𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

2.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- És egyáltalán hol lesz megtartva?- szólalt meg végre Mi-Cha is. Már azt hittem, hogy egész végig nekem kell beszélnem.
- Úgy döntöttünk, hogy itt az emberi világban. Már kibéreltünk egy helyet. A szertartás pedig a parton lesz megtartva. A meghívókat is elküldtük már, szóval nektek csak annyi a dolgotok, hogy megjelentek az esküvőn- egyszerűen nem jutottam szóhoz. Minden lefagyott körülöttem, a hangokat is csak tompán hallottam. Nem bírtam felfogni, hogy mindent nélkülünk rendeztek meg, azt pedig főképp, hogy egy hónap múlva megnősülök. Azt hittem, hogy legalább még kiélvezhetem a nyarat, de ezek szerint az égiek sem így akarták.
A testem rázogatása zökkentett ki a gondolataim közül. A két végtag Jungkookhoz tartozott, aki aggódó szemekkel nézett rám.
- Jól vagy Jimin? Nem kérsz egy pohár vizet? Nagyon sápadtnak tűnsz.
- Ki kell szellőztetnem a fejemet, elmegyek egy kicsit sétálni- gyorsan felkeltem a kanapéról, felkaptam a cipőmet és már viharoztam is ki az ajtón. 
Nem ismertem itt semmit, de per pillanat nem is érdekelt, hogy merre megyek. Hagytam, hogy a lábaim vezessenek. 
Egy darabig nem is néztem, hogy merre megyek, egész végig le volt hajtva a fejem, csak akkor pillantottam fel amikor a selymes homok a lábamhoz ért.
Kerestem a parton egy eldugott helyet ahol senki nem lát meg, és levetkőztem. A víz felé kezdtem el menni és derékig belesétáltam. Majd az uszonyomra gondoltam, és mikor lábak helyett az előbb említett testrészem jelent meg, lebuktam a víz alá és egyre beljebb úsztam.

Az úszás mindig is megnyugtatott. Akárhányszor valami bajom volt, akkor elmentem úszni.
Igaz, a szüleim ennek nem igazán örültek, de nem tudtak ellene mit tenni. Su Binen kívül senki nem volt akinek elmondhattam volna a gondjaimat, így miután kevesebbet járt hozzánk, magányos lettem. 
Annyira beúsztam, hogy észre se vettem, hogy már elkezdett besötétedni. Visszafordultam és az eddiginél gyorsabb tempóban úsztam visszafelé.
Amikor a partra értem gyorsan felkaptam magamra a ruháimat, és ráültem a sziklára, amire a ruháimat tettem. 
Megvártam míg lemegy a nap, ami mellesleg gyönyörű volt, és elindultam visszafelé. Viszont sajnos az utat elfelejtettem, így háromszor eltévedtem mire Jungkook házához értem.
A lámpák már le voltak kapcsolva, egyik szobában sem égett, és szerencsétlenségemre az ajtó is be volt zárva. Nagyon fájt, hogy csak így kizártak engem, mert azért reméltem, hogy legalább egy valaki megvárja amíg visszaérek.
Más választásom nem volt, minthogy lefeküdjek a verandára. A ruháim és a testem is még csurom vizesek voltak, és az idő is kezdett már lehülni, így csak remélni tudtam, hogy nem kapok egy jó kis tüdőgyülladást másnap reggelre.

Reggel igazán korán ébredtem, így volt alkalmam megnézni a napfelkeltét. Sajnos amikor felébredtem éreztem, hogy egy kicsit kapar a tokrom, így már biztos voltam benne, hogy legkésőbb délutánra már be fogok lázasodni. Sajnos nincs túl erős immunrendszerem, így könnyen megbetegszek.
Már kezdtem unni, hogy kint ülök egymagam a verandán. A magány sosem volt jóbarátom, így most is eluralkodtak rajtam a gondolataim. Én nem akarom, hogy Mi-Cha a feleségem legyen. 
Nem arról van szó, hogy nem szeretem, mert de, viszont csak úgy, mintha a húgom lenne.
Én egy fiú mellett szeretnék boldog lenni, aki megvéd a rossz dolgoktól, ápol, ha beteg vagyok, és reggelenként puszikkal az arcomon ébreszt fel, akinek később gyermekeket hozhatok a világra. De úgy tűnik, hogy nekem nem ezt szánta a sors.
Ahogy ezeken gondolkodtam sós könnycseppek kezdték ellepni az arcomat. Felhúztam a térdeimet a mellkasomig, és rájuk hajtottam a fejemet.
Ha sírok, akkor általában utána megkönnyebbül a lelkem, de sajnos ezt most nem így volt.
Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást. Minden lelki fájdalmam most jött ki rajtam, pedig már rég ki kellett volna adnom ezeket magamból. És ez nem önsajnáltatás, csak nagyon érzékeny lelkű vagyok.
Halk sírásomból egy zár kattanása, és az ajtó nyitódása zökkentett ki. Az a valaki becsukta az ajtót, majd leült mellém. Nem tudtam, hogy ki lehet az, mert még mindig nem emeltem fel a buksimat a térdeimről.
Egyszer csak egy kezet éreztem meg a hátamon, mely elkezdte azt simogatni.
- Miért nem csöngettél be amikor visszaértél? Akkor nem kellett volna idekint aludnod- a hang alapján Jungkook lehetett az.
- Mert nem akartalak felébreszteni titeket, így inkább idekint aludtam.
- Ilyen soha többet ne forduljon meg a kis buksidban. Mindannyian aggódtunk érted, igaz én és Mi-Cha jobban aggódtunk, mint a szüleink.
- Tudod Jungkook, ez fáj a legjobban. Hogy a saját szüleim alig törődnek velem és az érzéseimmel. Soha nem számított, hogy én mit gondolok és, hogy mit szeretnék. Igaz, ezek ellenére nagyon szeretem őket, hiszem mégis csak a szüleim.
- Sokszor mondtam már, hogy nyugodtan becézhetsz. Mellesleg amúgy én se szeretném, hogy összeházasodjatok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vagy jó Mi-Chahoz, de tudom, hogy egyikőtök sem szeretné ezt.
- Erről a szüleinket sajnos nem tudjuk lebeszélni- sóhajtottam egy nagyon, amit lehet, hogy még a víz alatt is hallottak.
- Tudod azért semmi sem lehetetlen. Most viszont szeretném ha bejönnél a házba, és vennél egy meleg fürdőt, mert a végén még tüdőgyulladást kapsz.
- Per pillanat az lenne a legkisebb gondom- motyogtam halkan, hiszen tudtam, ha meghallja amit mondok, akkor nekem annyi.
- Ezt még egyszer nem szeretném meghallani. Most pedig nyomás befelé- mind a ketten felkeltünk a verandáról, és bementünk a házba. A többiek mrá az asztalnál ültek és reggeliztek.
Nekem sajnos vagy nem sajnos semmi étvágyam nem volt, így csak megkértem Jungkookot, hogy mutassa meg merre van a fürdőszoba, és már be is zárkóztam az említett helyiségbe.
Amíg a kád megtelt vízzel, addig én levetkőztem és a ruháimat bedobtam a szennyesbe.
Gyorsan beleültem a jó meleg vízbe, és behunytam a szemeimet, úgy élvezve ahogy a meleg átjárja a testemet.
- Jimin, én vagyok az Kook. Csak szólni akartam, hogy törülközőt a mosdókagyló melletti szekrényben találsz. Hoztam neked tiszta ruhákat, azokat leteszem ide az ajtó elé.
- Köszönöm Kook- tetszik nekem ez a becenév. Ezentúl csak is így fogom szólítani.
Még egy darabig élveztem a víz jóleső melegét, majd kiszálltam a kádból, és egy gyors megtörülközés után felöltöztem. A kapott ruhák már megint nagyok voltak rám egy kicsit, de már kezdem megszokni.
Az utam a konyhába vezetett, ahol egy nem várt vendég fogadott...