𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

16.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

A meg nem történt esküvő után anya hazament, hogy megkeresse apát, de én Kookal maradtam.  Mi-Cha és Su Bin elutaztak Su Bin szüleihez, mi Kookal pedig még szokjuk azt, hogy együtt vagyunk. 
Az a bizonyos dolog még nem történt meg, mert nagyon a kapcsolatunk elején vagyunk, de Kookie azt mondta, hogy nem is akarja siettetni. 

Éppenséggel ebédet főzünk, aminek az lett a vége, hogy én majdnem levágtam az ujjamat, ez a hülye miatt. Éppen a húst vágtam fel, mikor Jungkook a szemem elé tette a kezét, ezzel elérve, hogy ne lássak. Így pedig megvágtam az ujjamat elég mélyen, Kook pedig nagyon megijedt. Legalább ezerszer kért bocsánatot, és nem is engedte, hogy befejezzem az ebédet.
Úgyhogy most itt fekszek a kanapén a nappaliban, és mesét nézek. Imádok mesét nézni, ezért is akadt ki rám egyfolytában az apám.
- Kincsem, kész az ebéd, gyer enni- kiabált ki Kook a konyhából.
- Én idebent szeretnék enni. Pont a kedvenc mesém megy- néztem rá szerelmemre boci szemekkel, ugyanis időközben bejött a nappaliba. Leült mellém a kanapéra és rásimított a buksimra.
- Ilyenkor nagyon aranyos vagy, remélem tudod.
- Szeretek aranyos lenni- öleltem át derekát a karjaimmal. Buksimat pedig az oldalának döntöttem, bár ez a pozíció eléggé kényelmetlen volt nekem.
- Akkor behozom neked az ebédet. Ha ettünk, akkor szeretnék elmenni venni neked ruhákat, hiszen nem nagyon van itt nálam. Pedig most, hogy velem élsz, muszáj leszel néha kimenni az emberek közé.
- Vehetünk majd szoknyákat is?- mikor ezt kimondtam nagy szemekkel nézett rám. Próbáltam minál összébb húzni magamat, mert féltem, hogy el fog itélni ez miatt.
- Ha szeretnél szoknyákat, akkor vehetünk. Szerintem nagyon jól állnának neked- nagy tenyerét az arcomra tette, amibe én úgy bújtam bele, mint egy kiscica.
- Köszönöm Kookie- ezek után gyorsan megebédeltünk, még megvártuk a mese végét, és el is mentünk a plázába, mivel ott több bolt van, és így nem kell felesleges utakat megtennünk.
Előszor pólókat, és pulcsikat néztünk, amikből próbáltam a legnagyobbakat választani, amit Kook nem nézett jó szemmel.
- Babám, ezek mind eltakarják azt a csodás alakodat.
- Tudom, de szeretem a kényelmes ruhákat- néztem rá boci szemekkel, hátha tudok rá hatni.
- Jólvan, tudod jól, hogy nem tudok neked ellenállni. Akkor most menjünk és nézzünk neked szoknyákat.
- De nadrágot még nem is néztünk, és nem mindig szeretnék szoknyában lenni, főleg nem télen.
- Tudom babám, de most nyár van. Ráérünk a nadrágokkal- ezután elindult a lány osztály felé, és kapásból levett vagy tíz szoknyát. Már most tudtam, hogy egy vagyont fogunk fizetni. Majd kell munkát keresnem, hogy ne Kook tartson el egyedül minket.
Gyorsan Kook után mentem, aki már bevitte a kiválasztott ruhadarabokat az egyik öltözőfülkébe. Volt köztük fekete, rózsaszín, kockás, és még sok más fajta.
- Kook, kimennél?- kezdtem volna el öltözni, de Jungkook úgy gondolta, hogy ő bizpny bent marad és megnézi, ahogy öltözök.
- Kimegyek, de minden egyes ruhadarabot meg kell mutatnod. Ha túl szűk vagy nem érzed jól magad valamelyikben, akkor azt tedd félre. Nem akarom, hogy olyan ruhákat viselj, amikben nem érzed jól magad- nagyon jól esett, hogy így tödődik velem. Én csak bólintottam egyet, megvártam amíg kimegy, és elkezdtem öltözködni.
Először egy fehéret próbáltam fel. Nagyon tetszett, nem is volt olyan rövid, sem pedig túl hivalkodó.
- Szerintem ez mehet majd a kosárba- húztam el a próbafülke függönyét. Kook rámnézett és eltátotta a száját- Mi az? Nem tetszem?- megijedtem, hogy esetleg nem tetszem neki.
- Kincsem, ilyen az eszedbe se jusson. Gyönyörű vagy ebben a szoknyában. Rendesen kiemeli azt a csodás alakodat, de nem mutat túl sokat. Ez tényleg mehet a kosárba- a húsz szoknya közül tizet vettünk meg, mert a többi vagy kényelmetlen volt, vagy kicsi volt és sokat mutatott.
- Kook, te meglepődtél mikor kiderült, hogy Mi-Cha a lányokat szereti?
- Egy kicsit sokkolt, mivel soha nem említette, de gondolom ő is félt, úgy, mint én. Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem merte elmondani. Hiszen tudta, hogy én nem vagyok az az elitélő típus. De mostmár mindegy, hiszen mindenki tudja- eközben hazaértünk. Míg Kook bement a nappaliba, addig én gyorsan felvittem a ruhákkal teli szatyrot a szobánkba. Remélem lesz elég hely, nem szeretném, ha a páromnak miattam kéne kidobnia pár ruhát a sajátjai közül, csak azért, mert nem férek el.
A vásárlásban nagyon elfáradtam, és képes lettem volna állva elaludni, de még el akartam menni lefürdöni.
- Kookie, elmegyek lefürödni, már nagyon fáradt vagyok. Nem jössz föl?
- Mindjárt jövök Kincsem, csak ezt még megcsinálom, mert nemsokára le kell adnom. Te addig nyugodtan menj el fürödni- csodálkoztam, hogy még ilyenkor is dolgozik. Remélem, hogy nem hajtja túl magát.

𝕵𝖚𝖓𝖌𝖐𝖔𝖔𝖐 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊

 Mikor Chim felment a szobánkba, én bementem a nappaliba és folytattam a neki szánt dalomat.
Azért írik neki egy dalt, mert ezen keresztül jobban el tudom mondani neki az érzéseimet. 
Majd egy randin szeretném elénekelni neki. Igen, szeretném randikra vinni, hiszen igényli a romantikus dolgokat, és nekem sincs ellenemre. Nekem csak az a lényeg, hogy ő boldog legyen.
Mikor közölte, hogy elmegy fürödni, egy kicsit megkönnyebbültem, mert így pont be tudom fejezni a szöveget. A dallamot majd a stúdióban veszem fel, mivel itthon nincs hozzá megfelelő felszerelésem.

Jimin már elég sok ideje fürdik, ezért egy kicsit elkezdtem aggódni, hogy esetleg valami baja eshetett. El is indultam felfelé a fürdőszobába, amikor csörömpölést, és egy hangos kiáltást hallottam.
- JUNGKOOK!- kiáltotta Jimin a nevemet.
Amilyen gyorsan csak tudtam, beszaladtam a fürdőszobába, aminek szerencsére nem volt zárva az ajtaja. Jimin ott ült a vizes csempén a fejét fogva, közben a szeméből folytak a könnyei, körülötte a fürdőszobai kellékek szanaszét voltak, de most azok pont nem érdekeltek.
Jimin épsége sokkal fontosabb volt.
- Mi történt? Fáj valamid?- jó, mondjuk ez egy elég hülye kérdés volt, hiszen fogja a fejét, szóval az biztos fájhat neki.
- Ki akartam jönni a fürdőből, de megcsúsztam, mivel nagyon vizes volt a csempe. Meg akartam kapaszkodni, hogy ne essek el, de nem sikerült, így levertem mindent, és elcsúsztam. A fejemet beütöttem a szekrény sarkába, és magyon fáj. Szerintem vérzik is. Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok- kezdett el a keservesen sírni.
- Kincsem, nincs semmi baj! Nem okozol gondot, ez eszedbe se jusson- mögé mentem, és elvettem kis kezét a fejecskéjéről, hogy megtudjam nézni. 
Betört szegénkémnek a feje, és eléggé vérzett is, ezért odatettem egy törülközőt, hogy azzal is elállítsam a vérzést, amíg megjönnek a mentősök. Gyorsan fel is hívtam őket, és azt mondták, hogy fé óra és itt vannak. De nekem az túl sok idő volt, ezért én fogom bevinni Jimint a korházba.
- Picim, ezt tartsd a fejedhez. Kimegyünk innét, mert minden csupa víz. Legalább egy másik nadrágot fel kéne venned- szegénykém megszólalni sem tudott. Bementünk a szobába, és az én nadrágjaim közül ráadtam egyet, mivel nem vettünk neki nadrágot.
Felkaptam az ölembe, és kimentem vele a kocsihoz. Lefektettem a hátsóüllésre, majd gyorsan bezártam a ház ajtaját.
A kocsit idegességem és kapkodásom miatt alig bírtam beindítani, de végül sikerült.
Szerencsére a korházig tartó út dugó nélküli volt, de helyette párom fájdalmas sírását hallgattam, ami miatt megszakadt a szívem.