𝕿𝖍𝖊 𝕻𝖊𝖆𝖗𝖑 𝕸𝖊𝖗𝖒𝖆𝖎𝖉/ 𝕵𝖎𝖐𝖔𝖔𝖐

19.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

- De miért van belőle kettő? Abszurd, hogy egy kastély térképéből kettő legyen. És ezen nincsenek kincseket jelölő áthúzások sem.
- Ez az egész dolog abszurd, Kook. De csak úgy deríthetjük ki ezt a rejtélyt, hogy elmegyünk a palotába. Csak semmi kedvem nincs most oda menni apa miatt.
- Szívem, lehet, hogy még mindig nem került elő, és édesanyád egyedül van abban a nagy palotában. Szerintem örülne neki, ha meglátogatnád.
- Nincs egyedül, Ott vannak az őrök és Jinék is. De jólvan, menjünk, végülis nem halunk bele- ekkor erőteljes csengőszót hallottam meg a fejemben- Mennünk kell, most jeleztek a tündérek. Valószínüleg jön valaki!- a térképpel és a kulccsal együtt elkezdtünk kifelé úszni a barlangból. Éppen kiértünk, amikor megjelent egy másik sellő. Izmos teste volt, hosszú fekete haja lebegett mögötte, és éjfekete uszonya nagyon fürge volt. Egyszóval egy férfi volt előttünk, de ő szerencsére nem látott meg minket, mert időközben a kis tündérek varázsporral láthatatlanná tett minket. Nagyon nem volt ismerős a férfi, és kétlem, hogy a mi királyságunkból való volna.
- Én ismerem ezt a férfit. Apámnak egyszer meggyűlt vele a baja. Börtönben is volt már, de az okát már nem tudom.
- De mégis mit kereshet itt? Nem hinném, hogy várna valakit.
- Azt majd mindjárt megtudjuk. Csak figyeld, hogy mit csinál és maradj csendben!- árgus szemekkel figyeltük, hogy vajon most mit fog cselekedni. És azt hiszem, hogy a következő cselekedetén mindannyian meglepődtünk.
A semmiből magához szólított görög nyelven egy szigonyt, és megnyitott vele egy átjáró kaput.
A kapu másik oldaláról egy sellő király jött ki. Én pedig felismertem ezt a királyt. A Keleti birodalom uralkodója, egy cselszövő, gonosz és ravasz király, ugyanis Ő írtotta ki apám egész családját.
- Királyom, minden készen áll a támadásra, már csak Önre várunk.
- Remek, de még várnotok kell. Nem szeretném elsietni, azt akarom, hogy a fia is jelen legyen, hogy aztán elfoghassam, és aztán a feleségem legyen. Az anyjával azt csináltok majd amit akartok. Most pedig elmehetsz. Várjátok a jelzésemet, legyetek mindig készenléten.
- Igenis, Őfelsége- a férfi megvárta míg a király távozik, majd bezárta az átjárót.
Ezután a férfi is elment, majd is előjöttünk a rejtekhelyünkről. Ránéztem Jungkookra, ki ugyan azt érezhette, mint én. Értetlenséget.
- Na jó! Ez mégis mi a fészkes fene volt? Jimin, lehet, hogy ez hülyeségnek fog hangzani, de szerintem rólatok beszélt.
- Remélem, hogy nem lesz igazad- az én fejemben is megfordult már a király beszéde közben, hogy az én családomról van szó, de titkon reméltem, hogy sem Kooknak, sem pedig nekem nincs igaza.
- Szerintem most menjünk haza, és majd máskor elmegyünk hozzátok. Egyébként is, nemsokára itt van édesanyád születésnapja.
- Rendben, menjünk- elköszöntünk a sellőtündérektől, majd elindultunk a felszín felé. Félúton elsötétedett a víz, és érezni lehetett a nagy hullámokat, amiből arra következtettem, hogy vihar van. Nem szeretem a vihart...
- Ha nagy hullámok vannak, és elsötétedik a víz, akkor azt szokták mondani, hogy Poszeidon dühös. Viszont azt senki sem tudja, hogy miért.
- Poszeidon egy elég kiszámíthatatlan Isten, nekem mégis ő a kedvencem. Kicsi koromban nagyon tetszett a szigonya, és mindig azt játszottam, hogy én vagyok a nagy Poszeidon. Persze csak akkor, amikor egyedül voltam, mert féltem hogyha meglátnak akkor ki fognak nevetni. 
De anyukám egyszer észrevett. Azt mondta, hogy én vagyok a kis királya, s olyan vagyok, mint egy igazi uralkodó, ki majd nagyon jól fogja kormányozni a királyságunkat. 
Persze tudom, hogy ezt akkoriban nem gondolta komolyan, csak mindezt azért mondta, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, és ne legyek szomorú. Ő nem nevetett ki, de miután elmondta apának, hogy hogyan látott, ő egyből kinevetett.
- Biztosan nagyon aranyos lehettél. Jimin, én még azt is el tudnám képzelni, hogy te Poszeidon leszármazottja vagy.
- Ugyan már, hogy lennék én egy ilyen hatalmas Istenségnek a leszármazottja?- olyan abszurd lenne, ha én lennék Poszedion egyik leszármazottja.
- Gondolj csak bele. Apád miért akarta, hogy tovább vidd a vérvonalat?
- Nem tudom, de ő mindig is ilyen volt velem- eközben már kiértünk a partra, ezért gyorsan felvettük a ruháinkat, hiszen nem egy nudista strandon vagyunk és nem is akartuk, hogy bárki észrevegyen minket.
- Kincsem, mondtam már, hogy gyönyörű tested van?- mért végig szemérmetlenül Kook, mire nekem pipacsvörös lett az egész fejem.
- Még nem említetted, de ha megjegyzed még egy párszor, akkor ne csodálkozz, hogy egyfolytában olyan vörös lesz a fejem, mint a vöröspaprika!- párom ezen csak kuncogott, és hirtelen felkaptt a vállára- Jeon Jungkook, azonnal tegyél le!- kezdtem el csapkodni a pracliaimmal a hátát.
- Örülj neki, hogy nem kell sétálnod, és mondanom se kell, hogy semmit se éreztem meg. Amúgy nagyon érdekel, hogy te mi akarsz lenni. Tudom, hogy apád után te leszel a király, de addig is gondolom szeretnél csinálni valamit.
- Soha nem vágytam arra, hogy király legyek. De mivel apámnak nincs másik utódja, én következek. Ezért nem is nagyon szeretnék belekezdeni a munkahely választgatásokba.
Tizennyolc éves vagyok, a születésnapom után két héttel fognak megkoronázni elvileg, ha csak nem jön valami közbe. Persze, addig is anyám az uralkodó, mivel ugye apám most eltűnt.
De szerintem anya meleegyezne, ha azt mondanám neki, hogy szeretném elcsúsztatni a koronázást.
Egyébként szívesen lennék óvóbácsi vagy a színészet is nagyon imponál. De inkább az óvóbácsit választanám, mert nagyon szeretem a gyerekeket.
- Szerintem mind a két szakmában jó lennél. Bárhogy is döntesz, én melletted állok- eközben pont hazaértünk, így végre érezhettem a lábaim alatt a talajt. Soha nem hittem volna, hogy egyszer még ezt fogom mondani.
Amint beértünk a házba, Jungkook már egyből ment a telefonjához, ugyanis hívták őt.
- Szívem, be kell mennem a stúdióba. El leszel egyedül?
- Túl sok választásom nincs. Majd lefoglalom magam- Kook még gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, és már el is ment. Én leültem a nappaliban az egyik fotelbe, és miután megtaláltam a megfelelő és kényelmes pozíciót, ami egyébként annyiban merült ki, hogy összegömbölyödtem, és elkezdtem olvasni az egyik régi könyvemet.
Elgondolkodtam már azon, hogy én is írok egy könyvet, de akárhányszor belekezdtem mindig elakadtam.
Hirtelen ajtónyitódást hallottam, ezért gyorsan az előszobába siettem, mert azt hittem, hogy párom hagyott itt valamit, viszont egy nemkívánatos személy fogadott.