𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

47.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙 - 𝕰𝖕𝖎𝖑ó𝖌𝖚𝖘

Sziasztok! Így a rész olvasása előtt lenne hozzátok egy kérdésem.
Még áprilisban írtam egy novellát amit egy pályázatra küldtem be, viszont sajnos nem került be, ezért arra gondoltam hogyha lenne rá érdeklődő, akkor kiraknám azt is.

Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!

- Jimin, édesem ébredj- éreztem hogy valaki rázogatja a vállamat, talán anya az. De hát én elvileg meghaltam, akkor anya nem lehet itt - basszus Jimin, ébredj már. A végén a semmiben fulladsz meg- hm, ez hatátozottan nem hasonlít anya hangjára. Ekkor éreztem egy kisebb csípős érzést az egyik orcámon. Olyan volt mintha valaki pofonvágott volna. Kinyitottam a szemeimet, hogy rájöjjek ki volt ilyen merész, viszont ekkor Kookot láttam meg felettem tornyosulni, miközben aggódó szemeivel fürkészte az arcomat. Mikor meglátta, hogy kinyitottam a szemeimet egy megkönnyebbült sóhaj után mellém feküdt. De engem ez a legkevésbé sem érdekelt most. Egyedül az járt a fejemben, hogy elveszítettem a picit. Lenéztem a hasamra, rá is simítottam, viszont a baba "ott volt".

Akkor ezt az egészet csak álmodtam volna?
- Édesem, majdnem megfulladtál a semmiben. Mit álmodtál, hogy ennyire zaklatott lettél?
- Azt hiszem jobb, ha azt nem tudod meg. Per pillanat az a lényeg, hogy megvan a pici. Viszont boldog lennék, és igazán jól esne, ha megölelnél- kitárta a karjait, ezzel jelezve, hogy bújjak hozzá, de én inkább lábai közé másztam, és úgy bújtam a karjai közé. Így sokkal közelebb érezhettem őt magamhoz.
Elkezdte cirógatni a karomat ami így ezek után nagyon jól esett. Az állát a fejem tetején támasztotta meg, és így bámultunk konkrétan a semmibe egy ideig. Viszont valami furcsa volt nekem. Nem otthon voltunk, hanem még mindig a nászutas szobánkban. Annyira élethű volt az álmom, hogy hírtelen fel sem tűnt, hogy hol vagyok.
Arra lettem figyelmes, hogy Kook elkezdte puszikkal belepni a nyakamat amitől jólesően kirázott a hideg. Mégjobban belesimultam a karjaiba, olyannak éreztem magam, mint egy bújós kiscica, bár ez inkább szeretkezés után jellemző rám.
- Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit kényeztetnélek? Biztosan jól esne neked is egy kicsit, én pedig éppen törődős kedvemben vagyok, és ki mással törődnék, ha nem a szépséges szerelmemmel?- fordított rajtunk, most én voltam alul, ő pedig felettem. Belenéztem csillogó barna szemeibe, amikben minden egyes alkalommal el tudok veszni. 
- Neked is kéne a törődés, hiszen olyan kevésszer teszem- tényleg elkapott a bűntudat, mert ő sokkal többet foglalkozik velem, mint én ő vele.
- Majd később törődsz velem, de most én szeretnék neked jót okozni- lassan ráhajolt ajkaimra, és érzelmekkel teli csókba hívott. Én nyaka köré fontam karjaimat, és belemosolyogtam a csókunkba. 

A kényeztetésből szeretkezés lett, amit egyáltalán nem bántam. Olyan érzelmekkel teli pillanatokat éltünk át, amiket soha nem fogok elfelejteni. 
Fürdés után beültünk a jakuzziba, ahonnan az előttünk lévő tengert néztem. Gondolataimba voltam merülve, de nem annyira, hogy m. Most én cirógattam Kook mellkasát, ami egy remekmű. Nem egy izompacsirta, hanem pont jó alakja van, legalábbis számomra. 
Jól esett, hogy most én törődök vele egy kicsit, mert úgy érzem nem tudatom vele eléggé, hogy mennyire is fontos nekem.
Vállára hajtottam a fejemet, s felnéztem a szemeibe. Ő pont engem figyelt, és mikor találkozott a tekintetünk finoman, s lágyan az arcomra simított. Adott egy puszit a számra, majd homlokát az enyémnek döntötte.
- Nagyon szeretlek kincsem, az életemnél is jobban, és tudnod kell, ha valami komplikáció merülne fel a szülés közben, én akkor is téged választanálak, és nem a gyermekünket. Persze csak akkor tenném ezt, ha valameikőtöket nem lehet megmenteni. Tudom, hogy egy gyermek áldás, de életem szerelme pótolhatatlan- elérzékenyültem szavainak hatására, és mégjobban boldoggá tett, viszont egyben kétségbe is estem, hiszen tényleg mi lesz, ha valamilyen komplikáció lép föl, főleg, hogy elvileg természetes úton fogom világra hozni a picit. Egyéltalán hol fogok én szülni? - Pici, ezeket most nem azért mondtam, hogy megrémülj. Kezei közé fogta az arcomat és pillangópuszikkal kezdte behinteni, ami miatt elnevettem magam. Szeretem, hogy miatta vagyok boldog.
- Mit szólnál hozzá, ha felfedeznénk ezt a kis erdőt? Már itt vagyunk négy napja vagyunk itt, de csak a házban vagy a jakuzziban töltjük el az időnk nagy részét.
- Igazad van, amúgy sem ártana egy kis mozgás- karjaiba emelt, és velem együtt indult be a házba. Az sem érdekelte, hogy csurom vizesek vagyunk, egyből a szobánk felé kezdett menni.
Megszárítkozás után felöltöztünk és elindultunk az erdő felé. Egymás kezét fogtuk, Kook közben pedig a kézfejemet simogatta hüvelykujjával.
Minden olyan nyugodt volt itt is, csak az állatok hangját, valamint egy vízesés csobogását lehetett hallani. Tényleg itt tudnék maradni örökre. Egyszer csak elengedtem Kook kezét, és beljebb szaladtam az erdőben, követve a csobogó víz hangját. Nem törődtem Kookal, tudtam, hogy elég gyors ahhoz, hogy utolérjen.
Nem kellett sokáig mennem, egy kis eldugott zugban meg is találtam a vízesést, ami egyszerűen gyönyörű volt. Olyan volt, mint egy fátyol, és az egészet csak a fák vették körül.
Egészen a víz széléig mentem, majd belemártottam a kezemet, ami meglepően egész meleg volt. Gyorsan levettem magamról a ruháimat, és lassan bele is mentem a vízbe, majd mikor már derékig ért arra gondoltam, hogy egyek sellő. Az uszonyom csak úgy csillogott a vízben, ahogy rásütött a nap. Olyan volt, mint a gyémánt.
Hallottam párom közeledő lépteit, és aggódó hangját amin a nevemet kiáltotta. Kiúsztam és partig, és a vízben maradva félig elfeküdtem a parton.
Kook mikor meglátott csábosan elmosolyodott.
- Azt hiszem nekem van a legszexibb párom az egész világon- mikor hozzám ért legugolt elém és az egyik kezét rávezette az arcomba, én pedig kézségesen bújtam bele a tenyerébe- azt hiszem igazad van, tényleg jó lenne örökké itt maradni.
- Akkor jöjjünk vissza a baba születése után. Itt nem kéne tartanunk a veszélyektől, ételt is simán tudunk szerezni, és anyáék sincsenek messze. 
Mi itt fogunk élni az örökkévalóságig, és még azután is.
- Az örökkévalóságig- Kook ráhajolt az ajkaimra, és olyansafta csókban részesített, ami felért a mámorral. Ő az én eufóriám.

Vége

Tudom, nem jelentettem be, de a rész írása közben úgy éreztem, hogy ez lenne a méltó lezárása ennek a könyvnek.

Még lesz egy írói utószó és köszönetnyilvánítás, aztán érettségi után hozom is az új könyveimet. Remélem, nem gondoltátok, hogy ilyen könnyen szabadultok tőlem :)