𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

38.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Sziasztok! Azt hiszem, hogy még nem írtam ilyen hosszú részt, de remélem, hogy nem baj.

Nem tudom, hogy mikor fogok érkezni a következővel, mert újfent nem érzem jól magam, és sok a tanulni valóm is, de igyekszem.

Lenne felétek egy fontos kérdésem. Nagyon sok könyv ötletem van, igen ezt úgy, hogy még ezt sem fejeztem be... De nem tudom eldönteni, hogy melyiket kezdjem majd el, ezért arra gondoltam, hogy majd mindegyiknek kirakom az ismertetőjét a borítójával együtt, és amelyikre kommentben több szavazat jön, azt fogom megírni. Persze csak akkor, ha ez így nektek is jó.

~ 𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊 ~

Miután Yoongiék elmentek felmentünk a hálószobába, és elővettük a laptopot, ugyanis az esküvői "ruhámhoz" szerettünk volna anyagot keresni. Arra gondoltam, hogy anya megcsinálhatná nekem, legalább ezzel is letudnánk egy gondot.
- Kincsem, milyen csipkét szeretnél? Jó lenne, ha lenne valamilyen elképzelésed, mert nagyon sok fajta van itt.
- Nem csipkét szeretnék, hanem gyöngyházfényű selymet. És virágkoszorút, mert a koronázáson úgyis koronát kapok.
- A koronázásról jut eszembe, valamit el kell mondanom neked- olyan hangsúllyal mondta, hogy úgy tűnt mintha valami baj lenne, ez pedig megrémísztett.
- Kook, megrémísztesz. Remélem, hogy nincs semmi baj, mert több gondot már nem tudnék elviselni. Eddigi életem során csak problémákba ütköztem. Alig történt velem bármi is, ami jó. Ez persze mióta együtt vagyunk nem így van. Lehet, hogy a sors akarja így, és állít folyamatos megpróbáltatások elé. De úgy érzem, hogyha jön még valami, akkor összetörök- kezdtem keserves zokogásba. Lehet, hogy ez a terhesség miatt van, de ez egyébként is régóta kikivánkozott belőlem.
- Sss, picim, néz rám. Nincs semmi baj, ígérem, hogy soha többet semmiféle rossz dolog nem fog történni veled. Mostantól csak boldog pillanataink lesznek- fogta két keze közé pofimat, s törölte le a könnyeimet. Hittem neki, de, ha tudtam volna, hogy később mi fog történni, akkor nem tettem volna- Egyébként rólad volna szó, leginkább a származásodról, de, ha most nem állsz rá készen, akkor elmondhatom máskor is, amikor jobban leszel.
- Szeretném, hogy elmond, most már kíváncsivá tettél- szépen lassan kezdtem megnyugodni. Nem szeretek sírni, sem pedig panaszkodni, mert ilyenkor úgy érzem, hogy sajnáltatom magamat, de ezt muszáj voltam elmondani. Hiszen két ember azért lesz egy pár, hogy támaszt nyújtsanak egymásnak. Megvígasztalják egymást, és szeretetben élnek együtt, miközben tisztelik a másikat, és minden rosszat együtt élnek át, s küzdenek meg vele.
- Rendben, akkor elmondom. Egyszer beszéltem anyukáddal, és ő mesélte el nekem. Az egész Poseidontól kezdődik. Poseidon  olyan nőbe szeretett bele, aki nagyon különleges volt. Olyan volt, mint te, azaz gyöngykagylóból született. Ő volt az első ilyen sellő, így ebből arra lehet következtetni, hogy te Poseidon leszármazottja vagy (ez egyáltalán nem igaz, a mítoszokban ilyen nincs, de mivel részben ez egy fantasy könyv, gondoltam nem lenne baj belőle)- én csak néztem, mint borjú az új kapura.
Az agyam egyszerűen nem tudta felfogni az imént hallottakat.
- Jungkook, mond, hogy nem ámítasz. Vagy,ha igen, akkor ez egy nagyon rossz vicc. Kizárt, hogy ÉN egy ilyen nagy istentől származzak.
- Jimin, elhiheted, hogy ez nem hazugság. Ha nem hiszed el, akkor majd a koronázáson elfogod. Most viszont beszéljünk a babáról. Biztos, hogy nem bántad meg, hogy megtartottuk, ugye? - kérdése nem lepett meg, viszont a ma történtek után szerintem elég egyértelmű, hogy semmit nem bántam meg.
- Nyugi Kook, Semmit nem bántam meg, így visszagondolva örülök, hogy így történtek a dolgok.
- Ennek felettébb örülök. Tudom, hogy még bőven van időnk, de te gondolkodtál már a neveken, és azon, hogy fiút vagy lányt szeretnél?
- Ha kislány, akkor Yon, Young-Jae vagy Cho-Hee. Ha pedig kisfiú, akkor Yong vagy Hyun-Shik. Ezek a nevek amúgy is szépek, na, de a jelentésük az annál is inkább. Legalábbis szerintem. Neked mi a véleményed?
- Nekem is nagyon tetszenek- puszilta meg hirtelen orcámat. Arréb tette a laptopot, amjd a hátamra fordított- mivel eddig oldalasan feküdtünk- és az egyik térdévek a lábaim közé furakodott, ezzel kissé megnyomva ágyékomat. Tettei miatt arcom a rózsa legpirosabb árnyalatát vette fel, éreztem, hogy kissé égnek a zavartól az orcáim. Erre Kook elnevette magát.
- Nem értem, hogy ennyi idő eltelte után, hogy tudsz még mindig miattam elpirulni. De be kell vallanom, hogy tetszik, mert ez azt bizonyítja, hogy valamit jól csinálok- ráhajolt párnácskáimra, és szenvedélyesen elkezdte csókolni azokat. Azonnal visszacsókoltam, hiszen minek várakoztatnám. Ő eközben lejjebb vezette kezét a testemen, egészen az ágyékomig, majd hirtelen rámarkolt a nemességemre, amitől belenyögtem a csókba. Gondoltam, hogy rosszalkodok egy kicsit, ezért gyengéden - hogy azért mégse okozzak neki fájdalmat - ráharaptam alső párnácskájára, amitől most ő nyögött bele a csókba. Sajnos a levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól. Mind a ketten kapkodtuk a levegőt.
- Ha most nem állítasz le, akkor utána már nem fogok tudni leállni. Bár most a baba miatt amúgy sem tudnánk szeretkezni, de máshogy is tudunk egymásnak örömöt okozni.
- Meg sem fordult a fejemben, hogy leállítsalak. Én is ugyan úgy vágyok rád, mint te én rám. Úgyhogy benne vagyok, de szex tényleg nincs!- párom boldogan tapadt megint akjaimra, majd szép lassan elkezdte levenenni rólam a ruhákat. Fél perc múlva már meztelenül feküdtem a párnák között. De volt valami, ami nagyon bosszantott. Ő még mindig ruhában volt, ezért kezeimet levezettem pólója aljáig, és lehúztam róla a zavaró anyagot. A nádrágjával ezt már nem igazán tudtam megtenni, ezért azt ő vette le a boxerével együtt.
Miután már mind a ketten meztelenek voltunk Kook folytatta az eddigi tevékenységét, és levezette kezeit a fenekemhez. Először csak simogatta félgömbjeimet, amiket én sóhajokkal díjaztam.
Eközben én se tétlenkedtem, kezeimmel egyfolytában karjait és mellkasát simogattam. Megéreztem ujjait a rózsámnál. Először csak nyomogatta, aztán betolta első ujját. Ezzel még nem is volt semmi gond, de a második végtagját már jobban megéreztem. Elkezdett ollózni bennem, közben másik kezét rávezette nemességemre, és verni kezdte azt, így már sokkal jobb érzés volt. Nem telt sok időbe, és ondóm Jungkook kezében kötött ki.
Miután rendeztem a légzésemet fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem most felülre. Végig pusziltam a mellkasát, amit ő sóhajokkal díjazott, ebből tudtam, hogy örömöt okozok neki. Amikor az ágyékához értem rávezettem kezeimet a nemességére, és verni kezdtem.
Nem mintha nem szúrta volna ki így is a szememet. Mikor ezt megelégeétem ráhajoltam a nemességemre. Először csak a makkját kaptam be. A nyelvemmel a kis lyuk körül köröztem, és nyomogattam. Férfias morgásai bíztattak tovább.
Egyből lemélytorkoztam, amitől bekönnyeztek a szemeim. Tekintetemet Jungkook arcára vezettem, így találkozott a tekintetünk.
Szemeiről el nem tekintve folytattam munkámat, aminek hamar meg is lett gyümölcse. Kook hörögve töltötte meg a számat ondójával, és én minden cseppjét lenyeltem.
Felkúsztam Kookie mellé, fejemet pedig mellkasára hajtottam. Ő még a légzését próbálta rendezni, majd mikor ez sikerült neki erős karjaival átölelte derekamat, s húzott magához közelebb.
Ilyenkor mindig biztonságban érzem magam. Ha ő mellettem van nem eshet bántódásom, mert ő megvéd. És erre most, hogy a picinket várom, még nagyobb szükségem van.
Jó éjszakát akartam kívánni neki, de ekkor meghallottam halk szuszogását. Ránéztem az arcára. Olyan nyugodtságot árasztott magából, hogy abban a pillanatban minden gondomat elfelejtettem. Ezért nyugodtan hajtottam álomra a fejemet, s közben akarva vagy akaratlanul is, de rásimítottam a pocakomra, ezzel is talán védve a kis csöppséget, ki bennem növekszik.