A Hírnév Karjai Között

Hurrikán

-Azonnal kapcsolom!-telefont a fülemhez szorítva járkáltam fel alá. Elkezdődött a szezon így egy csepp szabad időm nem volt. A lányok próbán voltak én pedig kezdtem elveszni a papír rengetegben. Telefont vettem fel telefon után és úgy pörögtem mint az első napon.
-Igen itt a Fifth Harmony menedzser irodája hallgatom!-már kaptam is elő a tollat és a papírt.
-Tudod milyen szexy a hangod így?-megállt a kezemben a toll
-Honnan tudod...-kérdeztem elképedve
-Honnan tudom hogy hol dolgozol? Ki nem tudja?!-nevetett fel a vonal mögül
-Mit akarsz Veronica?-kérdeztem dühösen
-Egy vacsorát tőled-felnevettem a toll pedig kiesett a kezemből
-Szép álom!-ezzel letettem a telefont és felvettem a tollat a földről.

Mikor feláltam Many állt mögöttem kárba fonnt kézzel.
-Kezdem érteni mit is bír Lauren rajtad-mosolyogott el én pedig felegyenesedve nevettem egyet.
-Miben segíthetek?-kérdeztem mosolyogva ismét az iratokra pillantva.
-Ki volt az a lány a buliban?-felkaptam a fejem erre a kérdésre és próbáltam leplezni a zavartságom
-Sok lány volt ott-vontam meg a vállam
-Aki piát rendelt neked-az asztal szélére támaszkodott és gondolkodva pillantott rám.
-Egy... Egy volt haver-mondtam de éreztem ahogy az arcomba száll a vér.
-Elég dühösnek látszódtál-húzta fel a szemöldökét
-Te ahelyett hogy buliztál volna engem figyeltél?-tettem a helyére egy adag iratot majd bezártam a fiókot
-Buliztam de szemem az van-vágta rá
-Akkor ideje hogy máson legeltesd. Mondjuk a mikrofonon!-mondtam majd kisétáltam onnan

Nehéz lett volna megmagyarázni hogy miért is vagyok dühös és zavart. Veronica felbukkanása egyet jelentett számomra a hét csapás egyikével. Kimentem és a frisslevegőn rágyújtottam egy szál cigire. Az ajtó kinyílt és záródott. Camila álldogált mellettem majd néhány másodperc elteltével megszólalt.
-Tess beszélnünk kell.-a szívem hirtelen a torkomban dobogott
-Igen Camz?-kérdeztem beleszívva egyet a kezemben füstölgő rúdba.
-Tudod hogy szeretlek de azt is tudom hogy mi történt a buliba-mondta én pedig szó szerint félre nyeltem a füstöt és azonnal köhögni kezdtem.
-Az...-kezdtem volna
-Tess láttam ahogy ellököd de azt is ahogy együtt indultok meg kifelé-nézett rám aggodalmas szemekkel
-Mindenki engem bámul a buliba mi van veletek?-háborodtam fel
-Csak én meg Many szerencsédre-mondta
-Hhhh-vettem mély levegőt-Veronica... A Múltam egyik darabja ő volt a középiskolás nagy szerelmem... Persze plátói. Akkoriban máshogy néztem ki ő pedig azóta se változott semmit. Mikor otthagytam a sulit elfelejtettem de a buliba felbukkant és csak úgy lekapott a semmiből-dobtam el a cigit és a hajam a vezettem a kezem.
-El kell mondanod Laurennek-válaszolt
-Mit kell elmondani Laurennek?-Loló az ajtóban álldogált világos szemeit összehúzva a nap elől
-Hogy kiszivárgott pár részlet az új dalotokból!-vágtam rá mire ő kérdőn nézett rám Camilával együtt
-De hát....-kezdett bele Loló
-Tudom tudom szörnyű de amint tudom elintézem ohh nézzenek oda mennyi az idő haza is kéne érni!-azonnal szaporáztam a lépteim
-Elviszlek-ragadta meg a lány a kezem
-Nem kell Mady elugrik értem-azzal már ott sem voltam

Otthon fel alá járva dühöngtem Madnek ő pedig egy párna mögé bújva figyelt.
-ÉS EZ MIND AZÉRT VAN MERT HAGYTAD HOGY JUSTIN MEGDUGJON!-fejeztem be az ordibálást.
-Tess... Nyugodj meg. Ők csak rövid ideig vannak itt és ami történt a buliba nem jelent semmit.-ebben a pillanatban csengettek
-Majd én kinyitom-indult meg a lány én pedig a plafonra szegeztem a tekintetem mikor meghallottam Veronica ismerős hangszínét.
-Theresa-lépett beljebb
-Persze-csapta Mady a combjához a kezét-gyere be!
-Mi a francot keresel itt?-fontam össze a kezem
-Ezt úgy mondod mintha nem örülnél hogy látsz-tettette a szomorúságot
-Pont úgy mondom!-háborodtam fel
-Ugyan. Hoztam bort!-emelte fel a kezében pihenő palackot-Tudom nem váltunk el a legszebben de szeretném helyrehozni a múlt hibáit-lépett hozzám közelebb bűnbánó tekintettel
-Játszottál velem!-kiáltottam el magam
-Sajnálom. De most itt vagyok hogy jóvá tegyem-a konyhába sétált mint aki jólvégezte dolgát elővett 2 borospoharat és elkezdte kinyitni az üveget

Ebben a pillanatban a csengő újra megszólalt de Mady már sehol nem volt. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. A szívem ismét a torkomban kezdett dobogni mikor megláttam a barátnőmet.
-Lauren-kerekedett el a szemem-hát te?
-Olyan furcsa voltál a stúdióban gondoltam átnézek-lépett be a házta
Ebben a pillatban Veronica bukkant elő két pohár bor kíséretében én pedig azt hittem ott helyben megnyílik alattam a Föld

Lauren tekintete rajtam és a lányon táncolt. Úgy méregette mint aki most azonnal nekiugrik.
-Laur... Ő Veronica... Egy ismerősöm-az arcom lángolt a szívem pedig majd kiugrott a helyéről.
-Ezek szerint kell még egy pohár-mosolyogva indult ismét a konyhába
-Ezek szerint...-monta Lauren majd kérdőn a nappaliba indult és leüllt a kanapéra.