𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

20.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙 (+18)

【!】 𝐸𝑅Ő𝒮𝒵𝒜𝒦𝒪𝒯 𝒯𝒜𝑅𝒯𝒜𝐿𝑀𝒜𝒵 【!】

Apám állt a előszoba közepén, és egyáltalán nem volt jó rormában. Az egész megjelenése csapzott volt, a szemei alatt sötét kariák éktelenkedtek. Nagy valószínűséggel részeg volt, és napok óta nem aludt.
- Te mégis mit keresel itt? Nincs jogod ide jönni!- tulajdonképpen nagyon féltem tőle, mert tudtam, hogy bármire képes még józanul is, nemhogy részegen.
- Nem látogathatom meg a saját fiamat? Ugyan Jimin, tudom, hogy szeretsz. Olyan meleg vagy, mint egy kályha, kizárt, hogy egy olyan jóképű férfi, mint Én nem jövök be neked. És azt is tudom, hogy most nagyon jó élvezetet fogsz nyújtani nekem- kezdett el közeledni felém, miközben a szája ördögi mosolyra húzódott.
Gyorsan befutottam a nappaliba, és bezártam az ajtót- Kicsi fiam, nyisd ki szépen azt a rohadt ajtót míg szépen mondom vagy betöröm én, de akkor büntetésben lesz részed. És azt nem fogod megköszönni.
- Hagyj békén, és menj el innen, különben kihívom a rendőrséget.
- Szerinted le fognak tartóztatni egy királyt? Ugyan már, ezt te sem gondoltad konolyan- a torkából ördögien gonosz nevetés tört fel.
- Senki sem hinné el neked, hogy király vagy, hiszen az emberek nem ismerik a sellővilágot, és nem is hisznek bennünk, ezáltal ebben a térben te is csak egy jelentéktelen ember vagy.
- Még, ha igazad is van, hogyan bizonyítod, hogy bántottalak? Hiszen még hozzád sem nyúltam. 
De most nagyon kihúztad a gyufát, így szépen elcseszted a lehetőségeidet- hallottam, hogy eltávolodik a biztonságot nyújtó nyílászárótól, de hirtelen egy nagy reccsenés után betört az ajtó.
Sajnos nem nagyon tudtam hova bújni az ördög elől- Még mindig az apád vagyok, így azt teszed amit mondok. Most megtanítom neked, hogy ki parancsol annak az undorító fejednek- idejött hozzám, és egy hirtelen mozdulattal pofon vágott.
Nem is tudtam felfogni, hogy mi történt, mert már kaptam is a másik ütést, csak most a hasamba, amitől a térdeim megrogytak, és összegörnyedtem a padlón.
Ő ezt kihasználva a hajamnál fogva felrántott- Most szépen le fogsz szopni, Ha ellenkezni mersz, akkor csak még rosszabb büntetést fogsz kapni!- kigombolta a nadrágját, majd az alsójával együtt letolta, így majdnem kiszúrta a szememet a nem éppen nyugalmi állapotban lévő férfiassága. Apám nem tétovázva azonnal a szomba tette, miután rávett arre, hogy kinyissam a számat. Ellenkezni akartam, de befogta az orromat, így csak a számon keresztül juthattam levegőhöz, és ő ezt aljas módon kihasználta.
Nem mozgattam a fejemet, ezért ő kezdte el a hajamnál fogva, és diktálta az ütemet.
Az egész borzasztó volt, ellökni sem tudtam, mert annyire elgyengültem. Be szerettem volna csukni a szememet, de ekkor fenyegető hangon megszólalt.
- Ha most becsukod a szemedet, akkor mégrosszabban lesz részed, de az nem akarod ugye?- ennek ellenére én mégis megtettem- Mit mondtam? Kapsz egy utolsó esélyt- gyorsabb iramra kapcsolt, így a férfiassága a torkomat bögdöste, ami nem igazán volt jó érzés.
Fulladozni kezdtem, de ezt a szörnyeteget még ez sem hatotta meg. Hagytam, hogy tegye amit akar, mert reméltem, hogy így hamarabb vége lesz a kinlódásomnak. Hamarosan meg is éreztem ragacsos örökítóanyagát lefolyni a torkomon, és hiába lett tőle hányingerem, nem engedte, hogy kiköpjem.
Amíg ő elrendezte magát, addig én megszégyenülve és zokogva kúsztam a dohányzóasztalhoz. 
Az asztalon álló vázából kiöntöttem a vizet a virágokkal együtt, majd lassan, halkan feltápászkodva a földről mögé osontam. A vázávál leütöttem, mire ez az ördög összeesett.
Gyorsan összeszedtem magam, majd miután gondosan bezártam mindent, hogy életem megkeserítője ne tudjon elszökni, zokogva futottam Jungkookhoz a stúdióba. Lehet nem volt okos ötlet egyedül hagyni ezt a férget, de muszáj Kookhoz mennem.
Egész úton éreztem magamon az emberek értetlen és sajnálkozó tekintetét, de nem tudtam, és nem is akartam velük foglalkozni.
A sírásom akkor sem csillapodott amikor odaértem a stúdóhoz, inkább csak erősödött. A kint ál-
ló őrök szerencsémre felismertek, így beengedtek. Meg se álltam a felvevő teremig. Párom meglepődve nézett rám, ugyanis kopogás nélkül rontottam be az ajtón. Amint meglátta könnyektől áztatott arcomat iderohant hozzám, és két hatalmas tenyere közé fogta pufi arcomat.
- Mi történt kincsem? Miért sírsz?
- Apám e-eljött hozzám. Először megfordult a fejemben amikor megláttam, hogy esetleg bocsánatkérés miatt jött, de nem.
Megvert, és me-megerőszakolt. Azt mondta, hogy ez a büntetésem...
- Má-mármint ÚGY erőszakolt meg, vagy csak a szádat?
- Csa-csak a számat, de akkor is borzasztó volt. Kook, soha többé nem akarom átélni- bújtam bele védelmező ölelésébe.
- Elhiszem életem. De hol van most? Ugye nem hagytad megszökni?- egy kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Leütöttem egy vázával, így most ájultam fekszik a nappaliban. Mindent gondosan bezártam, aztán rohantam hozzád.
- Ügyes van picim. Most még fel kell venni pár részletet, de utána rögtön hazamegyünk, és megbeszéljük, hogy mi legyen, rendben?
- Uhum, egyedül nem is mernék hazamenni- amíg Kook énekeát, addig én elfeküdtem a teremben található kanapén.
A mai napra túl sok volt ez az egész, de még koránt sincs vége.