A Hírnév Karjai Között

Erőszak

A hely ahová mennem kellett egy várossal odébb volt igyhát kocsiba szálltam. Egyedül mentem bár WW ennek nem igazán örült. Egész úton gondolkodtam. Lehet Laurennek igaza volt és tényleg ülepedni kellene a dolgoknak. Mély levegőt vettem. Kiszáltam a kocsiból és sétálni kezdtem. Egy utcával arrébb tárcsáztam Magen számát aki pár csengés után fel is vette.

-Szia Magen mielőtt bármit mondanál sajnálom de nem tudok elmenni.-tudtam hogy ebben a helyzetben az érzelmeim játszanak vezér szerepet. Rossz érzésem volt.
-Ugyan Theresa a lehetőség nyitva elötted. Nincs para elhiszem hogy elfoglalt vagy.-hangja kissé feszült volt de nem is átkoztam érte.

Mikor letettem a telefont elövettem a zsebemből a cigis dobozom kivettem belőle egy szálat és az ajkaimhoz emeltem. Meggyújtottam. A jellegzetes fehér füst Laurenre emlékeztetett. Kifújtam majd eindultam visszafelé.

Az este elég hideg volt. Az utcák már kihaltan pihentek a hold alatt. Léptem koppanása folytonos ritmust adtak egészen negnyugtatót. Egészen addig voltam nyugodt míg a léptem zajából kettő nem lett. Ilyedten hátraugrottam és egy ismerős alakkal találtam szemben magam.

-Szia Theresa rég láttalak-megfagyott az ereimben a vér
-David....-a szó kőként gördült le a nyelvemről. A férfi közeledni kezdett én pedig autómatikusan hátráltam.
-Nahát milyen furcsa meglepetés. Te itt...nem szabadna ilyen csinos nőknek északa ilyen veszélyes utakon járnia-láttam a szemében az éhség kiszámíthatatlan jeleit.

A farzsebemhez nyúltam óvatosan. Tudtam hogy WW száma gyorshívásons van úgyhogy csak abban reménykedhettem hogy jó helyre bökök az újjammal.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem kissé remegő hangon.
-Csak befejezni a randevút-azzal megragadtam a csuklóm és egy határozott mozdulattal hátralökött.
Az esés következtében bevertem a fejem és elveszítettem a fél eszméletem.
-Ti olcsó kis kurvák mindig kéretitek magatokat.-mellkasa gyorsan süllyedt és emelkedett.

Kigonbolta a farmerját és a lábamért nyúlt én pedig minden erőmmel azon voltam hogy eltoljam magamtól. Sikítoztam de hangomat elnyelte a kietlen falak sokasága.
-Monjuk te és Lauren... Na ez meglepett. Az a ribanc nem jobb mint egy kanos férfi.-egy könnycsepp hullott végig az arcomon ahogy keze elkérte a nadrágom. Kigonbolta majd elkezdte lehámozni vergődő testemről.
-HAGYJ!-Sikítoztam mire ő harsányan elnevette magát
-Ne kapálódz úgy hamarabb végzünk hidd el élvezni fogod-mosolygott.

Elvesztettem minden reményt mikor testünk találkozott. A könny áztatta forró arcom verejtékben úszott. Fejem iszonyatosan sajgott s éreztem a vér melegségét a homlokomon.
-SZÁLLJ LE RÓLA!-egy férfi ordítása hallatszódott fel majd David lekerült rólam. Hallottam ahogy egy kocsi gyorsan fékez. A kereke szinte fűstölt a betonon ahogy kitisztult a látáson.
WW Davidot püfölte miközben Wyatt alakja bukkant fel elöttem.

Felvett a földröl és magához szorított.
-Nem lesz semmi baj hallod?!-kérdezte én pedig csak bólintani tudtam. Ebben a pillanatban ismét egy autó állt meg az úton és Nick gyolkos tekintete bukkant fel.
-Menyj onnan!-szólt oda WW-nek-MEGÖLÖM!-ordított fel majd a férfinek rontott.
-Nickolai!-kiáltotta el magát Wy-Nickolai gyere ide!-a fiú miután a testőr lehámozta David vér áztatta arcáról azonnal megjelent elöttem.
-Vidd innen mielött Lauren megjön!-mondta én pedig össze szedtem minden energiám hogy még tudják szólalni.
-Tudok járni-mondtam s éreztem ahogy a könny a teljes arcomat elborítja.
-Erről lekéstünk... - morogta Wyatt.

Az út felé pillantottam. Az ismerős piros Tesla úgy fékezett hogy szinte alig gurult pár centit. Lauren fekete haja azonnal az újabb sírőgörcsöt hozott rám. A lány tekintete eszeveszett volt. Vonásai megkeményedtek.
-Megjött a ribancod!-Dávid hangja rekedt volt s szájából vér szivárgott.
-Lauren ne!-WW fél karjával elkapta a lányt Nickolai pedig azonnal odaszaladt. Dávid nevetett.
-Hahh ez tényleg vicces-nevetett fel Nick eröltetetten Laurenre tekintve majd hirtelen visszafordult és meglendítette az öklét. David eszméletlenül esett a földre.
-Lauren húzd el innen a csíkot az újságírók mindjárt itt lesznek! Wyatt vidd el innen őket!-kiáltotta.

A mellettem álló fiú bólintott majd ismét felkapott az ölébe és megindult velem a kocsi Felé. Mire észbe kaptam már a kocsiban voltam s fejem Lauren vállán pihent. A lány nem szólalt meg csak meredten bámult maga elé miközben kezével ölelésébe menekített.
-Menyj hozzám-Loló hangja mély volt és rekedt.

Fél órán belül már az ágyban feküdtem. Szinte remegtem. Bőröm alatt szinte jégpáncél pihent. Sírtam.
-Visszamegyek te maradj vele....-hallottam Nick hangját.
Az ajtó csukódott és hamarosan Lauren piros arca jelent meg. Nem szólt semmit csak befeküdt mellém és magához ölelt. A vállam iszonyatosan remegett. A levegő elfogott mire a könnyeim átáztatták a lány pólóját.
-Mi értelme az életedben lennem ha nem tudlak megvédeni? -kérdezte hallkan. Felnéztem rá. Arcán egy könnycsepp suhant végig.

Magam felé fordítottam az arcát.
-Ilyen ez a showbiznis-mondtam ő pedig lejjebb hajolt s ajkait az enyémre fonta. Nem akartam hogy önmagát hibáztassa és végképp nem akartam hogy elveszítse a higgadt vérét. A mellkasához bújtam és hallgattam a szívverését ő pedig a hátamat simogatta.