A Hírnév Karjai Között

Ez a Szerelem.

Tett és szó kéz a kézben jártak ahogy Lauren a zene szövegét énekelte.Infinity. A zene aminek a szövege dárdaként fúródott a szivem közepébe. Ott álltam szinte köszoborként ő pedig néha a szinpadról rámtekintett. A tekintet-méghacsak egy pillanat töredéke is volt-elárult mindent.

Dühöm egyre nőtt s mire a szám véget ért már le se tagadhattam szomorúságomat. A közönség tombolt a kezek csattanása sértette a fülemet a Lauren után sóvárgó emberek tömege torkaszakattából üvöltött.
-Miért tetted ezt?-kérdeztem ahogy a lány lesétált a szinpadról egyenesen elém. Mellkasa csillogott és kezem érintését kívánta.
-Csak hogy tudd-lépett hozzám közelebb mire én szinkronban távolodtam tőle. Éreztem ahogy egy könycsepp kívánkozik üveges tekintetem mögül.
-Magadnak akarsz biszonyítani? Hogy tiéd az utolsó szó?-emeltem meg hangom már a kiabálás határán állva.

A lányok Lauren mögött szellemet játszva áltak odébb WW-hez.
-Nem! Dehogy is!-zöld tekintete igazán kétségbe esett volt. Mint egy kisállat aki elkóborolt a sűrű erdőben.
-Legyen tiéd nem érdekel!-azzal otthagytam őt.

Szemeimből áradó sós könny savként égette eleve forró arcom. Próbáltam visszatartani de képtelenségnek bizonyult. Nem néztem merre csak mentem arcomat a padlónak szegeze.

Beleütköztem valakibe. Fehér pólót és kockás inget viselt fekete farmernadrággal.
-Hé Tessa hova ilyen sietősen?-kérdezte de amint meglátta könny áztatta arcom szemei egészen elsötétültek.

*Lauren

Nem tudtam mit teszek csak énekeltem. Tudtam hogy ez a szám Tessa egyik kedvence így gondoltam beleépítem a koncertbe. De rosszul sült el. Hiába próbáltam volna nem tudtam volna kimagyarázni magam.

Pár órával késöbb visszaértünk a szállásra de a lány sehol sem találtuk. 20 percig járkáltam fel s alá a számat rágva mikor kinyílt az ajtó. A lány nevetve lépett be de nem volt egyedül. Az a barnahajú fickó kísérte. Elborult az agyam.
-Látom Theresa elég hamar túltetted magad!-kiáltottam el mire a lány arcáról lefagyott a mosoly.
-Akkor én megyek. Majd írj!-mondta a barom majd eltünt.
-Megőrültél??-kiáltotta el magát a lány idegesen felém lépve.
-Bocs hogy nem tetszik hogy idegen embereket hozol ide!-kiáltottam szinte elvörösödve de a lány elöttem higgadt maradt.
-Neked idegen nem nekem-felelte-És amúgy is, nagylány vagyok Lauren nem kell rám vigyázni. Ha szét akarom tenni a lábam neki...az ellen te nem tehetsz semmit!-mondta egyszerűen egy mosoly kíséretében.

Éreztem ahogy a testem magától mozgásba lendül. Ahogy a düh cselekszik helyettem. Odamentem Tessához lefogtam a kezeit és a falhoz löktem. A kezeit felemeltem a feje fölé és ott tartottam.
-Engedj el de kurva gyorsan!-mondta s próbálta elrántani kezét de nem engedtem.
-Nem!-mondtam-Elegem van Theresa!-kiáltottam mire a lány felnevetett
-Neked van eleged?-kérdezte gúnyosan.
-Igen! Elegem van abból hogy egyszer nem hallgatsz meg! Hogy azt hiszed megcsaltalak és esélyt sem adsz hogy bizonyítsam az ellenkezőjét!-hadartam-Te is ugyan olyan hibás vagy mint én akár hiszed akár nem!- igazán dühös voltam olyan ami ritka alkalom.
-Lauren ez fáj!-próbálta kiszabadítani kezeit amiket én erősen lehet kicsit erősebben tartottam mint kellett volna

Éreztem ahogy a kezem elkezd remegni és minden ami Tessa miatt lezajlott bennem felszínre tör. Közelebb hajoltam. Az ajkam súrolta az ajkait. Jobb lábamat a lábai közé tettem és közelebb léptem hozzá megszakítva ezzel a közöttünk fennálló űrt.
-Mond azt hogy nem érzel semmit és akkor elengedlek!-a bal kezemmel megfogtam mind a két csuklóját és a jobb kezemet elkeztem óvatosan levezetni egészen a derekáig.

Éreztem ahogy megremeg a teste de tekintete ugyan olyan kemény maradt.
-Tudom hogy szeretsz Tess...-kezemet a derekán tartottam eszemben sem volt lejjebb vezetni.
-Szerettelek...-kezdte-ugyan annyira amennyire most gyűlőllek!-jelentette ki.

Éreztem ahogy a torkomban megjelenő szikla elállja az utat  a levegőtől. Elengedtem a lányt kinek a csuklója azonnal lezuhant a törzse mellé. Szemem könnybe lábadat. Bólintottam majd becsapva magam mögött az ajtót a lehető legtávolabb akartam tudni magam mindentől.

*Theresa

Lauren elment. Láttam ahogy szemei könnybe lábadnak. Elengedte a csuklóm és elviharzott. A szívem minden fájdalma abban a percben ezerszeresére nőtt.

Pár óra múlva a lány még mindig nem tért vissza
-Ki van kapcsolva!-emelte fel Camz a kezében lévő telefont.
-Lauren nem idióta. Lányok pihenjetek én fel leszek ha jönne de nektek muszáj aludnotok!-szólalt meg WW és szó szerint beterelte a lányokat a hálótermükbe. Mikor visszatért kérdő tekintettel fordult felém.
-Kölyök ezt be kell fejeznetek! - jelentett ki dühösen-Ez a civaj köztetek a bandára is kihat!
-Tudom-mondtam majd leültem a kanapéra
-Figyelj... Kicsit megérthetnéd őt is.-mondta szelíden én pedig igaz nem mondtam ki de egyet értettem vele.-Ha szereted megbocsájtod amit tett. Ez a szerelem. Ha próbálja rendbe hozni...akkor te próbáld elfogadni és megbocsájtani!-Leült mellém és megsimogatta a vállam miközben én a tenyerem temette az arcom.
-Nagyon elbasztam?-kérdeztem de magam sem tudtam miért. Nem kellett volna hogy bűntudatot legyen de valamiért mégis úgyéreztem magam mint egy kisgyerek aki valami rosszat tett.
-Mindketten elbasztátok.-mondta majd éreztem ahogy feláll mellőlem-ideje hogy rendbe hozzátok! -ezzel elballagott a konyha felé.

Ismertem Laurent. Tudtam hogy valahol vagy iszik vagy kóborol miközben iszik. Aggódtam érte de tudtam hogy nem lenne fer ha utána mennék. Érezze csak mennyire tud fájni ha valaki bántja őt.