11.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

712 57 0
                                    

Kora délután hazamentünk a partról, hogy el tudjunk készülni az estére.
Bár én nem tudom, hogy mit fogok fölvenni, mert szinte nincs is ruhám. Ebből kifolyólag tanácstalanul álltam a szekrény előtt, azon tanakodva, hogy mit vegyek föl.
- Jimin, miért vagy még mindig csak egy boxerban? Nemsokára megyünk, de te még sehol nem tartasz- nyitott be Kook a szobába. Miután felfogtam, hogy mit mond, egyből zavarba jöttem.
- Cs...csak nem tu...tudom, hogy mit vegyek föl, mert nincsenek olyan ruháim- Jungkook elmosolyodott zavaromon, majd ide jött, és ő is elkezdte nézni a ruhatáramat.
- Azt hiszem nekem vannak olyan ruháim amik tényleg jók rád, és felveheted őket a buliba- kinyitotta a saját szekrényét, és elővett nagyon sok ruhát- Ezek közül nyugodtan válogathatsz- hosszas válogatás után egy fehér inget választottam amin lila flitterek voltak, és egy szintén fehér elegánsabb nadrágot választottam hozzá. Jungkooknak nem volt fehér cipője, ezért egy feketét vettem fel hozzá. A hajamat behullámosítottam, és kentem a számra egy kis szájfényt, amit Mi-Chatól kértem el.
Lassan nekiindultunk az estének, aminek én nagyon nem örültem, és nem is tervezek sokat inni.
Életemben nem ittam még, de nem akarok lerészegedni. Nem szeretném, hogy valami hülyeséget csináljak, miközben azt se tudom, hogy fiú vagyok vagy lány.
Be is engedtek minket a kiválasztott szórakozóhelyre, és egyből elfoglaltuk az egyik üres boxot. Nagyon sokan voltak, mindenhol összetapadó emberek voltak. A zene nagyon hangosan szólt, és iszonyatos cigaretta illat volt. 
- Na gyerekek, megyek az első kör italért. Ki mit kér?- Su Binen látszott, hogy már most jól érzi magát, pedig még nem is ivott.
- Szerintem első körben hozz mindenkinek egy vodka narancsot- a lány azonnal el is indult a pult felé, hogy kikérje az italainkat.
- Amúgy itt lehet karaokizni, szóval, ha lesz kedvetek, akkor majd csinálhatjuk azt is- Kook biztosan jól ismeri már ezt a szórakozóhelyet. Mindenki nyugodt volt, engem kivéve. Taszított a sok ember, azért imádkoztam, hogy ne legyen pánikrohamom, mert akkor nem igazán lehet lenyugtatni engem. Su Bin egérkezett egy tálcával, rajta az italainkal, és mindenki elé letett egyet. A kezembe vettem az enyémet, és egy ideig szemeztem vele, majd a többiek bátorítására megittam az egészet egyszerre. Marta az egész torkomat, és gyanítom, hogy eléggé fancsali arcot vághattam hozzá, mert a többiek elkezdtek nevetni.
- Na Chimmy, annyira csak nem lehetett borzalmas. Vannak ennél erősebb italok. Ez csak a bevezető volt- és igaza is volt, mert ezután nagyon sokféle italt hozott, ami meg is tette a hatását, mert nagyon jól éreztem magam, de nem azért, mert józan lettem volna.
Éppen táncoltunk, amikor Kook odajött hozzám, hátulról átfonta a derekamat, és elkezdett velem ringatózni a zene ütemére. Én nagyon élveztem, de nem tudom, hogy ő azért tette, mert részeg vagy, mert ő is ugyan úgy érez, mint én. 
A zene, amire táncoltunk, már a vége felé járt, ezért magával szembe fordított. Belenéztem abba a mélybarna szemeibe, amik teljesen elvarászoltak.
- Chim, meg szeretnélek csókolni- nagyon közel volt hozzám az arca, így szavait az ajkaimra suttogta.
- Akkor tedd meg- nem érdekelt, hogy másnap meg fogom bánni. A pillanatnak akartam élni, hiszen lehet, hogy ez soha többé nem fog megtörténni.
Nem is tétovázott, tenyerei közé vette az arcomat, és egy érzelmes csókba hívta puha párnácskáimat. Elkezdte harapdálni a számat, amit nagyon élveztem, viszont amikor elkezdte fogdosni a fenekemet, akkor tudtam, hogy most kell leállítanom vagy olyat teszünk, amit ő biztos, hogy megbánna.
Elváltam ajkaitól, és rásimítottam az arcára- Kook, abba kell hagynunk, mert olyat fogunk tenni amit megbánunk.
- Igazad van, sajnálom. Szeretnél hazamenni? Látom rajtad, hogy még mindig feszengsz az emberek között, pedig már eléggé részeg vagy. Nem szeretném, hogy pánikrohamod legyen- jól esett, hogy ilyen figyelmes velem. Megkerestük a lányokat, és hazaindultunk, bár nekik nem igazán tetszett, mert ők maradtak volna még.

Másnap reggel iszonyatos fejfájással, és hányingerrel keltem fel. Szerencsére emlékeztem az egész tegnap estére, így a másnaposságon kívül nem volt gond. De ezt a többiekről nem mondhattam el. Kook és a lányok nem emlékeztek a tegnap estére. Ők rosszabul is voltak, mint én, így nekik is vittem fel vizet és gyógyszert, hogy enyhítsek a szenvedésükön.
Megkérdezték, hogy mi történt tegnap, én pedig elmondtam nekik. Viszont kookie nem iagzán örült a történteknek. Teljesen kikelt magából, felelőtlennek hívta magát a semmiért. Nekem ez pedig rosszul esett, mert ezzel is azt bizonyította, hogy a csókunk megint nem jelentett neki semmit. Ennyit arról, hogy végre boldog lehetek egy kicsit.
Ez maitt a nap további részében a kedvem a béka feneke alatt volt, de próbáltam leplezni a többiek előtt, mert nem akartam, hogy aggódjanak.

Fent unatkoztam a Kookal közö szobánkban, amikor Su Bin kopogás nélkül nyitott be.
- Chim, beszélnünk kell valamiről, méghozzá sürgősen.
- Baj van? Kezdesz megijeszteni- aggódva néztem rá, mert nagyon gondterhelt volt az arca.
- Nem mondanám bajnak, sem problémának. Inkább jó dolognak- leült mellém az ágyra, és az ölébe vette az egyik párnát- Nos, az van, hogy szerelmes vagyok egy lányba. Rgy nagyon szép lányba, de sajnos nemsokára megházasodik, így nem merem bevallani neki az érzéseimet.
- Had találjam ki, Mi-Cha az a lány igaz?- éreztem, hogy ezek ketten gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt.
- Ennyire könnyű kitalálni?
- A házasságos dologgal árultad el, és amúgy elmondom neked, hogy ő is ugyan így érez irántad szóval beszélj vele. Legalább ti valljátok be egymásnak az érzéseiteket- a végére elszontyolodtam, amit a lány is észrevett rajtam.
- Na csiripelj kismadár, mi a baj?- végig simított a hozzá közelebb eső karomon, majd szoros ölelésbe vont. Sohajtottam egy nagyot, majd elkezdtem mesélni.
- Az van, hogy szerelmes vagyok Kookba. De szerintem nem így érez irántam. Már másodjára csókolt meg az ittlétem óta, de eddig mindegyiket megbánta. Úgy érzem, hogy ez egy egyoldalú dolog a részemről...

𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐Where stories live. Discover now