𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

43.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

A szertartás után Kookal különváltak útjaink, mivel az esküvő helyszínére nem együtt megyünk. Én anyával, és Jinnel, valamint a két lány társaságában megyek, míg Kook a többiekkel. Elvileg ők fognak előbb odaérni, hogy mire mi is megérkezünk egyből tudjunk kezdeni.
Most is olyannyira izgultam, mint a koronázásnál, most viszont ez a jófajta izgulás volt. Végre összeköthetem az életemet akit tiszta szívből szeretek, aki mellett leélném az egész életemet.
Úgy érzem, hogy végre boldog vagyok, és a sok szörnyűség után már csak jók jöhetnek. És remélem, hogy apám nem fog beleavatkozni az életembe többé.
Nem szép ezt mondani, de az lenne a legjobb, ha már nem is élne. Mindenkinek sokkal jobb lenne...

A helyszínen Jin apja már várt engem, mivel ő fog az oltárhoz kísérni. Anya mielőtt elfoglalta volna a helyét szoros anyai ölelésbe vont. Imádom anya ölelését, mindig melegséget áraszt magából. 
Már csak a zenét vártuk, ami jelezte, hogy elindulhatok az oltár felé. Szerencse, hogy nem emberi alakban vagyok most, különben a lábaim most mondanák fel a szolgálatot.
Mindvégig Jungkookot néztem, képtelen voltam elszakítani a tekintetemet róla. Egyszerre volt elegáns, és szexi. Már most érzem, hogy a mai éjszaka nem a mai nap fáradalmainak kipihenéséről fog szólni. De nem is bánom, hiszen a mai nap eseményeit, főleg az esküvőt csak egy csodálatos, szerelemmel teli szeretkezéssel lehet megkoronázni, de azt hiszem, hogy nagyon előreszaladtam.
Mire a gondolatmenetem végére értem elcsendesült a zene, és Jin apja arra várt, hogy átadhasson Jungkooknak. 
Miután ez megtörtént a pappal szembe fordultunk, ki végre elkezdte mondani a tipikus esketési szöveget.

- Tisztelt egybegyültek! Azért vagyunk most itt, hogy ennek a két fiatal fiú életének összeköttetésének szemtanúi legyünk.
Jeon Jungkook, fogadod, hogy párodat mindenben támogatni fogod, legyen bármiről is szó, jóban, rosszban, szegénységben, betegségben mellette leszel, és védelmezed őt élete végéig, míg a halál el nem választ titeket?
- Fogadom!
- És te, Park Jimin. Fogadod, hogy párodat támogatod minden döntésében, mellette leszel jóban, rosszban, szegénységben, betegségben, és védelmezed őt élete végéig, amíg a halál el nem választ?
- Fogadom!
- Ezennel Isten színe előtt házastársaknak nyilvánítalak titeket. Kérlek csókoljátok meg egymást- egyszerre kezdtünk el hajolni a másik felé, ami kívűlről lehet, hogy egy kicsit viccesnek hatott. Végül egyszerre találkoztak az ajkaink, viszont Kook kezdeményezte a csókot. Először gyengéden, és lassan becézgettük egymást, majd elmélyítettük a csókot. Ezt a pillanatot a vendégek tapsvihara törte meg. Rájuk néztem, és mindenkin látszott, hogy örül nekünk, amiért nagyon hálás voltam. 
Éreztem, hogy a látásom kicsit kezd homályosodni a sós könnyektől, amik a boldogság miatt lepték el szemeimet. Végre boldog voltam egy olyan személlyel, aki a világot, és a biztonságot jelentette nekem.
Visszafordultam Kookhoz, akinek ugyan úgy könnyek homályosították el a látását. Ő is mosolygott. Kezét nyújtotta, majd derekam köré fonva a karhát húzott magához. Szorosan bújtam hozzá, soha nem akarom elengedni. Képes lennék az örökkévalóságik a karjai között lenni. De persze, ez nem lehetséges, hiszen az idő megy, és számtalan dolgunk van még. 
És, ha csak a semmit csináljuk, akkor eseménytelenül repül el a fejünk felett az idő, és később azon fogunk bánkódni, hogy milyen jó lett volna eseménydúsan eltölteni azt az értékes időt. Majd idős korunkban ráérünk pihenni. 

A vendégekkel együtt indultunk el a lagzi helyszínére, ami nem volt messze, hiszen csak arrébb mentünk egy kicsit. Számtalan asztalt volt megterítve finomabbnál finomabb fogásokkal. Egy kör alakban voltak elrendezve az asztalok, így majd mindenki tud mindenkivel beszélgetni, és ennek a körnek a közepén helyezkedett el egy kisebb asztal, melyen a tortánk foglalt helyet.
Nem voltak kirakva kártyák, hogy ki kicsoda mellett foglal helyet, hiszen felesleges lett volna.
Jungkookal a kör kezépbe mentünk, hogy fel tudjuk vágni a tortánkat. Megfogtam a kést, Kook pedig rákulcsolta a kezeit az enyémekre, így együtt tudtuk felvágni a tortát.
A többiek tapsoltak amikor ez sikerült, én pedig ráhajoltam párom párnácskáira, és lassú csókba hívtam. Ha tehetném egész nap az ajkaim csüngenék, amíg a szám el nem zsibbad.
Kook a derekamra simítva vállt el tőlem, amit nyüszítve fogadtam, de ő csak elmosolyodott.
- Szeretnék beszédet mondani ennek a csodás fiúnak, aki most itt van mellettem. Remélem nem bánjátok- a színpadhoz ment, a kezébe vette a mikrofont, és egy nagy sóhaj után belekezdett.

- Tudjátok mi már kicsi korunk óta ismerjük egymást, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz belőle. Mikor jöttetek a családoddal hozzám az esküvő ügy miatt már akkor éreztem, hogy most minden meg fog változni, bár nem tudtam, hogy ilyen értelemben. Aztán amikor apád egyfolytában bántott téged, olykor mindig azt éreztem, hogy meg akarlak védeni minden rossz elől. Történtek velünk dolgok, legfőképp rosszak, de úgy vélem, hogy ezek csak megerősítettek minket, és a kapcsolatunkat. 
Jimin, életem értelme. Örülök, hogy így alakultak köztünk a dolgok, mert, akkor, ha nem jöttök el hozzám, talán most nem lennénk itt, és nem mondhatnám ki azt, hogy végre van férjem akit teljes szívemből szeretek- patakokban folytak a könnyeim a meghatódottságtól, hiszen még soha nem mondott nekem ilyet senki. Nagyon hálás lehetek Kooknak mindenért, hiszen, ha nem ismernénk egymást kiskorunk óta lehet, hogy máshogy alakult volna az életem, és nem biztos, hogy az tetszett volna nekem.
Sietve mentem oda hozzá, majd csapódtam mellkasának. Jungkook először fel sem fogta, hogy most mi történik, majd kuncogva vont magához mégjobban.
- Látjátok ezt a kis szeretetbombát? Ő az én férjem, a gyermekem édesanyja, a világom. Nélküle egy senki lennék. Szóval köszönöm Jimin anyukájának, hogy egy ilyen csodás fiút nevelt belőle- nem láttam anyukám reakcióját, de biztos voltam benne, hogy ő is sírt. Hiszen kit ne hatnának meg ezek a szavak.

Kook beszéde után mindenki evett, táncolt, már ahogy egy sellő táncolni tud. Én is táncoltam Kookal, és anyával, de aztán kezdett hányingerem lenni, ezért inkább leültem az asztalunkhoz. Jobban szeretem inkább nézni a többieket, mert olyan nosztalgikus hangulatom lesz tőle, és így tudom a legjobban magamba szívni ezeket a pillanatokat. 
A nászutunkat már alig vártam, mivel párom nem mondta meg, hogy hova fogunk menni. Ami nem éppen rossz, mert így csak növeli az egésznek az értékét.
Nem tudom, hogy a baba miatt lehet-e intim kapcsolatot létesíteni, ezt még meg kell kérdeznem a dokitól. Ezért oda is mentem hozzá, mivel most egyedül volt senki nem hallhatott minket, mellesleg a zene annyira üvöltött, hogy lehet egymást sem fogjuk hallani.
Mikor a doki meglátott maga mellett szélesen elmosolyodott, és volt egy olyan érzésem, hogy tudja mire szeretnék rákérdezni.
- Doki, fontos lenne megkérdeznem, hogy a nászúton történhet köztem és Jungkook között szexuális kapcsolat? Nem szeretném, ha a babának miattunk baja esne.
- Természetesen folytathattok szexuális életet a várandósságod alatt is, de csak addig amíg neked is jól esik, és nem esik nehezedre. Hiszen mikor már nagyobb lesz a pocakod nem biztos, hogy neked is kényelmes lenne- megnyugodva fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet. Ő csak a vállamra simított, majd mögém tekintett és elmosolyodott. 
- Azt hiszem, hogy magatokra hagylak titeket- megfordultam és Kook volt velem szemben.
- Kedvesem, megtisztelnél azzal, hogy táncolsz velem egy utolsót mielőtt még elindulunk a nászutunkra?
- Természetesen- a kezemet belehelyeztem a felém nyújtott tenyerébe, ő pedig maga után húzva vezetett a táncoló egyének közé. Épp egy lassú szám vette kezdetét, így fejemet ráhajtottam mellkasára, ő pedig derekam köré fonta karjait, és így ringatóztunk a zene lágy dallamaira. 
Szeretem az ilyen romantikus pillanatainkat- Még mindig nem fogod elmondani, hogy hova megyünk nászútra?
- Nem, mivel meglepetés lesz. És, ha elmondanám, akkor már nem lenne az. Tudom, hogy nem szereted a meglepetéseket, de most kénytelen leszel várni addig amíg megérkezünk majd oda. Ígérem, hogy nem fogunk sokat utazni.

Lassan éjfél felé közeledtünk, már mindenki nagyon fáradt volt, senki sem táncolt már a halk zenére, inkább már csak a hangulat miatt játszottak a zenészek, pedig rajtuk is látszott, hogy már mennének haza.
Én Kook ölében ültem, és majd leragadtak a szemeim, de tudtam, hogy még nem szabad aludnom, hiszen hamarosan indulunk.
Az álmosságomra az is rátett, hogy párom egyfolytában a derekamat, valamint a hátamat cirógatta hosszú ujjaival.
- Szívem, mikor indulunk? Már mindenki szenved, szerintem köszönjünk el tőlük és induljunk- párom csak belegyezően bólintott, majd letéve engem az öléből elindult a vendégek felé, hogy elköszönjön tőlük. Addig én próbáltam összeszedni magamat. De mivel ez nem sikerült Kook vitt a karjaiban miután elköszönt mindenkitől.
A felszín felé vettük az irányt, és az odáig tartó utat végig párom karjai között töltöttem. Ha a felszín felé tartunk akkor biztos, hogy valami szárazföldi helyre fogunk menni.
Amikor felértünk már teljesen sötét volt, így gond nélkül át tudtunk váltani lábakra. 
- Arra gondoltam, hogy mielőtt elindulunk sétálhatnánk még egy kicsit a parton. Ilyet még úgysem csináltunk, és a célpontunk amúgy sincs annyira messze, így sietnünk sem kell.
- Ne haragudj Kook, de meztelenek vagyunk, és képes lennék itt helyben elaludni, szóval azt hiszem, hogy ezt most ki kell hagynunk- szerintem ekkor tudatosult benne, hogy igazam van, így amint hazaértünk a cuccaink összepakolása után el is indultunk a mézesheteinkre.