A Hírnév Karjai Között

Test A Testben

Pár hét telt el mióta Lauren kijött a kórházból de úgy éreztem minden megváltozott. Ő rendbejött sok vizet ivott aminek örültünk de én valahogy nem szabadultam attól a folytogató érzéstől. Ingerlékennyé váltam és nehezen ment a munka. Wyatt tudott róla de a lelkére kötöttem hogy ne mondjon senkinek egy szót se.

-Wyatt te lennél az utolsó ember a földön akinek hazudnék!-jelentem ki miközben  bekanyarodunk
egy utcasarkon.
-Oké elhiszem de azt nem hogy ez az egész nem emészt fel!-mondta én pedig mély elbizonytalanító levegővételt vettem.
-Majd elmúlik-vontam meg a vállam.
-Mikor? Ha már fehér falak vesznek téged körül és kényszerzubbony lesz rajtad!-a fiú megtorpant és meg várta míg én is így teszek.-Tess mond el neki a saját érdekedben!

A nap úgy loholt el mellettem mint Flash és mire észbe kaptam már este volt. Mady nem volt otthon így egyedül küzdöttem meg a sötétséggel.
Emésztett és kezdett teljes pánikba ejteni ez az egész. Nem aludtam és tudtam hogy muszály lesz tennem valamit. Az eső úgy zuhogott mintha dézsából öntötték volna mikor beszáltam a kocsiba de valahogy út  közben mégis sikerült eláznom.

Leparkoltam a ház elött aminek ablakából halvány fény szürődött ki. Megszorítottam a kormány mély levegőt vettem és lassan megindultam befelé. Nem telt bele 1 percbe mire ajtót nyitott.
-Tessa?!-kerekedett el Lauren szeme a szarrá ázott fejemet páztázva.
-Talált-mosolyodtam el mire ő azonnal beengedett.
-Zuhog az eső te megörültél?-mondta végignézve rajtam. A ruhám a testemhez tapadt hajamat pedig apróbb tincsekre osztotta a víz.
-Lehet-feleltem-Nem tudtam aludni...

Lauren összeszorította az ajkait
-Hozok neked ruhát-mondta majd megfordult
-Ne!-kiáltottam utána
-Theresa miért vagy itt?-közelebb lépett hozzám.
-Miattam...miattad...mióta kijöttél a kórházból...én képtelen vagyok nem arra gondolni hogy elvesztettelek.-összevonta a szemöldökét mire én folytattam.-Hogy lehetett volna nagyobb bajod. Tudom hogy nem lett de ha mégis...én nem tudnám elfogadni...annyira kibaszottul haragudnom kellene rád de ha eszembe jutsz...csak hiányzol...-éreztem ahogy a könnyek gyülnek a szemembe majd öngyilkosok lesznek az arcomon.

A lány közelebb lépett majd letöröltem az arcom.
-Te is hiányzol-lehunnytam a szemem egy pillanatra. Annyira lehetetlen volt a helyzet. Feltekintettem rá.-Sajná...-kezdett bele de félbe szakítottam.

Közelebb hajoltam és ajkaim az ajkaira tapasztottam. Megcsapott az illata ami arra kényszerített hogy még közelebb legyek hozzá. Lauren azonnal viszonozta csókom miközben átkarolta a derekam. Bevezettem a kezem a pólója alá egészen a melléig őt pedig kirázta a hideg.

Hirtelen felkapott az ölébe én pedig autómatikusan átkulcsoltam a lábammal az oldalát. Bevitt a szobájába lábával pedig belökte az ajtót. Mire észbe kaptam az ágyon feküdtem póló nélkül. A csókja mindent tükrözött. Haragot félelmet és boldogságot. Levettem róla a pólót ő pedig áttért nyakamra. Mivel csak rajtam volt farmer és öv ezért neki nehezebb dolga volt. Mellkasa egyenletlenül emelkedett és süllyedt.

A testem még mindig vizes volt és ha nem lett volna Lauren reszketni kezdek. Végiggcsókolta a nyakam majd a hasam nekem pedig egyetlen érintésétől is megfeszült a hátam.
-Lauren...-nyögtem mire ő feltekintettem majd feljebb mászott hogy velem egy síkban legyen. Letekintettem az ajkára ő pedig vette a célzást. Megcsókolt majd ujjait belém vezette és eddig hangosan felnyögtem. A lány szeme úgy csillogott mint a legnemesebb drágakő. Éreztem ahogy testem minden részéből távozik a fájdalom.

Lauren vigyázott rám. Lassú volt és óvatos én pedig úgy vizslattam őt a végén minthacsak most az először látnám. A szobában lévő levegő kevésnek tünt kettőnknek. Végigvezettem a kezem a testén ő pedig az ajkamba harapott.
-Olyan rohadtul szép vagy.-mondta az ajkamra nézve. Belevezettem a kezem a hajába ő pedig egy csókot lehelt a hasamra.

Átkarolta az oldalam és magához húzott mikor az együttlétnek vége lett.
-Fázol?-kérdezte mikor kicsit megremegtem.
-Mostmár nem-mondtam majd a vállába fortam a fejem és egy puszit nyomtam a nyakára majd mégegyet és mégegyet.

Így aludtunk el. Reggel pedig a meztelen hátának látványára keltem. A takaró csak a fenekét takarta. Végigvezettem az újjam a gerincén mire ő mély levegőt vett de aludt tovább.

Hallkan felkeltem és felkaptam Lauren egyik pólóját. Leballagtam a konyhába és főztem egy kávét. Elmosolyodtam és próbáltam nem gondolni az este történtekre de lehetetlen volt. Felballagtam a szobába a bögrékkel a kezemben.

Lauren az ágyon üllt és a melltartóját kapcsolta be de mikor hallotta hogy becsukódik az ajtó mosolyogva felém fordult.
-Jó reggelt-mondtam zavartan majd a bögrét felé nyújtottam.
-Neked is-mondta a szemembe nézve elvette a kávét és letette azéjjeli szekrényre. Megfogta a derekam és közelebb húzott én pedig elfoglaltak a helyem az ölében.
-Ugye tudod hogy nem szép dolog piszkálni másokat alvás közben?-kérdezte én pedig éreztem ahogy elpirulok.
-Nem tehetek róla....hamarabb felébredtem el kellett valamivel ütni az időt-mondtam mire a lány hangosan felnevetett.

Közelebb hajoltam és megcsókolt  mire ő automatikusan hátradült. A kezem a hasára tettem ő pedig egy pillanat alatt változtatott az álláson így már én voltam alul.
-Lauren mennünk kell.-mondtam mire ő felmordult.
-Munka várhat-mosolygott majd belém folytotta a szót egy újabb csókkal.