Beszéljünk a semmiről

310 19 1
                                    

Másnap reggel bármennyire is nem akartam muszály volt munkába mennem. Felkeltem szokás szerint elkészültem és megvártam Wyattot is míg végez. Együtt indultunk el de az út némán tellt.
-Figyelj Wy sajnálom. Érzéktelen és bunkó voltam...csak fáradt vagyok mostanába és stresszes-fejeztem be a fiú pedig éppen akkor parkolt le a stúdió hatalmas épülete elött. Mély levegőt vettem elfogadva hogy a bocsánatkérésem nem nyerte el a tervezett hatást és kiszálltam a kocsiból. Éppen elértem volna a bejáratot mikor utánam kiáltott.
-Tess várj!-utánam sétált és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem beszippantva magamba a fiú nyugalmát. Wyatt egy puszit nyomott a fejemre majd kicsit eltolt magától.
-Legye szép napod!-mondta mosolyogva amitől én is elmosolyodtam
-Velünk csak az lehet!-hallottam meg Dinah hangját mellőlem.

Lauren is ott állt de kerülte a tekinetemet. Nem tudtam hogy hogyan is kellene viselkednem vele de azt tudtam hogy ő megbánta amit tett.
-Én megyek. Majd hívj ha végeztél-mondta Sam majd beszállt a kocsiba és elhajtott.
-Szóval kibékültetek-mondta Camz átkarolva a vállamat mire én csak bólintottam.

Befelé egészen addig amíg be nem léptem az zárt kis irodámba úgy éreztem Lauren tekintete lyukat váj bennem. Éppen a statisztikákkal voltam elfoglalva de néhány iratot Danielnél hagytam. A fiú ugyanis nem csak a zenét felügyeli hanem az iratos szekrény kulcsát is valamiért ő örzi. Beballagtam a stúdióba ahol éppen a lányok próbáltak. Amikor beléptem megláttam Laurent és ő is engem ugyanis elrontotta a szöveget. A többiek furcsán néztek ránk de én megpróbáltam nem törődni vele. Haragudtam rá nem is kicsit.
-Daniel ide tudnád adni az iratosnak a kulcsát?-kérdeztem mire a zöldszemű fiú bólintott és a zsebébe kezdett el matatni majd előhalászott belőle egy kulcscsomót és a kezembe nyomta.

Az irattartó szoba pont a túdióból nyílt úgyhogy nem kellett sokat sétálnom. Az egyetlen ami megnehezítette a dolgom az a megfelelő kucs megtalálása volt. A harmadiknál járhattam mikor valaki belépett a szobába és bezárta maga után az ajtót.
-Beszélhetünk?-hallottam meg Lauren hangját de nem foglalkoztam vele tovább babráltam a zárat.-Szóval igen?-kérdezte
-Dolgozom-jelentettem ki még mindig nem fordítva felé tekintetem. A lány mellém lépett kikapta a kezemből a kulcsokat kiválasztott egyet és felém nyújtotta. Elvettem és a zárba helyeztem. Passzolt.
-Figyelj tényleg beszélnünk kell arról ami történt-mondta de én még mindig csak a szekrény tartalmával voltam elfoglalva.
-A semmiről?-megáltam mikor ezt kimondtam és kissé dühös tekintettel fordultam felé-Szerintem a semmiről nem lehet beszélni.-Lauren mostmár tudta hogy haragszok rá.
-Igen. A semmiről.-Jelentette ki határozottan.

*Camila
Tessa szinte kiviharzott a stúdióból utána pedig Lauren következett. Visszaállt mellém de a próba többi részébe inkáb dühösen énekelt. Mikor végeztünk muszály volt odamennem hozzá
-Loló mivan veled?-kérdeztem aggódva
-Semmi miért?-kérdezte mire elé léptem hogy a látóterében legyek
-Lauren Michell Jauregui mond el mi történt vagy Tessát fogom kifaggatni!-a lány meglepődött. Utálja ha Michellnek hívom
-Megcsókoltam...-suttogta de azt hittem rosszul hallom
-Hogy mivan? Gyere!-húztam át a másik helyiségbe ahol a hangszereket tartották-Jól hallottam amit mondtál?-kérdeztem mire a lány csak bólintott.
-Figyelj...nem kell ezt felfújni! Csak a pillanat hevében történt.-jelentette ki nekem pedig leesett az állam.
-Nem kell felfújni? Ugye most csak viccelsz?-akadtam ki majd kényszerítettem hogy a szemembe nézzen-Az a lány oda van érted te meg csak annyit mondasz hogy NEM KELL FELFÚJNI?-Kiáltottam el magam és láttam hogy ezzel Lolót is megleptem.
-Mivan? Dehogy is!-mondta mire én a kezembe temettem az arcom.
-Ennyire vak vagy?-kiakadtam aminek szerintem volt is alapja.
-Ide figyelj Camz. Csak egy pillanat volt semmi több. Amúgy is van valakije és nekem is!-jelentette ki én pedig egyre dühösebb lettem.
-Lauren ha ennyire érdekelne Lucy akkor nem csókoltad volna meg Theresát!-szinte örjöngtem.
-Nem jelentett semmit és pont!-jelentette ki Laur majd otthagyott.

*Lauren
Abban amit Camila mondott volt némi igazság de pont akkor szartam rá. Egész este ezen gondolkodtam. A csók járt a fejembe. Hogy Tess visszacsókolt de mégis ő húzódott el. Kissé csalódott voltam de akkor eszembe jutott Lucy. Alig egy hete jöttünk össze és én máris megcsaltam.

Tudtam hogy Tessa haragszik rám hisz én letagadtam mindent Camila elött de mit tehettem volna? Mosolyogva meséltem volna hogy lekaptam a menedzserem miközben van baránőm neki pedig barája?! De az is a fejemben volt hogy hagyta és hogy visszacsókolt épp ezért is akartam vele beszélni de mindhiába. Egész nap ezen kattogtam és az örületbe kergetett úgyhogy úgy döntöttem ma este beszélek vele.

A Hírnév Karjai KözöttTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon