsem, bejöhetek?- egy halk hümmögést hallottam, amit úgy vettem, hogy bemehetek. Jimin éppen a habokkal játszott, ami nagyon édes látványt nyújtott. Leültem a kád mellé a földre, a kezemet pedig a kád szélére tettem, és ráhelyeztem a fejemet.
- Jungkook, én nem akarom elvetetni a babát- nézett rám, szemei szomorúságot tükrözött.
- Nyugodj meg picim, nem lesz semmi baj, ezt is meg fogjuk oldani, mint eddig minden mást. Este lesznek vendégeink, és segíteni fognak ebben az ügyben.
- Akkor kéne főznöm vagy sütnöm valamit? Csak, hogy ne várjuk őket úgy, hogy nincs itthon semmi- igyekezetén elmosolyodtam, de úgy gondolom, hogy most nem szükséges, hogy étellel kínáljuk őket.
- Nem kell csinálnod semmit, egyedül az lenne a dolgod, hogy ne idegeskedj, mert egyikőtöknek sem tesz jót- válaszul bólintott egyet, majd hirtelen elkezdett közel hajolni hozzám, aminek tudtam, hogy mi lesz a vége. Hagytam, hogy ő csókoljon meg, nem akartam, hogy elszálljon a bátorsága. Örültem, hogy végre mer kezdeményezni.
Párnácskái nagyon puhák, és édesek voltak, annak ellenére, hogy nemrég adta ki a gyomra tartalmát. Szenvedélyesen csokoltuk egymást, aminek az lenne a vége, hogy az ágyban kötünk ki, amit most nem akartam, ezért miután elfogyott a levegőm elváltam tőle - Ne haragudj kincsem, de szerintem most te sem szeretbél az ágyban kikötni- szerencsére egyet értett velem. Lassan kiszállt a kádból, és egy gyors törülkötés után elszaladt a szoánkba, hogy felöltözzön. Ha így folytatja, akkor tényleg az ágyban fogunk kikötni. Tuti, hogy direkt nem csavarta maga köré a törülközőt, én pedig nyálcsorgatva néztem hibátlan, és karcsú testét.
Leengedtem a vizet a kádból, majd Jimin után mentem, aki az ágyban feküdt nyakig betakarózva.
- Jól érzed magad?- egészen meleg van még, pedig már szeptember közepe van, ezért nem értem, hogy miért takarózott be ennyire.
- Igen, csak jól esik a takaró nyújtotta meleg. Nem fekszel be mellém?- boci szemeivel nézett rám, amiknek soha nem tudok ellenállni. Ezért gyorsan befeküdtem mellé, szorosan magamhoz húzva derekánál fogva. Ő belefurta buksiját a mellkasomba. Szeretem mikor ilyen bújós, mert ilyenkor nagyon édes. Bár ő mindig aranyos látványt nyújt.
Mikor hisztizik, akkor olyan, mint egy dühös kis törpe, és ezt az énjét azt hiszem, hogy hamarosan látni fogom ezt az énjét.
Ujjaimat puha tincsei közé vezettem, és elkezdtem cirógatni feje búbját. Úgy bújt a tenyerembe, mint egy kiscica. Mondom én, hogy nagyon aranyos.

- Szerinted három hét alatt megtalálom a ruhát, és meg fogunk tudni szervezni mindent? Nagyon aggódok emiatt, szerintem egy kicsit szigorú ebből a szempontból a tanács.
- Valóban nagyon szűkös az időnk, de szerintem bele fogunk férni. Nem kell túldíszített esküvő. És én azt mondom, hogy nyugodtan legyen szoknyás a ruhád, vagy legalábbis legyen uszálya. Bár mivel a víz alatt leszünk nem nagyon lesz lehetőséget nadrágot felvenni, nem is tudom, hogy hogyan gondolták ezt. Arra gondoltam, hogy a díszítés színvilága lehetne lila-fehér, mivel tudom, hogy szereted a lilát. Ha nagyon szeretnénk akkor egy kis aranyat is vihetünk bele, de tényleg nem kell túl díszíteni- Jimin boldogan nézett rám, én pedig nyomtam egy puszit az arcocskájára.

Éppen a filmet kapcsoltam ki - amit eddig néztünk - amikor megszólalt a csengő. Ebből tudtam, hogy Yoongiék megérkeztek. Jimint ezért elkezdtem ébresztgetni, mivel ő időközben bealudt.
- Picim, ideje felkelni. Megjöttek a vendégeink. Amíg én beengedem őket, te kelj fel, és szedd kicsit össze magad- nyomtam egy csókot puha hajába, majd gyorsan leszaladtam a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót, ami mögött ott álltak Yoongiék. Hát akkor kezdjünk bele...