A Hírnév Karjai Között

Kérlek hallgass meg

Egész este forgolódtam. Nem szállt álom a szememre így egy óra környékén feladtam a harcot és kiballagtam a konyhába.
-Te se tudsz aludni?-hallottam meg Nick hangját. A fiú a kanapén feküdt és a plafont bámulta.
-Nem, de ezek szerint te se-feleltem két ásítás között. A fiú felült helyet engedve nekem.
-Az ördög sose alszik-vágta rá mire hallkan felnevettem.
-Én pedig szinplán rossz alvó vagyok-mondtam a fiú vállára hajtva fejem. 
Egész este tv-t néztünk míg nekem le nem zárult a szemem.

Reggel túl hamar elkészültem így volt időm felkészülni a beszélgetésre. Éppen önmagamat osztottam ki mikor megszólalt a csengő. Egy ismerős férfi állt az ajtóba talpig feketébe. Némán leballagtunk a lépcsőn és beszálltunk a kocsiba.
-Én a helyében csak bólogatnék!-hallottam meg a volán mögül. Odafordultam kérdő tekintettel.
-Tessék?-kérdeztem
-A lányok bírják magát viszont a főnök nem éppen.-Nem is tudom min akadtam ki jobban. Azon hogy magázott miközben ő az idősebb vagy azon hogy beleszól a dolgaimba.
-Elnézést de 21 vagyok és honnan tudja ezeket?-közelebb hajoltam a férfihoz
-Én vagyok a lányok Testőre és sofőrje. Mindenhol ott vagyok ahol ők. Persze ez a pont kivételes alkalom.-nevetett fel. Most először szólalt meg de úgy látszik nem az a mogorva fajta-Egyébként William Winston vagyok de mindenkinek csak WW-mutatkozott be majd felém nyújtotta a kezét míg a másikkal a formányt markolászta.

Mire odaértünk vörös voltam a sok nevetéstől. WW komoly volt de néha ő is eleresztette egy mosolyt. Mikor beértem az ismerős szemüveges nő csak bólintott jelezve hogy felmehetek. Ugyan oda mentem mint legelőször. Hirtelen megcsaptak az emlékek. Lauren és Camila arca ugrott be mire önkénytelenül is elmosolyodtam.

Kopogtam majd egy Tessék után benyitottam.
-Áh Theresa. Fáradjon beljebb!-invitált majd egy szék felé mutatott hogy foglaljak helyet. Mikor leültem már bele is kezdett-Nem akarom rabolni egymás idejét. Maga azért van itt mert a lányok addig nem fognak békén hagyni még magát vissza nem veszem!-hangja felettéb dühös volt de mikor meg akartam volna szólalni folytatta-Szóval nincs más választásom. Magának volt mégis...rosszul élt vele. Lauren 3 menedzsert rúgott ki ezalatt a kevés idő alatt ami rám és a cégre nem vet jó fényt ha érti mire gondolok-bólintottam ahogy WW tanácsolta-Visszaveszem magát de egyetlen hiba és örökre repül!-mondta enyhe fenyegetéssel a hangjában.

Kissé kómásan ballagtam ki miután vége lett a megbeszélésnek. WW kint várt kezét kilógatta a kocsiból majd kinyitotta nekem elöl az ajtót én pedig beszálltam.
-Bólogattál?-kérdezte
-Nem volt más választásom-utaltam arra hogy a főnök azt se engedte hogy megszólaljak.
-Helyes. Üdv újra pénz és hírnév útján-mondta majd beindította a kocsit.-A lányok a klippet forgatják úgyhogy oda megyünk!-azzal el is indultunk.

Nemsokára megérekezdtünk egy hatalmas épülethez. Legalább 10 emeletes volt de kevés ablakot láttam. WW bekísért és megmondta hogy hol lesznek a lányok.
-Hé menedzseeer!-kiáltott fel Camz majd megölelt.
-Honnan tudod?-kérdeztem nevetve.
-Én mindenről tudok-húzta sunyi mosolyra az ajkait mire félhúztam a szemöldököm-Na jó WW mondta-nevetett a lány.
-Lauren?-kérdeztem hisz nem láttam a zöldszemű lányt sehol.
-Az öltözőbe ha jól tudom-mutatott egy ajtóra mire bólintottam és megindultam felé.

Ally toppant be a mögöttem lévő ajtóból majd ilyedten utánam kiáltott.
-Tess...!-késő volt. Benyitottam.
Bár ne tettem volna. A látvány úgy égett be az elmémbe minthacsak a retinámba vésték volna minden apró részletét. Lauren és Lucy. A lány úgy falta Lauren ajkait minthacsak az életén múlna. A zöldszemű lány válláról lehullott a meltartó pántja megvillantva vállait s a pólója a földön hevert.Lucy átfonta lábaival Lolo derekát miközben ő egy asztalon üllt. Abban a pillanatban magamat éreztem a legidiótább embernek a világon.
-Tessa!-Lauren vett észre először ilyedten eltávolodott partnerétől.
-Téged nem tanítottak meg kopogni?-vette oda nekem trehányan a kérdést Lucy
-Bocs a zavarásért folytassátok csak!-azzal becsaptam magam mögött az ajtót és már ott sem voltam

*Lauren
-Mindjárt jövök!-azzal kirohantam a lány után.
-Lauren...-kiáltotta Dinah de nem figyeltem a lány után siettem. Idiótának éreztem magam. Egy mérhetetlen nagy baromnak
-Tessa várj!-kiáltottam mikor megláttam a lány. Megtorpant majd megfordult. A szívem meghasadt ahogy megláttam könnyben úszó szemeit-Én...
-Te mi?-nevetett fel majd arcán végighullott egy könnycsepp-Ha azt mondod "meg tudom magyarázni" vagy hogy "ez nem az aminek látszik" akkor felesleges!-mondta
-Hallgass meg kérlek!-mondtam és az életben először azt kívántam bár vissza tudnám forgatni az időt.
-Nem! Ami azt illeti csak azért jöttem hogy elmondjam ismét dolgozok-idegesen a combjaihoz csapta a tenyerét. Lesütöttem a szemem.-Gondoltam megleplek!Látom sikerült is...-szemei pirosak voltak a könnyektől arca pedig teljesen kipirult.
-Sajnálom...-mondtam s ebben a pillanatban nekem is könnybe lábadt a szemem.
-Dehogy sajnálod!-azzal beszállt a fekete kocsiba és elhajtott.

Idegesen visszaballagtam és a sminkes szoba felé vettem az irányt. Mindenki ott volt kivéve Lucy akinek megtiltották a belépést. Leültem a székre. Néma csend volt. Túl néma. A düh hírtelen elárasztotta minden vénám mindent a testembe. Meglendítettem a kezemet és egy határozott mozdulattal lesöpörtem mindent az asztalról majdnem felborítva magát az asztalt is.
-Lauren....-hallottam meg Mila hallk hangját majd megéreztem a kezét a vállamon.