𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

45.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Az utolsó napunkat töltjük itt a szigeten. Egyszerűen csodálatos volt ez az együtt töltött idő Kookal. Minden egyes nap szeretkeztünk, pihentünk a jakuzziban, találtunk egy vízesést is, és végül bementünk a tengerbe is. Volt, hogy sellőként játszottunk, mint a kisgyerekek, de úgy gondolom, hogy ez most kellett nekünk. Úgy érzem, hogy így feltöltődve neki tudok vágni az új kihívásoknak.
Csak másnap mentünk volna haza, de én egyre rosszabbul éreztem magam így az utolsó napon. Hányingerem volt, görcsölt a hasam, és olyan gyengének éreztem magam, mint még soha. Ezért Jungkook úgy döntött, hogy ma hazamegyünk. Sajnos a motorcsónak nem éppen bizonyult most jó ötletnek, de úszva túl sok idő lett volna a hazafelé vezető út.

Már majdnem megérkeztünk a célpontunkig amikor a motorcsónak egyszer csak leállt. Először azt hittük, hogy kifogyott a benzin, de aztán füst szagot éreztünk. Hátra néztem, és a motor füstölt. Párom kétségbeesve nézett rám, már éppen ugrott volna ki a csónakból amikor leütötték őt. Először fel se fogtam a történéseket, csak lefagyva ülltem a már lassan szénné égő csónakban, majd csak arra eszméltem fel, hogy valaki kiragad a lángok közül. A keletkező füst megtöltötte a tüdőmet amitől elkezdtem köhögni. A füst marta a torkomat, nem kaptam levegőt, és ezek mellett az engem szorosan fogva tartó karok közül. Viszont a füst miatt kezdtem eszméletemet veszíteni, így már nem tudtam szabadulni. Már csak azt éreztem, hogy lerántanak a víz alá, majd elnyelt a sötétség.

Szemeimet lassan nyitogatva ébredtem fel. Fájt a fejem, de iszonyatosan, mintha egy fakopáncs egyfolytában kopácsolna a fejemen. Körülnéztem a szobában viszont az egyáltalán nem volt ismerős. Legalábbis elsőre nem. Aztán rájöttem, hogy ugyan ott vagyok, mint pár hónappal ezelőtt. Annak a hülye baromnak a palotájában. Hirtelen a neve nem jutott eszembe, de jelen pillanatban ez volt a legkisebb gondom. 
Inkább az foglalkoztatott, hogy mégis hogyan kerültem ide. Hiszen Kookal jöttem haza a nászutunkról, és kétlem, hogy ő hozott volna ide. Ekkor lepték el az emlékek az agyamat, és minden eszembe jutott. Szememmel Kookot kezdtem keresni, de ő nem tartózkodott abban a szobában amiben én voltam. Nagyon remélem, hogy jól van, és nem esett komolyabb baja. De csak gondolnom kellett rá, mert a következő pillanatban nyitódott az ajtó, és egy fiatal srác hozta be őt. Kezei hátra voltak kötözve, szája pedig le volt ragasztva. Látszott rajta, hogy kétségbe van esve, és nagyon nem tudja, hogy most mi történik. Oda szerettem volna szaladni hozzá, és megnyugtatni, hogy egyenlőre nincs semmi baj, de csak ekkor vettem észre, hogy nekem a kezeim és a lábaim is ki vannak kötve egy ágyhoz.
Nagyon deja vu érzésem volt, hiszen ez egyszer már megtörtént, csak akkor Jungkook nem volt itt.
Aki pedig behozta a páromat nagyon hasonlított arra a féregre.
- Mi történik most itt? Miért vagyunk itt, és ami a legfontosabb, mégis ki a fene vagy te?
- Az apám volt az akit ti szívtelenül megöltetek. Most én is visszaadom azt a fájdalmat amit ti okoztatok nekem a halálával. Ő egy igazán jó ember volt, de ti ezt nem tudhatjátok, hiszen nem is ismertétek. De ne aggódjatok, jól el fogunk mi itt szórakozni- arcán félelmetesen őrült vigyor jelent meg, ami jót nem jelenthetett. 
Kookot odavezette a szoba másik felében álló székhez, amihez odakötözte a kezeit. Szegénykém nagyon meg volt riadva, soha nem láttam még ilyennek.
A srác aztán idejött hozzám és leült az ágy szélére. Pislogás nélkül nézett egy darabig, majd a lábaimra vezette a tekintetét. Nem tudtam, hogy mit akar vele csinálni, de minden megfordult a fejemben. Még az is, hogy esetleg le akarja vágni. De szerencsére vagy szerencsétlenségemre nem ez történt. Az egyik kezét rátette a lábamra, és egyre feljebb haladt, egészen addig amíg el nem ért a combomhoz. Szorosan megmarkolta azt, szinte már olyan volt mintha el akarná törtni. Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de mielőtt komolyabb baj történt volna elengedte az eddig szorongatott testrészemet.
Következőnek a nadrágommal együtt letépte rólam a boxeremet. Ekkor tudatosult bennem csak igazán, hogy mit akar csinálni, ezért elkezdtem ficánkolni, de túl nagy esélyem nem volt a szabadulásra, hiszen ki voltam kötözve. Eközben hallottam ahogy Kook szabadulni próbál, ha nem lett volna leragasztva a szája szerintem ordított volna. 
A fiú felhúzta a pólómat, és eléggé meg volt lepődve mikor meglátta a már lassan növekvő pocakomat.
- Azt hiszem sokkal jobb ötletem támadt annál, hogy megerőszakoljalak Jimin. Persze az sem lenne rossz, és nem kizárt, hogy nem fog megtörténni- ennél a pontnál már tényleg nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de volt egy olyan megérzésem, hogy ez most egész életünkre ki fog hatni...