A Hírnév Karjai Között

A "de" utáni üresség

Bár azt mondtam WW-nek hogy elmegyek aludni egész éjjel forgolódtam. Mellettem Dinah mélyen aludt és nem akartam felébreszteni így maradt a plafon merev bámulása amit már szinte sportágként űzhetnék.

Reggelt egy pohár vizzel indítottam remélve hogy elmúlik a fejfájásom de nem is volt időm foglalkozni vele. Pár órán belül már a parafa táblámon lévő iratokkal voltam elfoglalva. Leültem egy székre de az agyam nem akart fókuszálni a betűkre.
-Aszta Tess te aztán ramatyul festesz!-üllt le mellém Camz
-Köszi de te csodásan!-néztem végig a lányon mosolyogva. A sminkes tényleg nem vitte túlzásba természetes hatást keltett a munkája

Ebben a pillanatban belépett Lauren a szobába én pedig ledermedtem. Ugyan az a kihívó ruha és ugyan az a smink mégis...teljesen elszállt az agyam tőle.
-Tessa nem láttad a...-kezdett bele.
-Az asztalon!-vágtam rá majd a papírokba merültem de még láttam a lány hallvány mosolyát.
A következő pillanatban Lauren szorosan elhajolt mellettem én pedig szemben találtam magam az előnyösebb felével. Éreztem ahogy elönt a forróság. Lauren tekintete elégedett volt.
-Csak szólj és megfoghatod-kacsintott mire kissé elkerekedett a szemem de a lány nem láthatta ugyanis magamra hagyott.

A koncert lazán sikerült csak én voltam utána ideges. Sajtó tájékoztató várt rám rengetek híréhes emberrel.
-Ennyire ne feszülj rá!-mondta Ally miközben én két szoknya között válogattam.
-Legyen az!-lépett be a szobába lauren a jobb kezem felé mutatva
-Miért?-kérdek vissza.
-Mert a másik túl rövid!-mondta mire unottan megvontam a vállam. A "másik" alatt egy kissé térd felett érő testhez simuló fekete szoknyát értett.

Úgy döntöttem nem hallgatok rá. Felvettem a rövidebbet hozzá vettem egy fehér inget kiengedtem a hajam és készen is voltam. Kiballagtam a lányok elé.
-Csini-szólalt meg előszór Dinah. Ally elmosolyodott majd Laurenre tekintett én pedig követtem őt. Lauren elöttem pár méterre áldogált. Fekete sportcipőt farmert és fekete pólót viselt. Mikor meglátott a zsebébe csúsztatta a telefonját és megindult felém

Hitelen pánikba estem. Féltem. Talán attól hogy hozzám ér vagy csak simán nem mond semmit. Ő megállt elöttem és merészen végigmért.
-Ezek szerint ha azt mondom öltözz fel...
-Lauren..!!!-förmedtem fá majd meg akartam ütni de ő elkapta a csuklómat és magához rántott.
-Szerintem a te fellépő ruhád rosszabb volt-gondolkodtam de nem tudtam a szemébe nézni. A lány kezei forróan kulcsolták magukat a bőrömhöz.
-A közönség nagyrésze lány nem újságíró és amúgy is-hajolt hozzám közelebb-Nem láttam rajtad hogy annyira utáltad volna azt a ruhát-jelenti ki mosolyogva mire nekem fejembe szállt a vér.
Ellöktem magamtól a lány majd mit sem törődve a tőbbiekkel elindultam a tájékoztatóra.

Hatalmas tömeg volt. A válaszra éhezett emberek egymásra tapadva figyeltek engem. Mikor elkezdődött mégcsak rutin majd ahogy haladt az idő egyre tolakodóbb kérdéseket tettek fel.
-Mit gondol maga lesz az utolsó menedzsere ennek a bandának?-kérdezte egy magas szőke hajú férfi a tömegből.
-Mindent megteszek az érdekében hogy a válaszom igen legyen!-válaszoltam röviden
-Ismeri a banda zűrős múltját? A Laurenről terjengő pletykákat miszerint drogozik?!-hallottam meg egy női hangot de a tulajdonosát nem láttam
-A lányok nevében nem nyilatkozok. Laurenről annyit hogy határozott lány. Tudja mit akar de néha nem gondol bele a dolgok következményeibe. Következő kérdés?-hadartam el mire mindenki felbolydult

Fényképezők villantak tollak sercegése töltötte be a szobát. Meg kellett válogatnom minden szavam mert tudtam hogy csak annyit mondthatok amennyi elfér az emberek szájában. Miután végeztem WW bekísért a kocsiba és visszavitt a szállodába.

Komótosan beballagtam a szobámba ahol kivételesen egyedül voltam és elkezdtem pakolászni. Hamarosan ajtó csattanást hallottam. Lauren állt mögöttem.
-Nem pakolnod kéne?-kérdeztem majd visszatértem a ruháim hajtogatásához. A következő pillanatban két kar rántott a falhoz.
-Mi a..-kérdeztem
-Azt hiszed nem tudom vállalni a tetteim után a felelősséget?-kérdezte dühösen miközben lefogta a kezeimet-Csak mert minden kibaszott percben azon vagyok hogy megbocsáss nekem!-közelebb lépett hozzám szemeiben düh lángolt
-Miaz nincs dugópartner?-kérdek vissza dühösen. Túlságosan fáradt voltam ahoz hogy ésszerűen és higgattan tudjak gondolkodni.
-Ha csak egy dugásra kellettél volna már rég túlestem volna rajta abban a szent pillanatban mikor megbámultad a seggem!-iszonyatosan örjöngött. Teste forró volt amit a ruhán keresztül is tisztán éreztem.-Pontosan tudom mennyire haragszol rám Theresa! De hidd el engem ez nem állít meg mert ahol harag van ott szeretet is van!-a mondat végére a hangja lecsillapodott.

Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon és lesz öngyilkos a pólómon. Lauren le akarta törölni az arcom de elkaptam a fejem.
-Elbasztam. Keményen...de-kezdett bele
-Nincs de. A de után minden lenyegtelenné válik. Az egyetlen amit irántad érzek az a mérhetetlen csalódottság. Kibaszottul fáj amit tettél...összetörtél bennem valamit...valamit amit úgy érzek képtelenség összerakni...-már majdnem a sírás határán voltam. Lauren tekintete szomorú volt. Ellépett tőlem és az ajtóhoz sétált.
-Az ígéretem fennál.-nézett hátra a válla felett-Igérem mindent rendbe hozok!-azzal kilépett az ajtón és bezárta maga után azt.

Falnak dültem és hagytam hogy a lábaim feladják a harcot. Az arcomat a tenyerembe temettem és szorosan összezártam a szemem. Próbáltam visszatartani a könnyeim de a végere márcsak értelmetlen zokogás maradt.