𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

14.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊

Jungkook elhalasztotta az úszást, mert ilyen állapotban nem igazán akart elmenni velem úszni. Amit meg is értek, mivel eléggé nagy teher lenne rám figyelni egész végig, ugyanis a hányás miatt eléggé legyengültem.
De én ma ennek ellenére mégis elmentem úszni. Amúgy is meg akartam már látogatni Jint.
Apám figyelmeztetése ellenére jól belakmároztam a reggelibő, ami meg is tette a hatását, mert már nem éreztem magam rosszul. A többiek is mondták, hogy már nem vagyok sápadt, aminek örültem.
Tudtommal ma a többiek otthon maradnak, ebből pedig lehetett volna egy igazi családias nap, de persze én ezt megint tönkreteszem, amit apám szóvá is tett.
- Te soha nem tudsz megülni a seggeden igaz? Belehalnál, ha egy napot velünk töltenél?
- Amíg ilyen vagy, igen, belehalnék. Most pedig, ha megengeded, ha nem, én elmentem- gyorsan felvettem a cipőimet, és már szaladtam is ki a házból.
A szokásos helyre mentem, a nagy sziklához. Eldugtam a ruháimat, és már futottam is be a vízbe, ahol pillanatokon belül lábak helyett uszonyom lett.
Úgy gondoltam, hogy majd később látogatom meg Jint, előbb inkább elmegyek a Kookal talált hajóhoz. Úgy érzem, hogy ott egy kicsit egyedül lehetek, ha valami bánatom van, de most nem azért megyek oda. Kook mondta, hogy amikor legutóbb ott volt, talált egy titkos kis reteszt, de inkább nem nézte meg, mert velem együtt akarta kideríteni, hogy mi is van benne.
Viszont én úgy döntöttem, hogy megnézem, mivel a kiváncsiságom felülkerekedett rajtam, ami egyébként nem annyira jó dolog, mert nagyon kiváncsi természetű vagyok.
Szerencsémre azt is elmondta, hogy hol találta. A hajó kapitányának a kabinjában van, és elvileg eléggé feltűnő.
Amint beértem a kibanba, el is kezdtem keresni. Először nem igazán vettem észre, de aztán megláttam a falon egy aranyozott bemélyedést. Mikor kinyitottam a titkot takaró kis ajtót, egy pergamen hullott ki onnét. Felszedtem a földről, és megnéztem a tekercset.
A tekercsen a családom kastélya szerepelt, de nem a mostani formájában. Voltak titkos járatok, ahol valamik be voltak jelölve. Gyanítom, hogy kincset jelölnek a piros áthúzások, de nem vagyok benne biztos. Viszont, ha ez igaz, akkor meg kell mutatnom anyáéknak ezt a téképet.
A térképpel együtt elindultam a felszínre, de egyszer csak egy sötét foltot láttam a fejem fölött.
Ez a sötét folt egy halászhajónak az alja volt. Nagyon megijedtem, ezért gyorsan elkezdtem keresni egy menedéket, ahol meglapulhatok, de félűton nem tudtam már tovább úszni, ugyanis egy halászhálóval sikeresen elkaptak.
Rángatóztam ide-oda, hátha sikerül valamilyen csoda folytán kiszabadulnom.
Viszont ahogy egyre feljebb emelkedtem, kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Az emberek nem igazán láttak sellőt. Képesek lesznek elvinni egy boncolóhoz, hogy kiderítsék, mégis miféle lény vagyok én. Erre a gondolatra elkezdtem zokogni.
Ebben a pillanatban csak azt kívántam, hogy bárcsak itt lenne Jungkook, hogy megmentsen.
De tudtam, hogy ez nem lehetségen, hiszen ő otthon van, és nyugiban csinál valamit a többiekkel.
Már bántam, hogy eljöttem Kook házából, és azt is, hogy most az egyszer nem hallgattam az apámra.

Éppen beakartak emelni a hajóba, amikor a hálót elvágta valami, és én visszaestem a vízbe. A becsapódás miatt fájt és csípett az egész testem, de most nem ez volt a legnagyobb gondom.
Az uszonyom beleakadt a hálóba, ezzel megnehezítve nekem a menekülést. Ekkor éreztem meg, hogy a megmentőm gubózza ki az összegabalyodott hálót. Ránéztem a megmentőm arcára, és eléggé meglepődtem.
- Kook, te mégis mit keresel itt? Neked otthon kéne lenned.
- Igen, otthon kéne lennem, de milyen jól tettem, hogy eljöttem utánad. Ha én most nem lennék itt, te már egy boncolóhoz tartanál- eközben sikeresen kiszabadított, amit egy öleléssel köszöntem meg neki- Gyere, menjünk haza. Többet nem engedem, hogy egyedül gyere el. Ahogy látom megnézted a titkos reteszt. Reméltem, hogy megvársz vele, de sebaj.
Gondolom nem igazán szeretnél hazamenni. Mi lenne, ha elvinnélek a stúdióba, ahol éneklek? Ha gondolod te is kipróbálhatod.
- Végülis ez nem is egy rossz ötlet. De előre szólok, nincs olyan jó hangom.
- Majd azt meglátjuk. Egy ilyen csodás teremtésnek csak is szép hangja lehet- a felszínig tartó út csendben telt, de nem is bántam. Kicsit még a történtek hatása alatt voltam. A parton gyorsan megszárítkoztunk, mivel Kook hozott törülközőt, és már indultunk is a stúdióba.
Kook először megmutatta, hogy az a sok szerkezet mire is való,a mit nem igazán tudtam megjegyezni. Ez nekem magas. Aztán berakta az egyik zenéjének az alapját, és miután feltette a fejére a fejhallgatót, elkezdett énekelni.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy majd elájultam, olyan szép hangja van. Nagyon megnyugtató, legalábbis nekem. Mikor befejezte rámnézett és elkezdett kuncogni.
- Babám, csugd be a század, mert megalszik benne a tej- a megszólítására éreztem, hogy elpirulok, ezért lehajtottam a fejemet. Ha így folytatja, sokkal jobban fog fájni, hogy nem lehetek vele.