𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

5.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Miután apám megtiltotta, hogy egyek, felmentem Jungkook szobájába és az ágyába bújtam.
Amíg nem jön föl, addig úgysem zavarja. Meg amúgy is, már aludtam az ágyában.
A fejemig felhúztam a takarót, és behunytam a szemeimet. Semmi mást nem akartam, csak csendet és pihenni. Elakartam kerülni az edzőtermet, mert az nem nekem való. Én inkább a szobámban olvasok. De itt sajnos ezt nem tudom megtenni.
- Jimin, bejöhetek?- édesanyám kopogtatott halkan az ajtón, arra várva, hogy beengedjem.
- Egyedül szeretnék lenni. Kérlek menj el- halkan beszéltem, de remélem, hogy azért hallotta.
- Jólvan, de ha beszélgetni szeretnél, akkor tudod, hogy találsz- a hangja szomorú volt, amiért megszakadt a szívem, de attól félek, hogy most ő sem értene meg.
Ezek után azon gondolkodtam, hogy most mégis hogyan érzek Jungkook iránt, ugyanis nem normális, hogy így reagálok minden egyes tettére. Persze, meleg vagyok, de őt már kiskorom óta ismerem, és amúgy is, a húgát fogom feleségül venni.
Egyszer le kell ülnöm apával, és meg kell beszélnem vele, hogy mégis miért homofób, hogyha ő is ugyan úgy született, mint én.
Sajnos vagy nem sajnos, a gondolkodásom közepette elaludtam. 

°Álom°

A vízben voltam, és csak azt éreztem, hogy süllyedek. Uszony helyett lábaim voltak, ezért levegőt sem kaptam a víz alatt. Hiába kapáloztam vagy próbáltam felúszni a felszínre, egyszerűen nem sikerült. 
Már kezdtem feladni a reményt, fekete foltokat is láttam magam előtt, de ekkor egy kezet éreztem meg a derekamon. Először nem volt tiszta az illetőnek az arca, de aztán minden kitisztúlt, és aki elkezdett felhúzni a felszínre, az Jungkook volt.
Nem tudtam, hogy mit kereshet itt. Azt se tudom, hogy én egyűltalán hogy kerültem a vízbe, hiszen Jungkook szobájában aludtam el. De ez most mind nem számított.
Örültem, hogy ő talált rám, és nem más. Apám biztos, hogy leordította volna a fejemet. Édesanyám nem is bírt volna felhúzni.
Csak annyit észleltem, hogy végre valami puha és selymes dologban fekszek.
- Jimin, hallasz engem? Ne merj itt hagyni- nyomást éreztem a melkasomon, amitől a tüdőmben inger keletkezett, és elkezdtem felköhögni a lenyelt sós vizet.
- Hál istennek, azt hittem, hogy már mentőt kell majd hívnom.
- Jungkook, hogy kerültem a vízbe? Nem emlékszem semmire...- a hangom halk volt, és nehezen is beszéltem, mert száraz volt a torkom.
- Igazából egyszer csak eltüntél, nekem pedig volt egy megérzésem, hogy úszni mentél, így utánnad mentem. De nem gondoltam volna, hogy így foglak megtalálni. Nagyon rámijesztettél, kérlek többet ne csinálj ilyet- az arcomra simított és nézte egy darabig a szemeimet. Már éppen meg akartam szólalni, mert kezdett kínos lenni a szituáció, amikor hirtelen az ajkaimra hajolt, és megcsókolt...

°Álom vége°

 Hirtelen ültem fel az ágyban. Olyan valósághűnek hatott az egész álom, éreztem, hogy ég az egész fejem. Éppen keltem volna ki az ágyból, hogy elmenjek megmosni az arcomat, amikor két kart éreztem meg a derekam körül. Ez egyből az álmomra emlékeztetett, és el is pirultam.
- Hova mész Jimin? Még csak hajnali egy óra van. Feküdj vissza- Jungkook álmos hangját megmosolyogtam, mert így olyan volt, mint egy nyűgös kisfiú.
- Csak meg szeretném mosni az arcomat- szólaltam meg halkan. Nem akartam hangosan beszélni, mert féltem, hogy akkor kimegy az álom a szeméből.
- Nem érzed jól magad? Esetleg elkisérjelek?
- Nem kell, jól vagyok csak tényleg el szeretnék menni a mosdóba.
- Jólvan, megvárom amíg végzel- elengedte a derekamat, és eldőlt  az ágyon. Kuncogtam tettén, ugyanis az egész ágyat elfoglalta így.
Gyorsan elmentem a mosdóba, ahol hideg vízzel megmostam az arcomat, remélve, hogy ezzel elmúlik a pirosság az arcomról. Igaz, Jungkook nem látná, mert a szobájában félhomály uralkodott, az ablakán beszűrődő hold miatt.
Mire visszaértem Jungkook már durmolt, és még mindig elfoglalta az egész ágyat. Álltam egy kis ideig az ágya előtt, azon gondolkozva, hogy akkor most lemenjek a nappaliba, és a kanapén aludjak vagy feküdjek be mellé, és aludjak rajta. Be kellett vallanom magamnak, hogy talán egy kicsit tetszik Kook. De még így is szégyenlősen, és elpirulva bújtam be mellé az ágyba.

Reggel egy emelkedő valamit éreztem meg a fejem alatt. Először fel sem fogtam, hogy min fekszek, aztán rájöttem, hogy én bizony Kook mellkasán aludtam el az éjjel. Elpirulva fúrtam az előbb említett dologba a fejemet, mire csak egy luncogást kaptam válaszul.
- Ne nevess, ez mind miattad van. Befoglaltad az ágyat, én pedig nem akartam a kanapén aludni, így nem volt más választásom- csaptam rá a mellkasára.
- Azért be kell vallanod, hogy nem volt ellenedre a helyzet. És azért nem lehetek olyan kényelmetlen, hogy panaszkodásra legyen okod.
- Igazad van tényleg nem vagy kényelmetlen. Amúgy mióta vagy ébren?
- Nemrég óta, talán egy fél órája. Nagyon édes voltál, nem tudtam betelni a pufók arcod látványával. Ezzel nem az akarom mondani, hogy olyan vagy, mint egy dagadt disznó, mert erről szó sincs, szerintem nagyon jó alakod van, és az arcod sincs meghízva. Nem tudom, hogy édesapád miért fogott éheztetésre, mert ez konkrétan az.
- Hát köszönöm szépen, a bókot. Apám mindig is ilyen volt, soha nem volt olyan jó a kapcsolatunk, én inkább anyukámmal jöttem ki jól- egyszer csak mind a kettőnknek nagyot kordult a hasunk, amin elkezdtem nevetni.
- Mit szólnál hozzá, ha lemennénk reggelit készíteni? Amúgy is nagyon szeretek főzni, anyukámnak mindig segítek- Kook csak bólintott egyet, és miután felöltöztünk, az én esetemben átöltöztem, mivel tegnap úgy ahogy voltam, befeküdtem az ágyba, elindultunk lefelé. 
Előszedtük a reggelihez a hozzávalókat. Úgy döntöttünk, hogy gófrit fogunk csináni, mert mind a ketten valami édesre vágytunk.
Egészen addig ment jól minden, amíg ki nem adtam Jungkooknak azt a feladatot, hogy mérje ki a lisztet. A liszt kimérése nem sikerült, ugyanis Kook megcsúszott, és a lisztes zacskó felét magára borította. Azt, hogy miben csúszott meg, nem tudom, mert a padló száraz volt, és semmi sem volt rajta.
- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Semmi nincs a földön, te pedg így is képes vagy elcsúszni- nevettem ki szegényt.
- Na megállj Park Jimin, te engem nem fogsz többet kinevetni- elkezdett közeledni hozzám, a lisztes zacskóval a kezében. Amikor elég közel volt hozzám, rámöntötte a liszt maradékát.
Mindenem csupa liszt volt, még a szemembe is került.
- Köszi Kook, most nem látok semmit- nem szólalt meg így nem tudtam, hogy mit csinálhat.
Egyszer csak azt éreztem, hogy valami hozzáér az ajkaimhoz. Az a valami pedig Jungkook ajkai voltak. Először le voltam fagyva, de aztán visszacsókoltam. Nem volt tolakodó, sem pedig gyors.
Finoman izlelgettük egymás ajkait, miközben közelebb húzott magához. A mellkasunk egymáshoz ért.
- Mi folyik itt fiúk?- hallottam meg apám dühös hangját.