A Hírnév Karjai Között

Megan Fox

-Lányok indulunk kell!-dörzsölt a homlokát idegesen WW
-Jó akkor varázsold ide Laurent!-kiáltott fel idegesen Mila nálam pedig betelt a pohár. Idegesen eindultam magam se tudom merre.
-Hova mész?-kérdezte utánam kiáltva Ally mire léptemben hátra fordultam.
-Megkeresem és észhez térítem! -kiáltottam majd visszafordultam és elrohantam.

Pár perc múlva megláttam az ismerős alakot ahogy egy padon ül. Odasétáltam leültem mellé de nem szólaltak meg ugyan úgy ahogy ő se.
-Sajnálom-több perc is beletelt mire ezt a szót ki tudta mondani de utána már folytatta is-csak eldurrant az agyam... Nem akartalak bántani... Sose akartalak-lesütötte a szemét és a földet kezdte el tanulmányozni.
-Aggódtam érted-mondtam mire rám kapta a fejét-Camila hívott vagy ezerszer és nem jöttél vissza a szállodába se.-mondtam rá se nézve.

Egész éjjel nem aludtam miatta. Vártam az ajtó záródást és a padló recsegést ami azt jelezte volna hogy a lány visszatért de nem.
-Kint kóboroltam...gondolkodtam hogy hogy tudtam elcseszni ennyire. Betévedtem egy bárba ahol elég sokat ittam hátha... - hangja rekedt volt és fáradt.
-Hátha?-kérdek vissza
-Nem is tudom...elfelejtem ezt az egészet...vagy legalábbis téged....vagy csak belehalok az alkoholba-erre a kijelentésére pedig felkaptam a fejem és elkerekedett szemmel néztem őt ő pedig engem.
-Nem haragszok rád-ahogy kimondtam e szavakat hirtelen hatalmas kő esett le a szívemről.-nem tudok...próbáltam de nem megy. Fáj amit tettél...tudom hogy nem lökted volna el...-ismét lesütöttem a szemem.
-Kezdjük előről-szinte suttogtam a szavakat de mégis a lány minden betűjét tökéletesen értette.
-Ezt úgy érted hogy...
-Úgy értem hogy teljesen előről. Barátként-feleltem mire Lauren ajkai összezárultak.

Felált és felém nyújtotta a kezét én pedig akadozva ugyan de elfogadtam.
Felhúzott a padról hogy a szemembe tudjon nézni.
-Rendben. Ha ez kell hogy visszaszerezzelek megteszem. Barátom-mondta majd játékosan elmosolyodott én pedig úgy éreztem mintha most szereltem volna össze egy törött bútort. Nem tökéletes de megfelelő.

Visszasétáltunk a többiekhez akik a busz körül lézengtek.
-Hol a francban voltál?-kérdezte Camila felháborodva.
-Bocs srácok. Kellett oxigén de mostmár itt vagyok. Indulhatunk? - kérdezte majd lazán belépett a buszba.
-Hogy csináltad?-kérdezte Dinah megveregetve a vállam.
-Adtam neki egy tiszta lapot-feleltem majd én is beléptem a járműbe.

A turné többi rész nyugalommal telt. A koncertek óriási sikert arattak és a lányok a végére inkább néztek ki zombiknak mintsem sztároknak.
-Meghaltam-dült ki Ally fejét hátrahajtva lecsukta a szemét.

Épp válaszolni akartam mikor megcsörrent a telefonom. Daniel volt az.
-Van egy kis dolgom.-mondtam miközben a kabátomat húztam
-Hova mész?-kérdezte Lauren aki az utóbbi időben össeszedte magát. Egy szakadt farmert és egy egyszerű piros pólót vielt haját pedig kieresztette. Szemei alatt nem húzódtak karikák és a kedve is jobb lett.
-Daniel hívott hogy be kellene mennem a stúdióba-a kezembe kaptam a táskám és kinyitottam az ajtót.
-Elviszlek!-jelentette ki meg sem várva a válaszom lekapta a kulcsát a fogasról és megindult a kocsija felé.

Követtem őt. Mady elvitte a kocsim mivel az övé szervízbe került így sétálnom kellett volna de nem bántam hogy Lauren elvisz. Beszálltam mellé ő pedig beindította a kocsit.
-Tudod hogy sétálva sincs messze?-kérdeztem unottan
-Ha ez most egy köszönöm akart lenni akkor nincs mit!-egyszerre nevettünk fel. Lauren rám tekintett egy pillanatra majd vissza az útra.

Mikor megérkeztünk Dany irodája felé vettük az irányt. Benyitottunk. A fiú nem volt egyedül egy nő álldogált mellette. Szinte fekete egyenes haja volt és iszonyatos világoskék szeme.
-Oh szia Tess-köszönt-Lauren-bólintott a lánynak mire ő viszonozta.
-Szia Daniel megmondanád miért kellett bejönnöm?-kérdeztem kissé zavartan de nem a fiútól kaptam választ.
-Miattam-hallottam meg a nő hangját-Megan vagyok Megan Fox-nyújtotta a kezét amit elfogadtam.

Lauren csak álldogált és meg sem próbálta elrejteni szúrós tekintetét.
-Hallottam rólad és arról hogy milyen ügyesen végzed a munkádat. Te vagy az egyetlen akinek sikerül megőriznie az álló vizet a Fifth Harmonyban.-rám mosolygott miközben a tekintetemet kereste.
-Khmm-köhögött fel Lauren.
-A lényeg hogy azt szeretném hogy szerepelj a műsoromban.-hirtelen köpni és nyelni sem tudtam amit ő is észre vett-Nem akarok azonnali választ. Gondold át és ha a válaszod igen akkor a részleteket megbeszélhetjük mondjuk egy kávé mellett-mosolyodott el majd felém nyújtott egy kis cetlit amin egy telefonszám volt.

Mikor kiléptünk az ajtón a friss levegőbe Lauren felmordult.
-A részleteket megbeszélhetjük egy kávé mellett-vékonyította el a hangját gúnyosan a szemét forgatva.
-Hagyd abba-szóltam rá miközben beszálltunk a kocsiba.
-Most mivan? Süt róla hogy nem is szokott kávézni!-jelentette ki én pedig hangosan felnevettem.
-Attól még kedves gesztus-mondtam a kártyát forgatva a kezeim között
-Pont ezért nem tetszik-hangja komolyabb lett és felém fordult.
-A kávé mindenhez illik-mondtam majd visszafordultam és a mellettem elsuhanó házakat kezdtem el figyelni.
-Tudtad hogy koffein függő vagy?-kérdezte nevetve mire óvatosan megütöttem a vállát
-Te meg féltékeny-gondoltam magamban majd mikor Lauren rám kapta a tekintetét rájöttem hogy ki is mondtam a gondolataim. Lauren lekanyarodott egy útrészen.
-Hova megyünk?-kérdeztem mert nem arra volt a haza.
-Egy kávézóba-mondta miközben rámkacsintott majd élvezte a tudatot hogy teljesen zavarba voltam.