A Hírnév Karjai Között

A turné kezdete

Pár hét múlva már kezdtem megszokni a helyzetet. Olyan volt mintha a mindennapos hidegvizes zuhanyt szoknám meg. Kellemetlen de az embernek muszály hozzászoknia ha nincs melegvíz.

Éjjel nappallá téve dolgoztam. Telefonáltam több országba ahol turné volt szervezve és képes voltam két órán keresztül egy személlyel beszélni. Az asztalom iratok temetője lett és bevallom elég kellemetlen volt a napi 5. kávémat fogyasztani de megérte.

Mikor elérkezett a turné napja mindenki izgatottan pakolászott. Legalábbis én izgatott voltam. Tudtam hogy több héten át Laurennel leszek összezárva ez volt az egyetlen dolog ami zavart.
-Indulhatunk?-kérdezte WW mire mindenki bólintott.
-Ígérd meg hogy felhívsz!-szorított magához Mady
-Minden egyes alkalommal mikor levegőhöz jutok!-nevettem majd viszonoztam az ölelést. A többiek következtek. Wyatt megölelt majd a többiekhez sétált amit furcsáltam ugyan de nem szóltam.
-Vigyázz magadra Baby-húzott magához Nicko én pedig szorosan magamhoz öleltem.

Úgy érzem iszonyúan fognak hiányozni a barátaim sőt már akkor hiányoztak mikor még el sem váltunk. Felszálltunk a turnés buszra én pedig elfoglaltam a helyem. Szokatlanul tágas volt. Ágyak és külön mosdó is volt amit nem tudtam sehova se tenni. Mikor visszaértem egyetlen hely volt szabad...
-Ezt nem mondod komolyan!?-akadtam ki WW-nek
-Bírd ki kölyök nem hosszú az út-mondta majd biztatóan megveregette a hátam.

Leültem és próbáltam nem figyelni a mellettem ülő személyre.
-Hiányoztál hercegnő!-mondta mosolyogva mire megforgattam a szemem. Tény hogy Lauren még abban a hétben mikor a klipp készen lett szakított Lucyval de nem változtatott semmin.
-Nem vagyok a hercegnőd!-jelentettem ki semlegesen majd a telefonomba mélyedtem.
-Szóval én nem hívhatlak hercegnőnek de az az izomagy baby-nek igen?!-csattant fel kissé túldrámázva a helyzetet.
-Pontosan.-mondtam majd feláltam és a mozsdó felé vettem az irányt.

Mikor végeztem kiléplem a szűk folyosóra de nem voltam egyedül. Csak annyira volt elegendő helyem hogy bezárjam magam után az ajtót.
-Elengednél?-kérdeztem az elöttem áldogáló zöld szemű lányt. Elléptem volna tőle de ő kinyújtotta a kezét mellettem.
-Nem-válaszolta lazán majd egy lépést közelebb jött így megszünk közöttünk az a maradék tér is.
-Akkor módosítom kijelentésem...Engedj el Lauren!!-förmedtem rá de őt ez nem hatotta meg.

Éreztem ahogy arcom felhevül ahogy Lauren tekintetét az enyémbe furta.
-Tess a turné az egyetlen ahol nem kellene háborúznod!-mondta majd kezével kényszerítette hogy rá figyeljek. Nem vette el a kezét az arcomtól és ez meg borzasztóbbá tette a helyzetet számomra.
-Nem háborúzok. Nem teszek semmit azon kívül amit tennem kell!-jelentem ki kétségbeesedten nyomulva a falhoz hátha szerencsém lenne és beszippantana.
-Igen?-kérdezett-Akkor megbocsájtani is megbocsájtasz nekem?-kérdezte kissé közelebb hajolva hozzám.
-Egyetlen okot mondj hogy miért tegyem!-vágtam rá.
-Mert szeretlek...-egész közel hajolt miközben teljes testével nekem feszült.

Szinte éreztem a szívverését és egyre hevülő börét. Ismét játszani akar. Na nem. Közelebb hajolt. Ajkunk már majdnem összeért mikor elkaptam a fejem.
-Te magadat szereted és a tényt hogy hatalmad van mások felett.-ezzel kibújtam a keze alatt és a lehető legtávolabb indultam el tőle.

Camiláék éppen valamin nevettem majd mikor megláttak helyet szorítottak nekem.
-Mi történt?-kérdezte Ally mire egy könnycsepp hullott le az arcomon amit azonnal letöröltem. Lauren szavai visszhangoztak a fülemben. Mert szeretlek...
Ki akartam mondani hogy én is. Azt akartam mondani hogy még mindig akarom őt. A tekintetét a beszólásait...őt. De nem tehettem és ez olyan ürességgel töltött el amit úgy éreztem csak egy ember tud kitörteni mégpedig az aki okozta.
-Semmi-mosolyodtam el minden színészi tudásomat bevetve.

Mikor leszálltunk rápillantottam Laurenre. A lány nem mosolygott mégcsak egy mosolyra utaló ránc sem jelent meg a szája szélén. Felvette a Póker arcot. Besétáltunk  a recepcióhoz. Egy férfi fogadott minket.

Bevezetett a hatalas lakosztályunkba és magunkra hagyott
-Rendben csajok. A beosztás felesleges úgyis mindehol lesztek de próbáljátok kialudni magatokat. Holnap korán indulunk!-mondta WW majd lezette a kezében lévő papírdarabot és kiterült a  kanapén.

Este még leadtam asminkesnek a kéréseimet ami abból állt hogy megmondtam neki hogy laza smink legyen semmi feltünő.

Bámultam ki az ablakon a bögrémeg szorongatva amiben a már kihült kávém lapult. Fáradt voltam mégsem lettem volna képes lehunyni a szemem. A város nyugalma teljes ellentétben volt az én belső viszályaimmal.
-Miért nem alszol már?-hallottam meg WW hangját mögülem. Éreztem ahogy egy könnycsepp csorog végig az arcomon.
-Csak még beszéltem a sminkessel...-mondtam majd az arcomhoz kaptam ahol a következő könnycsepp indult meg.
-Kölyök aludnod kellene. Teljesen kivagy...ha nem is a munka miatt de saját magad miatt-a férfi odaállt mellém. Kétszer nagyobb volt mint én.
-Nem megy-jelentettem ki erősebben szorítva szerencsétlen bögrét.
-Tudom hogy kibaszott nehéz ez most neked. Láttalak titeket a buszon és tudom hogy azt hiszed Lauren csak játszik. Ismerem őt. Ott voltam vele mióta fellépett a szinpadra. Mikor majdnem a drogokhoz nyúlt és mikor összeveszett a többiekkel. Egyéjszakás lányokat hozott akik tényleg csak szexre kellettek neki. Tudtam. És tudom hogy te más vagy neki.-mondta mire mély levegőt vettem hogy fel tudjak rá tekinteni.
-Honnan veszed?-kérdeztem halkan.
-Sehonnan!-felelte egyszerűen-Lauren megfejthetetlen de azt tudom hogy amiket te apróságoknak hívsz...azt ő még senkiért sem tette meg