25.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

448 39 4
                                    

! 𝕰𝖗ő𝖘𝖟𝖆𝖐𝖔𝖙 é𝖘 𝖓𝖆𝖌𝖞 𝖒é𝖗𝖙é𝖐𝖇𝖊𝖓 𝖙𝖆𝖗𝖙𝖆𝖑𝖒𝖆𝖟 𝖘𝖟𝖊𝖝𝖚á𝖑𝖎𝖘 𝖏𝖊𝖑𝖊𝖓𝖊𝖙𝖊𝖐!

Mielőtt kimentünk volna az ajtón, megbilincselte a kezeimet, hogy még véletlenül se tudjak elszökni. A bilincsre pedig rátett egy láncot, majd azzal húzott maga után. Nem mondom, hogy nem volt megalázó, hiszen így nem úgy néztem ki, mint a jövendőbeli felesége, hanem egy rabszolga, és tulajdonképpen az is vagyok. Soha nem hittem volna, hogy ilyesmi fog velem történni.

A nagyteremhez vezető út rövid volt, ezért felkészülni sem volt időm, bár nem hiszem, hogy erre fel lehet készülni. Az egész helység tele volt a királyság sellőivel, akik már kiváncsian várták a szórakoztató műsort. Mindenkinek volt a kezében egy szál tüskés vörös rózsa, amit nem tudtam mire vélni. Általában a színházakban az előadás után szoktak virágokat dobni a nézők a színpadra, de akkor sem tüskéssel...

A jövendőbeli férjem a terem közepére vezetett, ahol egy hatalmas ágy helyezkedett el, mellette pedig egy  plafontól földig érő rúd volt. Már ekkor tudtam, hogy rám ma semmi jó nem fog várni.
- Kedves egybegyültek. Elérkezett az alkalom, hogy bemutassam eme gyönyörűséges fiút, aki remélhetőleg hamarosan a feleségem és gyermekeim édesanyja lesz.
Nagyon boldog vagyok, hogy ma ennyien összegyűltünk, hiszen ez egy különleges alkalom. Ma beavatjuk e csodás tüneményt, hogy végre a királyságunkba tartozhasson. Tudjátok, hogy ez nekem milyen fontos.
Most pedig el kell intéznem gyorsan egy dolgot, addig pedig csodáljátok meg Őt- Dohyun itt hagyott egyedül. Mindenki elkezdett bámulni, ami nagyon kellemetlen volt. Éreztem magamon mindenkinek a pillantását, ami olyannak érződött, mintha ezernyi tűvel szurkálnák a testemet.
Elkezdtek sugdolózni ami miatt csak még kellemetlenebbül éreztem magam. Mindenki dicsérni az uszonyomat, és engem is, hogy fiú létemre milyen szép és nőies vagyok. Megszeppenve lebegtem (állni nem tud az uszonyai miatt) és vártam, hogy Dohyun visszajöjjön.
És nem is kellett sokat várnom, ugyanis egy ölelő kart éreztem meg a derekamon, amitől kirázott a hideg, természetesen rossz értelemben.
- Remélem, hogy mindenki kicsodálta magát, és akkor kezdődjön is a remélhetőleg szórakoztató műsor- elővette a nyakörvet amit rátett a nyakamra, így visszaváltoztam emberré. Annyira féltem, és remegtek a lábaim, hogy azok összecsuklottak alattam ezért Dohyunnak el kellett kapnia.
- Senkinek nem kell aggódnia, csak egy kicsikét fél még a kicsike- a hangja kissé idegesnek tűnt. 
És még, hogy csak egy kicsikét félek??!! Szó szerint úgy remegek, mint a kocsonya.

Viszont ő nem várt tovább, a karjaiba vett és leültetett az ágyra. Becsuktam a szemeimet, mert azt hittem, hogy egyből el fog dönteni, de ez nem történt meg, ezért kinyitottam azokat.
- Először jöjjön egy kis tánc. Hercegnőm, kérlek állj fel, és táncolj nekünk a rúdon. Legyél kecses, elbűvölő és iszonyúan szexi. Na hajrá- a rajtam lévő csipkés anyag alá benyúlva egy hatalmasat ütött a fenekemre, mire az egész terület csípett és bizsergett egyszerre.
A közönség csak árgús szemekkel figyelt engem, arra várva, hogy végre történjen valami izgalmas is. Fogalmam sem volt, hogy mégis hogyan kéne táncolnom egy rúdon, mivel még soha nem csináltam ilyet. A hátam mögül hallottam egy ideges morgást, ami feltételezem, hogy Dohyuntól jött.
- Kicsi virágszál. Neki kezdesz végre? A közönséged és én is kezdünk türelmetlenek lenni. Kezd bele, különben nem lesz jó vége- suttogta a fülembe, gondolom nem akarta, hogy a többiek meghallják. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt csak élni vagy meghalni lehet. Én pedig még nem akarok meghalni, szóval egy nagy adag levegőt kifújva vetettem be a táncképességemet, és álltam neki a rúdon táncolni.
Először csak körbejártam párszor a rúdat, hogy azért majd meglegyen a kellő lendületem, majd forogtam egy kicsit a fémnek az alján. Hogy honnét tudom a lépéseket? Láttam már egy-két ilyen videót, és azokat a mozdulatokat végzem csak el amikre emlékszem.
A közönség elkezdett fütyülni, gondolom bátorítás képpen, de ez rám nem hatott. Ugyan olyan félelemmel csináltam tovább. Bár addig jó, amíg szórakoztatónak találják amit csinálok.

𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐Donde viven las historias. Descúbrelo ahora