A Hírnév Karjai Között

Érzések tengere

Bekopogtam mire egy ideges MIAZ?-t kaptam válaszul.
-Én vagyok-nyitottam be a tágas szobába. A lány idegesen járkállt fel-alá a gitárjával a kezében.
-Dinah vagy Ally küldött?-kérdezte rám sem tekintve.
-Ami azt illeti mind a ketten de ez mellékes.-bezártam magam mögött az ajtót-Látom ideges vagy a dal miatt-mondtam mire a lány felhorkannt
-Neked aztán sas szemed van-morogta mire csak elmosolyodtam. Nem láttam még őt ilyennek de aranyosnak találtam. A lány idegesen pengette a húrokat értelmetlen rímeket formázva.

Tapintható volt a feszültség a levegőben én pedig ezt az egyet nem akartam.
-Na jó Lauren-sétáltam elé és két kezemmel megállítottam őt-Tedd le a gitárt-mondtam mire csak felhúzta a szemöldökét-kérlek-fejeztem be mire mély levegőt vett és a hangszert a földre tette.
-Ha így ráfeszülsz sose fogod befejezni!-jelentettem ki határozottan
-Te már csak tudod-a lány hangjában gúny tükröződött.
-Igazad van nem tudom. De azt igen hogy a dalaitoknak a legjobb részeit te írtad. A zene a véredben van ez köztudott-mélyen a szemébe néztem ő pedig némán hallgatott.
-Ilyen még nem volt velem-szólalt meg-Mármint akadtam már el dallal de nem ennyi időre-a lány hangja feszült volt és én képtelen voltam tenni ellene. Aztán támadt egy ötletem.
-Mi lenne ha helyszint váltanál. Van a lakásom közelében egy szép park tóval meg minden.-a lány szeme felvillant én pedig meggyugvást éreztem.
-Csak ha elkísérsz. Nehogy beleessek a vízbe-nevetett a lány mire csak bólintottam-Kössz Tess

Megölelt amit én viszonoztam is de nem tudtam elnyomni a szinte torkomban lüktető véremet. Lauren eltávolodott de kezeit nem vette le a vállamról. Közel voltunk legalábbis olyannyira hogy végig tudjam tanulmányozni mindegyik íriszét. Tekintetem akaratlanul is a szájára terelődött amit résnyire nyitva hagyott. Lauren kezét kissé feljebb vezette majd hülyejkújjával végigsimította a nyakamat. Közelebb hajolt. Nem tudom mi vezette erre de éreztem lehelletét az ajkaimon. Mivel pár centivel magasabb volt ezért ő tekintett le rám én pedig fel rá. Megállt az idő ahogy ajkaink egymást súrolták. Mégis mit művelek hisz barátom van! Próbáltam elhúzódni de a testem felett elveszítve az irányítást csak egy bábként álltam ott. Ebben a pillanatban Lauren zsebébe megszólalt a telefon. A lány nyorsan elővette és én pontosan le tudtam olvasni a kijelzőn lévő nevet. Lucy.

Mintha villám csapott volna végig rajtam. Gyorsan elkaptam a tekintetem majd imbolygó léptekkel az ajtóhoz léptem.
-Tess várj-szólt utánam a lány a telefonját eltolva fülétől-Köszönöm-mondta én pedig csak bólintottam és kiléptem a szobából.

Elkeseredtem bár nem volt rá indokom. Az agyam szinte leállt én pedig olyan voltam mint akin átment egy úthenger. A lányoknak csak annyit mondtam hogy minden rendben és hogy ne aggódjanak. Képtelen voltam eltitkolni magam elöl hogy a kedvem épp a pokolban ég. Mit kezdjek ezzel? A papírmunkába temetkeztem de ez a viselkedésem szúrta valaki szemét.
-Hé menedzserem-lépett be Mila a szobába majd bezárta maga után az ajtót
-Camila épp próbálok ügyelni arra hogy ne egy tavaji faggatásra küldjelek titeket-mondtam a sorokat és a dátumokat róva de hangom kissé feszült volt.
-Csak azt akartam kérdezni hogy mi volt bent.-kérdezte a lány egy ártatlan mosoly kíséretében.
-Semmi!-fel sem emeltem tekintetem. Anélkül is tudtam hogy a lány értetlenül vizslat engem.
-A semmi azt jelenti hogy...
-A SEMMI AZT JELENTI HOGY SEMMI!-kiáltottam el magam félbeszakítva mondandóját. Szegény meghökkenve hátrált egy lépést.

Vettem egy mély levegőt hogy higgattabban tudjam folytatni.
-Bocsánat nem akartam...csak feszült vagyok-vallottam be.-Én nem nem Lauren miatt
-Lauren most végzett. Eléggé...nos olyan volt mint akinek feladták az élet rejtelmét kötelező házinak.-erre felkaptam a fejemet.
-Tényleg?-kérdeztem elgondolkodva
-Igen...figyelj Tess-lépett mellém-Lauren a legjobb barátnőm kiskorunk óta. Tudom hogy valami történt...aggódok érte-mondta komoly hangnembe

Valahol mélyen igazat adtam Camznek. Nem érdemelte meg hogy titkolózzak elötte. Letettem a kezemben lévő tollat és a lányra fordítottam minden figyelmem. Belekeztem és addig nem hagytam abba a szavak tengerét ameddig mindent ki nem adtam magamból. Igazából én magam sem tudtam hogy mit mondtam el és mi maradt titokban. Mikor végeztem megvártam hogy Camila feldolgozza a kapott információt de ahelyett hogy rámzúdította volna kérdéseit csak elmosolyodott.
-Miaz?-kérdeztem összehúzott tekintettel a lány barna csillogó szemeit nézegetve.
-Most vallottad be hogy vannak érzéseid Loló iránt-mondta én pedig észbe kaptam-De...akkor mivan Wyattal?-kérdezte én pedig megbántam hogy bármit is mondtam.

Tényleg. El is feledkeztem a fiúról de abban a pillanatban nem az volt a fő probléma. Hanem hogy bevallottam Camznak azt amit még magamnak sem. Hogy érzek valamit Lauren Jauregui iránt.