𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

4.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- Bocsánat, nem tudtam, hogy te is ide szoktál jönni. Ha akarod, akkor többet nem jöbök ide- hajtottam le a fejem.
- Jimin, nézz rám- féltem, hogy le akar majd ordítnai, így a kérése ellenére sem néztem föl rá- Nem lecseszni szeretnélek, ne aggódj- megfogta az államat és fölhajtotta a fejemet- Akkor jössz ide amikor csak szeretnél, nem tiltom meg neked. Akkor jössz ide amikor csak szeretnél. Ne törd ilyen butaságokon a kis buksid.
- Köszönöm- pirultam el megint.
- Ne köszönj semmit. Viszont, ha nem bános, akkor én végre szeretnék bemenni a vízbe.
- Megtennéd, hogy amíg levetkőzök, addig elfordulsz?
- Persze- amint elfordult én elkezdtem levetkőzni, és gyorsan be is mentem a vízbe, ahol az uszonyomra gondolva át is változtam.
- Mostmár visszafordulhatsz- gyorsan megfordult, majd meglapődve nézett rám.
- Szerintem, ha nem akarsz zavarba jönni, akkor fordulj el- esküszöm, hogy valami gond van velem. Minden egyes ilyen kijelentésére elpirulok. Gyorsan el is fordultam, és pár másodpercel később már hallottam, hogy ő is bejön a vízbe.
Neki az uszonya fekete, és ahogy megcsillan rajta a fény az egyszerűen gyönyörű.
- Tudod Jungkook, nekem mindig is tetszett az uszonyod színe. Szerintem csodálatos.
- Te sem panaszkodhatsz- húzta félmosolyra az ajkait- Egyszerűen gyönyörű vagy Jimin- suttogta halkan.
- Köszönöm- komolyan úgy éreztem, hogy a fejem színe egy paradicsoméval vetekedett abban a pillanatban.
- Nagyon cuki vagy amikor elpirulsz- simogatta meg a fejemet, majd lebukott a víz alá. 
Én se haboztam, azonnal utána úsztam. A napfény megcsillant az uszonyán, és így feketés lilás színben pompázott. Felém nyújtotta a kezét, amit furcsálva, de elfogadtam.
Elkezdett húzni maga után az egyik irányba. Úzstunk egy darabig, majd egyre lejjebb kezdtünk el úszni. Remélem nem akar majd csak úgy itt hagyni, bár nem olyannak ismerem.
Egyszer csak megláttunk egy hajóroncsot. Lassan közelítettük meg, az egész tele volt hínárral.
- Szerinted mióta lehet itt? Eléggé réginek tűnik- nézett rám Jungkook.
- Szerintem nem lehet itt olyan régóta. Szerintem fedezzük fel belülről is. Lehet találunk benne valami értékeset is- most én fogtam meg a kezét, és kezdtem el húzni magam után.
- Mi lenne ha ketté válnánk? Úgy gyorsabban is haladnánk.
- Én nem szeretnék különválni, mert azért egy kicsit félek- bújtam rögtön a háta mögé.
- Jaj Jiminie, nincs mitől félned, nem hiszem, hogy szellem járta hajóval lenne dolgunk.
- Nem baj, azért maradjünk együtt, kérlek- néztem rá kiskutya szemekkel- egy darabig próbált ellenállni nekem, de aztán csak beleegyezett. Egy darabig nem találtunk semmi említésre méltó dolgot. Ekkor döntöttünk úgy, hogy inkább szétválunk, hátha úgy eredményesebb lesz a keresés. A hajó tele volt kabinokkal, amiket sorra jártam, persze semmi nem volt bennük vagy, ha volt is, akkor azt már elsodorta a víz. Már kezdtem feladni a keresgélést, amikor nagy valószínűséggel a kapitány kabinját sikerült megtalálnom.
Ahogy elnéztem, az egész szoba vízálló lehetett, ugyanis is itt a feltételezésem szerint, minden ugyan abban az állapotban volt. Az egész díszes volt, de mégis visszafogott. Olyan varázslatos volt, hogy csak nyitott szájjal tudtam bámulni mindent.
Miközben kürölnéztem, megakadt a szemem egy hatalmas ládán ami fehér lepedővel volt letakarva. 
Odaúsztam és lehúztam róla a lepedőt. Felnyitottam a fedelét, és tömérdek arany és ezüst tárgyakkal találtam szemben magam. Ámulva néztem az egészet, a szemem nem tudott betelni a látvánnyal. Persze hercegként láttam már tömérdek kincset, de eddig még semelyik sem volt ilyen csodálatos. Lehet, hogy ennek azért van ekkora értéke számomra, mert ezt én találtam.
Éppen Jungkookért akartam menni, hogy neki is megmutassam ezt a gyönyörűséget, de ő egy lépéssel előttem járt, mert azonnal betoppant az ajtón.
- Mit találtál Jiminie? Én találtam egy térképet, ami egy kastélyhoz vezet. Ezen kívül csak tönkrement szobákat találtam.
- Akkor én jobban jártam, ugyanis egy kincsesládát találtam. És az egész sértetlen.
Elgondolkodtam rajta, hogy hazavihetnénk, de szerintem nagyobb az értéke, ha itt hagyjuk. Hiszen a hajóhoz tartozik.
- Igen, ebben igazad van. Viszont valamikor meg kell keresnünk ezt a kastélyt, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet- én erre csak bólinottam egyet, majd elkezdtem húzni magam után, ugyanis haza szerettem volna érni, mielőtt a szüleink tennék meg ezt.
Kérdés nélkül úszott utánam. Nem is tudott volna mit tenni ellene, mert fénysebeséggel úsztam fel a felszínre. Amikor felértünk gyorsan felöltöztünk, persze úgy ahogy még fényes nappal tettük. Már biztosan lehetett fél hét, ugyanis már kezdett besötétedni, ami azt jelentette, hogy anyáék már rég visszaértek.
A hazafelé vezető út csöndben telt, egyikünk se szólalt meg. Már mind a ketten fáradtak voltunk.
Alig értünk be az előszobába, de apukám azonnal letámadt minket.
- Csakhogy hazaértetek. Mindenki rátok várt, már nagyon éhesek vagyunk. Legközelebb hagyhatnátok legalább egy kis cetlit, hogy elmentetek. Jimin, te ettél már?- fogalmam sem volt, hogy miért kérdezi ezt tőlem, de ha tudtam volna, hogy mit fog mondani, akkor inkább mást válaszoltam volna.
- Igen, mielőtt elmentünk volna Jungkookkal. A bibimbapból ettem. Nagyon finom volt, köszönöm anyu- hálásan néztem anyára, ezzel is tudatva vele, hogy az ő fősztje a legjobb.
Szerencsére tudok főzni, és szeretek is. Mindig sgítek anyunak benne vagy helyette csinálom meg, amit apám nem néz jó szemmel. Szerinte inkább az uralkodói résszel kéne foglalkoznom.
- Jól van, mert akkor ma már nem ehetsz. Nem szeretném, hogy majd ne jöjjön rád a zakó, az ing és a nadrág. Mostantól az esküvőig egy nap egyszer ehetsz.
- Ezt nem teheted meg vele. Össze fog esni a végén, és még így is majdnem csont vékony- reméltem, hogy apá hallgatni fog édesanyámra, de sajnos ez nem jött össze.
- De megtehetem. Most pedig Jimin menj fel, fürödj le és utána elmegyünk egy edzőterembe. Nincs semmi izmod, és így túl puhánynak tűnsz. Olyan vagy, mint egy meleg srác. És, mint tudjuk, te nem vagy az- ekkor úgy az arcába mondtam volna, hogy igenis az vagyok. De nem tehettem meg, még nem állok készen elmondani nekik.