A Hírnév Karjai Között

Feszültség

Fogja be mindenki. Ma ilyen napom volt miután kemény 3 óra alvással kikeltem az ágyból lefőztem a kávém és egy szó nélkül eindultam munkába.
Leültem az asztalomhoz és belevágtam a rengeteg papírmunkába amik csak ott hánykolódtak az asztalomon mikor egy hangos ajtócsattanásra pattantam fel.
-Neked nem fellépésen kellene lenned?-kérdeztem Laurent unottan
-Egy órája vége amit tudhatnál ha időben bejöttél volna dolgozni!-kiáltott mire az óra felé tereltem a tekintetem. 10:16.
-Elnéztem az órát-legyintettem mire ő elém dobott egy újságcikket
-Tele van velünk minden!-meg sem lepődtem a cikken amin mi ketten virítottunk.-És arról nem is beszélek hogy valyon mi a FRANCÉRT nem bírtad felvenni tegnap a telefonod!

A lány örjöngött én pedig feláltam hogy egy mappát vegyek le a polcról.
-Dolgom volt-mondtam visszaemlékezve az éjjelre. Lauren a kezem után nyúlt.
-Ha anyád tegnapi látogatásáról vagy szó...-a gyomromban megnőtt a nyomás
-Fogd be!-esett ki a számon-Ő nem az anyám sosem volt és sosem lesz!-mondtam majd kiszabadítottam a csuklóm a szoritásából.
-És hamár az emlegetésről van szó.... Tegnap óta alig szólsz hozzám és úgy kerülsz mintha radioaktív lennék!-mondtam ingerülten
-Mit vársz hogy nevetve beszélgessünk arról hogy milyen ostoba pletyka terjeng rólunk?!-kiáltotta
-Ostoba pletyka? Számodra a kapcsolatunk csak egy ostoba pletyka?-a csalódottság szöget vert bennem Lauren pedig le sütötte a szemét.
-Nem...én.. - kezdte
-Nem érdekel-megragadtam a papírtömböt és kimentem onnan.

Tiszta dráma volt az egész én pedig nem akartam a főszerepet. Úgy éreztem a szívem inkább megállna a dobogásban mintsem elviselje Lauren bántó szavait. Rengeteg volt a munka aminek meg a felén sem tartottam mikor megszólalt a telefonom.
-Szia Wy miújság?-Kérdeztem s próbáltam egy cseppnyi boldogságot vinni a hangomba.
-Hallottam mi történt minden rendben?
-Persze semmi para
-Ahelyett hogy olyat mondasz amit magad se hiszel el kijöhetnél egy percre-kérdőn néztem magam elé majd a fiú nevetését hallottam-Csak gyere ki-mondta majd bontotta a vonalat.

Letettem a tollat és a kijárat felé indultam. Ahogy kiléptem kérdőn néztem körbe majd egy kar fonódott át az oldalamon.
-Meglepetés-mondta majd megfordultam s ahogy megláttam a fiú arcát azonnal a nyakába ugrottam.
-Nem úgy volt hogy te a szüleidnél vagy?-hitetlenkedtem
-Gondoltam jól jön a társaság anyámék pedig nem bánták...na jó lehet egy picit de azon ne törd az agyad-mosojodott el kivillantva hófehér mosolyát és mélykék szemével aggódalmasat pillantott.
-Azért jöttem hogy elraboljalak! -megindult felém kezeit maga előtt tartva
-Azt tiltja a törvény!-tiltakoztam de késő volt.

Wyatt egy határozott mozdulattal felkapott a hátára akár csak egy zsákot.
-ENGEDJ EL MIT MŰVELSZ?-Hangos nevetés tört elő belőlem és minden erőm bevetettem a szabadulás érdekében de mindhiába.
-Mi a fasz?-Wyatt megfordult ezért nem láthattam a kérdező arcát de a hangját nagyon is felismertem.
-Lauren...-hallottam a fiú hangjából a megvető gúnyt
-Haliwell...-vágott vissza majd folytatta-Letennéd a menedzserem?
-Ha nem?-kérdezte és abban a pillanatban úgy éreztem az ég beborul és villámok súlytanak le rám.
-Wyatt légyszi tegyél le-kérleltem ami be is vált és végre ismét magam alatt tudhattam a talajt.
-Ez magán terület akár el is húzhatnál-Loló tekintete sötét volt de rám még azt sem méltatta.

Wyatt rámnézett majd elmosolyodott.
-Munka után érted jövök.-nyomott egy puszit az arcomra és kedélyes mosollyal beült a kocsijába én pedig halvány mosollyal figyeltem ahogy elmegy.
-Neked ez a cigi szünet?-abban a percben eszméltem fel hogy a lány még mindig mögöttem van.
-Nem de ez pont annyi időmbe tellett-mondtam és se szó se beszéd megindultam befelé.
-Mi lett volna a következő lépés? Megdug egy bokorban?-dühösen fordultam hátra s félelmetes közelségben álltam Laurentől
-Talán az jobban tetszene a címlapon?-kérdeztem mire ő a kezem után nyúlt

Csukodott a hátamnál az ajtó és én nekifeszültem a hideg vasnak. Ő a szemembe nézett. Olyan energiát árasztott ami lefagyaztotta minden meglévő erőmet.
-Nem minden körülöttünk forog. Ha azt hiszed hogy a kis világod ugyan olyan lesz mint régen akkor nagyot tévedsz.-mondta majd eltávolodott aminek köszönhetően eltávolodhattam az ajtótól.
-A világom már réges rég nem olyan amilyen volt vagy lennie kellett volna-jelentettem ki Lauren pedig becsapva maga mögött az ajtót elviharzott.

Munka után Wyatt kocsijában üldögéltem. A légkondi felmelegített ahoz hogy levegyem a kabátom és kényelemben helyezhessem magam.
-Min gondolkodsz?-kérdezte a fiú
-Munkán-hazudtam
-Vagy azon a ribancon vagy a Laurennen akivel összeveszett-szólalt meg a hátam mögött Amy
-Min vesztettek össze?-hallottam meg Nick hangját.
-Te tényleg nem láttad? Tele van vele a net az újságokról nem is beszélve-hitetlenkedett a lány
-Nem olvasok újságot még csak 25 vagyok a telefonon meg csak a zene megy-felelt a fiú
-Abbahagynátok?-mordult fel Wyatt-Tudtommal nem azért ülünk itt hogy ilyenekről beszéljünk.-morgolódott mire én szomorúan elmosolyodtam.
-Nyugodj meg hercegnő jó kezekben vagy... Többé kevésbé-jelentette ki Nicolai én pedig a visszapillantóból rápillantottam.

Igazuk lett. A barátaim egy percig sem hagyták hogy a gondolataim elárasszák a fejem. Helyről helyre jártunk és végignevettük az utat. Rég nem éreztem ennyire könnyűnek a létezését. Este értünk haza. Úgy gondoltam az estét mind nálunk tölthetnénk azért hozzánk mentünk.
-Mi a...?!-kérdeztem mikor megláttam az ablakból hogy ég a villany. Madyre néztem
-Ne nézz rám én elzártam-jelentette ki mire a hideg végigfutott rajtam.
-Maradjatok itt-mondta Nic majd Wyal együtt befelé indultak mi pedig mit sem törődve a kérdéssel utánuk indultunk.

Az ajtó nyitva volt mégis egy egynek látszott mire átléptük a küszöböt.
-Maga csak meg ne szólaljon!-hallottam meg a veszekedés ami egy barna hajzuhatagtól jött
Lauren állt az asztalnál anyám társaságában.
-Mi a franc folyik itt?-kérdezte mire mind kérdőn fordultak felénk