𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

23.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- Miféle sorsról beszél? Nekem Önhöz semmi közöm!
- A feleségem leszel, kis csillag. De előtte át kell beszélnünk pár dolgot. Nem hittem volna, hogy ilyen idegesítő leszel, de se baj- soha nem gondoltam volna, hogy fogok még találkozni olyan mocskos emberrel, mint az apám. 
Sajnos a most már fogságomat jelentő királyság felé vezető úton sikeresen elaludtam, és legközelebb már egy homályos helyiségben ébredtem meg.
Az egész szobát dohos szag lengte be, a fényt egyedül a nap fénye adta, ami egy közepes méretű ablakon szűrődött be. Annyit ki tudtam venni, hogy a tőlem jobbra eső falnál van egy hatalmas szekrény.
Amin feküdtem nem volt túlságosan kényelmes, sőt, nagyon kemény volt. A kezeimet megbilicselték, amitől gyanítom, hogy már sebesre dörzsölődött a bőröm.
Tehetetlenségem miatt az agyam elkezdett kattogni, és nem éppen kellemes dolgokon. Jungkookon járt az eszem. 
 Biztosan el tudott menekülni, hiszen a kastélyban nem maradt senki. Remélem, hogy tudja az idefelé vezető utat, és elkezdett keresni, mert nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni épp ésszel.

Szerencsére az ajtó nyitódása megzavarta gyászos gondolatmenetemet. Viszont a nyilászárón belépő személynek már egyáltalán nem örültem.
- Nos, drága csibém. Remélem, hogy jól aludtál, mert ezentúl lesz egy pár álmatlan éjszakád.
- Miért pont ÉN kellek neked? Rajtam kívül vannak sokkal szebb sellők is!- persze, tudom, hogy miért kellek neki. A származásom ami miatt én kellek neki. Büszkélkedhet majd velem, és miattam fogják nagyra tartani.
- Úgy gondolom, hogy te magad is ki tudod találni, hiszen nem vagy hülye. És ne aggódj, a barátodnak semmi baja, ugyanis sikerült megszöknie a ribanc anyáddal együtt- egyfelől megnyugodtam, hiszen a számomra két legfontosabb szerettemnek nem esett baja, és biztos, hogy biztonságban vannak, viszont azt nem tűröm, hogy az anyámat ócsárolják.
- Mit képzelsz, hogy beszélsz az anyámról? Én rám mondhatsz bármit, de azt nem tűröm, hogy Choa királynét, az anyámat a szádra vedd és ócsárold- erre a szemét kinevetett. Emiatt csak még dühösebb lettem, ezért elkezdtem ráncigálni a bilincset. Bár teljesen értelmetlen volt, mert kiszabadulni nem tudtam.
- Hiába próbálsz szabadulni a béklyóidból, csak azt a szép kis bőrődet dörzsölöd ki vele, Egyébként meg mindenkire azt mondok amit ÉN akarok. Most pedig el fogom oldani a kezeidet, és ha szökni próbálsz, amire egyébként nincs túl sok esélyed, akkor kapsz egy kis ízelítőt.
Szóval a seggeden fogsz maradni?- per pillanat nem érdekelt a tetteimnek a következménye, csak szabadulni akartam ettől az ördögtől. Csak bólintottam egyet beleegyezésem jeléül, de neki ez nem volt elég.
- Ha kérdezek, akkor te kinyitod a szádat és válaszolsz nekem, hiszen nem vagy néma. Megértetted?- a nyakamnál fogva hozzá nyomott az ágy támlájához, ami miatt egyre hevesebben kezdtem venni a levegőt. 
Mivel nem tudtam válaszolni, még jobban elkezdte szorítani a nyakamat. De tudtam, ha megint csak egy bólintást kap, akkor nem fog itt megállni.
- I-igen- csak egy nagyon halk igen-re tellett, de szerencsére ez is elég volt neki.
Eleresztett, majd kinyitotta a bilincseket, amit kihasználtam, és gyorsan kiúsztam az ajtón. Hülye volt, hogy nem csukta be maga után. Olyan gyorsan úsztam ahogy csak tudtam, de rövid idő után egy elágazáshoz értem. Nem vacilálhattam, így a jobb oldalit választottam. Egy ideig jó ötletnek is tűnt, csak utána egy elég nagy gondba ütköztem, ugyanis ez az elágazás egy "zsákutcához" vezetett. Ki az a bolond aki ilyet csinál egy kastélyba, engem nagyon bosszantana, ha a miénkben lenne egy darab is.
Sajnos visszafordulni már nem tudtam, mert fogvatartóm utolért. Mondanom se kell, hogy nagyon dühös volt, és ezt az arca is kifejezte számomra.

Sebesen haladt felém, ezért kénytelen voltam teljesen rápréselődni a szabadságom útjábn álló falra.
- Elég fürge vagy, nem mondom, de most már elég volt a játékból! Úgy gondoltam, hogy ennél okosabb vagy, de látom, hogy szereted a saját vesztedet okozni- ekkor még nem tudtam, hogy mégis mire gondolt, de így utólag tényleg lehettem volna okosabb, és lehez jobban jártam volna, ha szépen megülök a seggemen.
Megragadta a kezemet, és berántott a folyosón lévő szobák egyikébe. Az ajtó becsapása után rányomott a nyílászáróra.
- Amíg a víz alatt vagyunk, addig nem tudsz megerőszakolni, szóval ne is próbálkozz- most az egyszer fölényben éreztem magamat. Lehet, hogy addigra Jungkook megtalál és akkor megmenekülök- El is engedhetnél, nem gondolod?- elkezdtem vergődni a karjai között, de nem sikerült szabadulnom. 
- Oh, drágám. Egyenlőre nem foglak megerőszakolni, pedig meg tudnám tenni, van rá megfelelő eszközöm- ördögien gonosz mosolyra húzódott a szája, aminek az okát ugyancsak nem éretttem.

Derekamnál fogva rádobott a szoba közepén elhelyezkedő ágyra, és megint odabilincselte a kezeimet. Miután meggyőződött, hogy elég szoros az engem fogvatartó tárgy, odament egy nagy szekrényhez és a hangok alapján jó pár dolgot kivett belőle. Sajnos addig nem láttam, hogy mit miket, amíg felém nem fordult.
A kezében megtalálható volt egy kendő, amivel gyanítom, hogy a szemeimet szándékozott eltakarni. Volt még a kezében egy bőrből készült korbács, egy bőrrel bevont botnak kinéző dolog, és egy nyakörv amit nem tudtam mire vélni. Tudtommal nem háziállatnak akar tartani.
- Az a nyakörv mégis mire kell? Nem vagyok én háziállat!
- De kíváncsi lett valaki. Nem kell aggódnod, mert mindjárt megtudod- a nyakörvön kívül mindent letett az ágy mellett található éjjeliszekrényre. Fölém hajolt és rárakta a nyakamra a fémet. Először semmi különös nem történt, de utána eltűnt az uszonyom és helyette megjelentek a lábaim.
Hirtelen annyira megijedtem, hogy levegő után kezdtem el kapkodni.

- Jólvan, elég lesz. Kapsz levegőt amíg rajtad van a nyakörv- per pillanat örültenm hogy rajtam van a nyakörv, de aztán eszembe jutott valami.
- De, ha leveszed, akkor visszaváltozok és kapok levegőt.
- Nem érted. A víz alatt emberi alakban nem kapsz levegőt. Több funkciója van ennek a kis csinosnak. Most pedig kezdődjön a móka- először lefedte a szemeimet a selyemkendővel. Feszélyeztetett, hogy nem látom amit csinál.
Hallottam közeledő lépteit, és azt is, hogy valamit húz maga után a földön. Gyanítom, hogy a korbács az- Ha jó fiú leszel, akkor megkönyörülök rajtad, viszont, ha ellenszegülsz, akkor garantálom, hogy este nem fogsz tudni aludni- éreztem a korbács végét végig húzódni a hátamon, de még nem csapott meg vele ez a pszichopata. Bár túl sokáig nem kellett várnom.
Váratlanul ért az ütés, de nem fájt annyira, csak egy kicsit csípett.
De ami ez után következett már rosszabb volt. Ez már nagyobb csapással bírt. Egész meztelen valómat végig járta a fájdalom, de nem adtam neki hangot. Nem adom meg neki ezt az örömöt, mert tudom, hogy erre vágyik.
Minden egyes ütés erelye egyre nagyobb volt, ami kezdett elviselhetetéen lenni- Úgy látom, hogy kezded feladni.
Akkor jöhet a követlező kis játékszer. Ne aggódj, Jiminie, most az előbbieknél nagyobb fájdalomban lesz részed. És garantálom, hogy élvezni fogod...