A Hírnév Karjai Között

Gay pánik

Az egész koncertet a szinfalak mögül néztem. A lányok teljes összhangban énekeltek és táncoltak. Bárhogy is akartam a "meleg"énem nem engedte hogy levegyem a szemem Laurenről. Mintha kitünt volna. Fantasztikusan énekelt. Mozgása laza volt de mégis dögös. Mikor észbe kaptam ilyedten léptem hátra egyet. Hivatalosan is bámultam Lauren Jaureguit és ez tényleges félelemmel töltött fel. Lélegzetem gyorsan nőtt és a testemet forróság öntötte el. Eszembe jutottak a gondolataim a tegnap estéről amikor a lány testén agyaltam de sosem gondoltam volna hogy ez hatással lesz rám. Gyorsan kivonultam a folyosóra és elővettem a telefonom. Hármat csöngött mire egy ismerős hang bele nem szólt.

-Szia Tess valami baj van?-kérdezte Mad a vonal mögött.
-Hé kedvenc lakótársam. Semmi csak tudod míg a lányok táncikálnak beszélgethetnénk-nevettem kínosan
-Én vagyok az egyetlen lakótársad és megtudhatnám hogy miért olyan a hangod mint egy döglődő egérnek?-kérdezte mire eröltetetten felnevettem.
-Fogalmam sincs miről beszélsz-mondtam de ő nem hagyta annyiban
-Koncerten vagy a lányokkal akik épp táncolnak és énekelnek és...na neeeem-mondta hitetlenkedő hangon.
-Nincs köze a lányoknak ahoz hogy...-kezdtem bele de nem tudtam folytatni.
-Gay pánikod van!-nevetett fel. Igen Madison erőszeretettel használ ilyen kifejezéseket.
-Pfff dehogy is-mondtam nevetve
-Fogadjunk Lauren miatt!-mondta s hallottam ahogy győzelmesen mosolyog
-Fogalmam sincs hogy miről hablatyolsz! És amúgy sem létezik olyan hogy Gay pánik. Ha mégis akkor nem nálam!-védtem meg magam de tudtak hogy igaza van
-Nem bizseregsz véletlenül sem?-erre elkiáltottam magam
-MADISON!-hála az égnek senki sem járt arra csak a koncert miatt beszűrődő zajokat lehetett hallani.
-Vegyél mély levegőt és ne gondolj rá-röhögött ami miatt alig értettem a szavait.
-Te meghibbantál! Jobb ha megyek majd hívlak ha észnél leszel-mondtam idegesen
-Inkább akkor hívj ha...-rácsaptam a telefont majd gyorsan elsüllyesztettem a zsebembe és a tenyerembe temettem az arcom.

Utáltam Biszexnek lenni. Ez volt azon oldalam amit ki akartam irtani magamból több kevesebb sikerrel. A koncert végét már nem néztem végig inkább csak hallgattam őket. Amikor végeztek a lányok fáradtan vonultak elém. Jobb lett volna ha kimegyek az épületből elötte ugyanis mikor megláttam Laurent elszállt az agyam. A lány teste fénylett az izzadságtól haja még mindig tökéletesen állt tekintete csillogott s mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt. Ledermedtem ahogy megláttam.
-Muszály volt az az ismétlés-dünnyögte majd belenézett a tükörbe és megigazította a sminkjét
-A rajongókért bármit-mondta Dinah majd leüllt egy székre.
-Ha már rajongók...-szólaltam meg-jók voltatok-jelentettem ki majd próbáltam visszafogni akadozó szavaim. Lauren rám tekintett majd elém sétállt.
-Ugye tudod hogy most vallottad be hogy a rajongónk vagy?-mosolygott elégedetten.

*Camila
Ahogy megláttuk a két lány egymás elött állni Dinahval ugyan arra gondoltunk. Közelebb léptem Laurenhez majd "véletlenül"meglöktem őt mire egyenesen Theresa karjaiba esett. Dinahval elégedetten néztünk össze egy mosoly és egy hallk pacsi kíséretében

*Theresa
Lauren nekem esett én pedig megtartottam őt. Hirtelen olyan közel voltunk mint még soha. Éreztem a lány lehelletét az ajkaimon és zavarba jöttem a tekintettől. Éreztem hogy a ruha felveszi a testem hőjét. Szemeit a számra szegezte majd vissza rám és mikor ismét megtalálta egyensúlyát muszály volt elengednem a derekát.
-Bocs Laur nem direkt volt- mondta Camz ártatlan tekintettel
Lauren nem fordult oda csakis engem nézett.
-Lányok ez fantasztikus volt!-sétált be Daniel tapsolva mire Laurennel szétrezzentünk.

Este már muszály volt felhívnom wyattot aki fel is vette de nem sokat beszéltünk. Azt mondta dolga van és hogy a kapcsolatunk nem telefon téma amiben egyet is értettem. Tudom hogy dühös rám de kiengesztelem amint hazaértem. Mindezek után úgy döntöttem lezuhanyzok utána pedig mivel már este volt elütöm valamivel az időt. Igy is tettem. Kiléptem a fürdőből zuhany után magamra vettem egy törölközőt majd a szobámba sétáltam. Néma csend honolt mindenhol ami a koncert után igazán furcsa volt. A zene ritmusa még mindig az ereimben csordogált megtöltve azt valami furcsa energiával.

-Lauren?!-döbbentem meg mikor a lány a szobámban várakozott s mikor meglátott ő is meglepődött.
-Bocsesz csak beszélni akartam veled de ha szégyenlős vagy akkor megvárlak kint-elmosolyodott majd a kilincsre tette a kezét.
-Nem vagyok az.-mondtam hiszen így is volt. Lauren megfordult jelezve hogy nem leskelődik én pedig idegesen magamra kaptam a fehérneműim majd egy nadrágot és már csak egy póló volt hára.

A szekrény amiben a pólóm volt pont Lauren mellett helyeszkedett el. Oda sétáltam majd kinyitottam
-Még nem végeztem-mondtam utalva arra hogy nem kellene hogy ide forduljon de késő volt.
-Rosszul van bekapcsolva a melltartód-mondta majd odalépett hozzám.

Azonnal megdermedtem ahogy megéreztem kezét a hátamon és olyan libabőr kúszott rám mint még soha. A lány kikapcsolta a melltartóm majd ismét be. Kezei végigsimították a hátam én pedig nagyon nyeltem.
-kössz-motyogtam majd egy pólóval a kezemben
-A kikapcsolásban jobb vagyok-mondta mire én megfordultam hogy fel tudjak nézni a lányra. Lauren rám tekintett én pedig gyorsan felkaptam a pólót magamra.
-Na mostmár mondhatod-mondtam majd lehuppantam az ágyra ő pedig követte a példám