A Hírnév Karjai Között

A Zene Hatása

Lihegve keltem egy újabb vad álom után. Képtelen voltam visszaaludni a gondolataim nem hagyták. Mennyivel könnyebb lenne minden ha Lauren tényleg barátként kezelne.

Szerettem a szombatokat. A lányok otthon pihennek míg én a stúdió nyugalmát élvezhettem. Kivéve most. Miután beszéltem WW-vel arról hogy kell egy sajzótájékoztató amin elmondom mindenkinek hogy nincs köztem és Lauren között semmi arra jutottam megnyugodhatok.

Épp egy újabb összegzést rendeztem hallottam ahogy kinyílik az ajtó majd bezárul. Kíváncsi voltam ki járkál ilyenkor ide a takarítókon kívül így a hang után indultam. Útközben meghallottam a gitár jellegzetes hangját. A zeneszobából jött ahol a hangszereket tároljuk. Benyitottam.

Lauren a zongora székén ült és játszott. Úgy pengette a gitárokat mintha csak ő találta volna ki magát a hangszert. Teljesen belemerült még az érkezésem sem ejtette ki a koncentrálásából.

Mikor végetért a dal mégis megszólalt.
-Tetszett?-kérdezte majd felém emelte a tekintetét. Bólintottam.-Gyere mutatók valamit-hangja kedves volt majd kezével felém intett. Odáltam elé mire a kezembe adta a gitárját.
-Nem úgy volt hogy ehez nem nyúlhatok?-kérdeztem mire elmosolyodott.
-Nélkülem nem is-válaszolta majd mögém lépett és megfogta a gitárt a másik kezét a kezemre majd a gitár húrjaira helyezte.

Nem szólaltam meg de szerintem a lánynak ez is elég volt.
-Kiskorom óta ez az egyetlen hangszer amivel tudok azonosulni. Mikor játszok rajta megszünik minden-mondta közelebb hajolva a fülemhez majd megpengette az egyik húrt én pedig lehunytam a szemem. Mivel össze volt fonnva a hajam így érezhettem Lauren meleg lehelletét a nyakamon.-Minden hang egy szívdobbanás-kezdett el játszani a kezem segítségével a gitáron.

Szorosabban tartott engem miközben én egyre gyengültem
-Minden akkord egy lélegzetvétel-közel éreztem az ajkait a nyakamhoz és teljesen kirázott a hideg.
-Lauren..-mondtam gyengén de nem nyitottam ki a szemem.
-Sss csak érezd-kezemet fogta mégis egy hangot sem tévesztett el.

Ott álltunk és akkor jöttem rá hogy Lauren nem csak a hírnév és a rosszlány szerep. Éreztem az energiát miközben játszott. A lehelletét a nyakamon. Tudtam hogy figyel. Éreztem az illatát a teste melegét és azt ahogyan az eszem átadja az irányítás a szívemnek. Lauren egy puszit nyomott a bőrömre mire hangosan kifújtam a levegőt
-A zene képes irányítani minden de ahhoz kell valaki aki irányítja a zenét-mondta halkan. Hátra döntöttem a fejem a vállára.

Tudtam hogy ez már nem a zenéről szól. Ez a lány nem az volt aki annyit bántott. Képtelenség lett volna. Lauren lejjebb hajolt s egy csókot lehellt a kulccsontomra. Rátekintettem. Tekintete csillogott szelíden.
-Miért?-tudtam hogy ez a kérdés nem volt odaillő mégis tökéletesen passzolt.
-Mert szeretem ezt a gitárt-válaszolt halványan mosolyogva.

Letekintettem a szájára. Olyan tökéletes volt. Éreztem hogy ha ő nem állna mellettem reszketve összeomlanék. Hatalma volt felettem és ezt ő is tudta.
-A zene-pengette meg újra-a második dolog ami hatással van rám
-És az első?-kérdeztem miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
-Az első te vagy-súgta.

Lehunnytam a szemeim. Éreztem ajkait az ajkaimon. Ahogy a pillanat megfagy körülöttünk.
-Ó a fenébe...-hallottam meg egy ismerős hangot. Laurennel egy szempillantás alatt ketté váltunk. Éreztem a gyengeséget amit a lány hagy maga után minden egyes alkalommal mikor eleged.
-Ember szombat van mi a francot keresel itt?-kiáltott rá Lauren az érkező Danielre aki rémülten hátrált egyet.
-Én csak...-kezdett bele a fiú
-Te csak egy idióta vagy aki Szombatonként is dolgozik--gúnyolódott a lány
-Semmi baj Dániel gyere csak!-mondtam mire bólintott egyet én pedig megindultam kifelé

-Tessa várj!-jött utánam a lány mire megtorpantam.
-Nem megy ez nekem Lauren-mondom könnyes szemmel. Vágytam az érintésére. Arra hogy átöleljen és csak annyit mondjon nem lesz semmi baj.-Távol akartam tartani magam tőled mert...
-Miért?-kérdezte ingerülten majd közelebb sétált.-Látom hogy szenvedsz de nem tehetek ellene. Látom, érzem hogy akarsz mégis az utolsó pillanatban ellöksz magadtól-láttam a lány szemébe hogy ő is szenved. Hogy fáj neki ez az egész.
-Én..-a szavak megakadtak bennem.

Ebben a percben Lauren végigsimította az arcomat.
-Belepusztulok ha nem érhetek hozzád.-suttogta az arcomat fogva. El sem hittem hogy a gyengeségem fokozható de tévedtem.
Ezt a pillanatot Lauren telefonján csörgése zavarta meg. Váltott pár szót a hívóval majd letette.

Miután elváltunk egész éjjel gondolkodtam. Hajnali időt ütött az óra mikor Mady kiballagott pizsamába a nappaliba ahol voltam
-El mondanád hogy mi a fenéért nem alszol?-kérdezte leülve mellém a kanapéra.
-Nem vagyok álmos-válaszoltam a tévét bámulva.
-Az a lány teljesen kikészít.-mordult fel mire kissé felnevettem majd a lány vállára hajtottam a fejem.

Nem beszéltünk csak a tévét figyeltük de egy mukkot se értettünk belőle. Madison hamarabb elaludt mint én úgyhogy amíg ő mellettem szuszogott addig én próbáltam nem Laurenre gondolni.

Rájöttem hogy a lány a létemmé vált. Csak egy munka volt amiben próbáltam a maximumot teljesíteni. De mostanra ez sokkal több lett és ez megrémisztett. A távolság közöttünk bár nem volt nagy de annál mélyebb. Tartottam tőle és az iránta való érzéseimtől. Hogy újra megbánt. Hogy játszik velem és hogy csak az én érzéseim valósak. Mert azok voltak. Vágytam rá. Az érintésére a csókjára a hangjára arra hogy ő is annyira akarjon engem mint én őt de féltem hogy ez ismét egy álom amiből fel kellesz ébrednem.