𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

3.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Su Bin ott ült anyáék között, és valamin nagyon nevettek. Talán egy perce is álhattam ott, amikor végre észrevettek.
- Oh, szia Jimin- köszönt vidáman nekem Su Bin. További egy perc telt el amíg csak egyhelyben álltam, majd hirtelen a lány karjai közé szaladtam.
- Annyira hiányoztál, annyi mondanivalóm lett volna, de te nem voltál velem- arcomat sós könnycseppek kezdték el áztatni. Éreztem, hogy Su Bin szorosabbra fonja a karjait körülöttem, majd a nyakhajlatomba hajtja a fejét.
- Te is nekem picur. Viszont lenne veled egy kis megbeszélnivalóm. El tudunk menni valami nyugis helyre? 
- Persze, tegnap találtam egy eléggé nyugis helyet- gyorsan felvettünk a cipőinket és már mentünk is.
- Figyelj Jimin. Míg távol voltam tőletek sokat gondolkodtam, és valahogy meg kéne akadályozni esküvőtöket. Azt még nem mondhatom el, hogy én miért nem szeretném, hogy egybekeljetek.
Majd a megfelelő alkalomkor megtudod.
- Tegnap már mondtam Jungkooknak is, hogy anyáékat erről már nem lehet lebeszélni. Már mindent megszerveztek a tudtunk nélkül. Szóval ez egy veszett ügy- ém már tényleg nem reménykedek semmiben. Bele kell törődnöm és kész.
- És megmutatták már a helyet? Vagy a ruhát?
- Még semmit, mivel csak tegnap érkeztünk. Annyit tudunk, hogy maga az esküvő az a parton lesz.
- Jungkook mondta, hogy tegnap este a verandán aludtál. Legközelebb ne csinálj ilyet oké? Nagyon jól tudod, hogy könnyen megbetegszel- nézett rám aggódástól csillogó szemekkel.
- Anyáék már nektek is elküdte a meghívókat igaz?
- Igen, nagyon szépek voltak, talán túl is voltak díszítve.
- Én nem szeretném, ha itt lenne megtartva az esküvő. Félek az emberektől, és ez nem is fog megváltozni. Átváltozni is alig tudtam. Csak egy kis nyugalmat szeretnék végre- bújtam hozzá Su Binhez.
- Szeretnél elmenni úszni egyet? Tudom, hogy az mindig megnyugtat.
- Most nem szeretnék. Csak maradjunk így. Szükségem van végre egy kis támogatásra- ő csak bólintott egyet és elkezdte simogatni a buksimat. 
- Jimin, neked tűz forró a homlokod- nézett rám szemöldökrácolva.
- Az az igazság, hogy nem is érzem magam túl fényesen. Lehet, hogy ez a tegnapi miatt van. 
- Akkor menjünk haza, mert szerintem lázas vagy. És ha lázad van, akkor az nem jelent jót. Nem szeretném, ha megint három napig fel sem kelnél- belémkarolt, majd amilyen gyorsan csak tudtunk visszamentünk Jungkook házába.
- Valaki készítsen gyorsan vizes borogatást, és hozzatok gyógyszert is. Én addig lefektetem Jimint.
- Az én szobámba nyugodtan beviheted. Nincs elég szoba, így Mi-Chaval aludt volna, de mivel csak így hirtelen betoppantál, te fogsz vele aludni. Jimin pedig velem- túl sokat nem érzékeltem a külvilágból, csak annyit, hogy lefektetnek egy puha ágyba és betakarnak.
- Fiam, remélem nem fogsz megint három napig az ágyban maradni, mert ma mutatjuk meg a kibérelt helyet és a ruhátokat is. 
- Jaeho, ilyet ne is mondj. A fiunk fontosabb, mint egy esküvői ruha. Ha három napig fog feküdni az ágyban, akkor addig fog.
Ez volt az utolsó mondat amit hallotam, amjd elnyelt a sötétség.

Legközelebb mikor felébredtem, alig bírtam megmozdítani bármimet is. Olyan volt mintha átment volna rajtam legalább öt kamion.
Ajtónyitódásra lettem figyelmes, amin Jungkook dugta be a fejét.
- Látom felébredtél. Jobban érzed magad?
- Hát úgy érzem magam, mint akin átment öt kamion- erre elkezdett kuncogni, amit nagyon édesnek találtam. Jézusom, nekem honnét jönnek ezek a gondolatok?
- Ez érthető, öt napig fel sem ébredtél. Apukád nagyon dühös volt, így megelégelte a várakozást, és ma elvitték a lányokat, hogy megmutassák nekik a termet meg az esküvői ruhátokat- azért ezt nem gondoltam volna édesapámról sem. Legalább annyira szerethetne, hogy megvárja amíg jobban leszek.
- Te pedig maradtál rám vigyázni. Köszönöm, hogy te meg a testvéred legalább törődtök velem. Persze anya is megteszi, de nem mindig száll szembe apával- hajtottam le a fejemet. Azért tényleg rosszul esnek ezek a tettek.
- Ez csak természetes. Kérsz valamit enni vagy inni? Anyukád tegnap a kedvencedet csinálta. Félre raktunk neked is, ha esetleg szeretnél enni belőle- mosolyodott el, és mikor kivillantak a fogai, úgy nézett ki, mint egy édes nyuszi. 
- Majd kesőbb eszek belőle. Viszont csinálhatnánk valamit, mert nagyon unatkozok.
- Mit szólnál hozzá, hogyha elmennénk úszni egyet? Úgyis rég voltam már a vízben.
És van rá egy egész napunk. Lehet, hogy jót tenne neked is. A városba meg szerintem nem akarnál menni, szóval más választásunk nem maradt, hacsak nem akarsz egész nap idebent punnyadni.
- Elmehetünk úszni, de akkor inkább eszek előtte. Kaphatnék tiszta ruhákat? Lehetőleg ennél kisebbeket, mert egy kicsit nagyok rám.
- Sajnos nincs kisebb, de úszás után elmehetünk venni neked pár dolgot, persze ha csak szeretnéd. Nem akarom rád eröltetni, hogy utána pánikrohamot kapj a sok ember között.
- Azt még átgondolom, ha nem baj- bólintott egyet, majd keresett nekem tiszta ruhákat, amiket a fürdőben vettem át. Gyorsan megmosakodtam, és a hajamat is átfésültem egy kicsit. Úgy nézett ki, mint egy madárfészek.
Lementem a konyhába, ahol az asztalon várt egy tál gőzölgő bibimbap.
Ahogy leültem az asztalhoz már meg is kordult a hasam. Legszivesebben belapátoltam volna egyszerre az egészet, de sajnos ha gyorsan eszek, akkor megfájdul a gyomrom. Egy igazi szerencsétlenség vagyok. Annyi a különleges bennem, hogy gyöngykagylóból születtem, semmi több. És ez elszomorít. Jungkook észrevette arjtam, hogy hirtelen elszomorodtam, ezért leült mellém, és megfogta a kezemet.
- Tudom, hogy mire gondolsz, de hidd el, hogy nagyon is különleges vagy.
- Mégis honnét tudtad...
- Az arcodra van írva. Most pedig egyél- eszembe jutott, hogy inkább gondolatolvasó, de gyorsan elhesegettem ezt a gondolatot, és elkezdtem enni.
- Te ettél már valamit?
- Igen, mielőtt még elmentek volna a többiek- ezek után már csak csönben élveztük egymás társaságát. Hamar megettem az ételt ami a tálban volt, mert nem hagytak nekem azért olyan sokat. Meg, ha sok is lett volna, akkor meg se ettem volna az egészet, mert nem akarok elhízni.
- Azt hiszem, hogy mehetünk. Tegnap találtam egy nagyon szép partszakaszt. Szerintem menjünk oda.
- Csak nehogy legyenek ott, mert akkor máshova kell mennünk.
- Nem hiszem, hogy bárki is járna oda, mert mikor Su Binnel elmentünk sétálni, akkor se volt ott senki- vittünk egy pokrócot, amivel le tudjuk majd takarni az értékeinket, köztük a ruhánkat is.
- Hát ez lenne az a hely, amit találtam.
- Jimin, te megtaláltam a kedvenc helyemet. Ide szoktam járni, ha egy kicsit el akarok szakadni a nyüzsgéstől- kezdett el kuncogni, amire éreztem, hogy elpirultam. Valami nincs rendben velem. Oké, hogy meleg vagyok, de nem jöhet be nekem Jungkook.