A Hírnév Karjai Között

Lebukva

Éppen nyolc órát ütött az óra mikor csengettek. Mi a tv-t bújtuk Madyvel éppen valami túlpörgetett akciófilmet néztünk.
-Kinyitom-mondta a lány majd átadta a kezében lévő chipses tálat és az ajtóhoz indult.
-Helo Jauregui mi járatban ilyenkor?-megállt bennem az ütő ahogy meghallottam a nevet.
-Tessához jöttem-hallottam meg a jól ismert hangot majd néhány másodpercen belül valaki leült mellém. A lányon fekete nadrág és piros kockás ing volt.

Lauren nem nézett rám csak a tv-t nézve szólalt meg.
-Beszélni akarok veled!-mondta mire én rákaptam a tekintetem. Feláltam és a szobám felé vettem az irányt amit Amy végig is nézett.
-De én nem akarok beszélni veled! Szóval amilyen lendülettel jöttél olyannal akár el is mehetsz!-jelentettem ki mire a lány is tallpra ugrott.
-Tudom hogy haragszol de...
-Nem nem tudod!-vágtam a szavába. Hogyan tudta volna hogy felbolygatta az életem? Besiettem a szobámba és mint egy tini becsaptam magam után. Kár hogy nem zártam be ugyanis Lauren pár másodpercen belül megjelent.

-Figyelj Tessa nem akarok veled haragban lenni! Ez...-kezdett bele engem pedig mégnagyobb megmagyarázhatatlan düh fogott el
-Ez mi?-kiáltottam-Igazad van Lauren nem történt semmi!-kiáltottam mire a lány közelebb lépett hozzám-Ha nem történt semmi. Akkor miért vagy most itt?-kérdeztem és éreztem a torkomba növekvő gombócot.
-Mert...zavar. Te a menedzserem vagy és nem volt tervben hogy...na-jelentette ki mostmár idegesebben.
-Zavar?-horkantam fel-Ne zavarjon hisz csak egy ártatlan csók volt! Amúgy is neked ott van Lucy!-erre a lány meglepetten nézett rám.
-Honna...
-Lauren nem vagyok vak!-szóltam újra közbe
-Neked meg Wyatt!-jelentette be mire elmosolyodtam

-Ezt fogjuk játszani? Mint két óvodás? Lauren te csókoltál meg!-jelentettem be majd a tenyereimet idegesen a combjaimhoz csaptam.
-Te pedig visszacsókoltál!-kiáltotta én pedig éreztem ahogy a fájdalom betölti a mellkasom.
-Mert...tudod mit fáradt vagyok ehez. Nem fogok veszekedni veled. Legalábbis nem itt és nem most-mondtam mostmár higgadtabban.
-Tessa...-Lauren hangja is lecsillapodott
-Nem haragszom tényleg csak...menyj el-sütöttem le a szemem majd megvártam ahogy a lány távozik a szobámból.

A földre csúztam és sírni keztem. Tudom nem a legjobb megoldás de abban a pillanatban nem volt más ötletem. Néhány perc múlva egy kar fonta át a vállam és húzott magához.
-Hallottad ugye?-kérdeztem Mad aki csak megértően bólintott.
-Mi lesz most?-kérdezte én pedig alig voltam képes kimondani a szavaimat.
-Olyanok vagyunk mint a dominó. Én belé ő másba-mondtam majd ismét elkapott a sírógörcs.

Egész este forgolódtam. Képtelen voltam elaludni mert a gondolataim önálló életre keltek. Sok volt ez nekem mind testileg mind lelkileg. Akkor is felvoltam amikor Mady munkába indult de inkább úgy tettem mintha mélyen aludnék majd mikor bezárult az ajtó feláltam és kávéért siettem a konyhába. Egy csésze után kissé aktívabban éreztem magam de ez a kedvemen nem javított. Beáltam a zuhany alá és forró vizet engedtem magamra. Lassan és komótosan készültem el próbálva némítani ordító gondolataimat. Tudtam hogy el kell mondanom Wyattnak de nem akartam őt megbántani. Képtelen voltam rá Lauren pedig...vele nem álltam sehogy.

Éppen fésülködtem mikor csengettek. Nem tudtam ki az de nem is volt kedvem kinyitni az ajtót. Végül csak megtettem.
-Szia bejöhetek?-kérdezte a fiú mire elkerekedett a szemem.
-Nickolai mit keresel itt?-kérdeztem a rég nem látott fiút mire az csak idegesen belljebb sétállt.
-Ez nagyon hosszú sztory a lényeg hogy kéne egy hely ahol meghúzhatom magam!-nézett rám nagy barna szemeivel én pedig megsajnáltam a rég nem látott barátom.
-Nick nekem mennem kell...-néztem a fiúra-Elmesélsz mindent ha hazaértem. Addig maradhatsz!-mondtam mire a fiú boldogan megölelt.
-Köszönöm Tessy-mondta mire bólintottam de mivel kissé késésben voltam ezért elköszöntem és otthagytam a fiút.

Bíztam benne. Mindig ott volt nekem épp úgy mint Sam de sosem volt több közöttünk. Régóta ismertem talán 8. óta. Kíváncsi voltam hogy mi történt vele.

Leparkoltam ugyan úgy mint minden nap majd mivel a nagy siettségben nálam maradtak tegnap Daniel kulcsai ezért arra vettem az irányt. Benyitottam de nagy meglepetésemre nem volt ott a fiú csak a banda tagjai.
-Hé Tess hogy keltél? Jól? Remek! Akkor játszunk! Felelsz vagy mersz?-hadarta idegesen Camila én pedig kérdő tekintettel kérdeztem rá.
-Mivan?-kérdeztem
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte dühösen de a többiek sem látszódtak éppen higgadtnak.
-Felelek?!-kérdeztem furcsán mire a lány elővett az asztalról egy jól ismert papírt.

Ledermedtem ahogy megláttam.
-Ez itt mi?-kérdezte szinte forgyogba
-Merek!-esett ki azonnal a számon.
-Mond el hogy mi ez itt!-jelentette ki majd a kezembe adta a lapot amire dölt betükkel ez volt írva: Felmondó nyilatkozat.