A Hírnév Karjai Között

Bolondok Háza

-Ezek még hogy a fenébe találtak ránk?!-Örjöngött Lauren s arcáról gyilkos harag tükröződött. Én csak bámultam ki az autó ablakán és próbáltam kiszűrni WW halk hangját.
Éppen a stúdióba tartottunk ugyanis valaki keresett engem. Camila azt mondta egy középkorú nő és én hiába futottam végig az ismert nők listáját a fejemben nem jutottam dűlőre.
-Lauren az Isten szerelmére!-csattant fel a testőr miközben Leparkoltam és kinyitotta nekünk az ajtót. Én nem szólaltam meg. Mély és felettébb sötét szótlanság lett úrrá a nyelvemen. Loló sem szólt hozzám ami kissé rossz érzéssel tölt el.

Ahogy beléptem az irodába lepakoltam a cuccaim és a lány felé léptem.
-Megoldjuk-mondtam majd meg sem várva a válaszát eindultam Camzék terme felé. Benyitottam. Camila Dinah és Ally valamint egy nő állt nekem háttal.
-Itt vagyok-mondtam s próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt ami inkább grimasznak sikeredett.
-Remek-a nő szólalt meg. Hangja kissé rekedtes volt és valahonnan ismerős. Megfordult és én azonnal tudtam. Vállait fekete szövet kabát takarta alatta zölt finom anyagból készült ruhát viselt tökéletesen vasalva amiből kilátszódtak karcsú lábai. Haját kontyba fogta aminek egyetlen szála sem állt széjjel.

Hirtelen forogni kezdett a világ és muszály volt megtámaszkodnom. A mellettem lévő asztal felé nyúltam de egy másik kár ragadta meg a kezem. Lauren állt a hátam mögött.
-Jól vagy?-kérdezte határozottan én pedig minden erőmet összeszedve bólintottam.
-Mit keresel itt?-hangom távolinak hatott. A nő elmosolyodott.
-Nem is örülsz?-kérdezte azzal az idegesítő mosolyával.
-Theresha ki ez a nő?-Kérdezte WW hol rám hol pedig rá pillantva. Mély levegőt vettem.
-Ő....Ő az anyám-mondtam mire mindenki arcára kiült a hitetlenség fagyos lehelete.

Fel sem fogtam hogy mi történik de az agyam hirtelen vészjelzést küldött a testemnek. Nem tudtam megszólalni csak bámultam fagyosan miközben minden tekintet rám szegeződött.
-Mint két tojás nem?-kérdezte észveszejtően hányinger keltő vigyorral.
-Maga...maga utolsó.. -Lauren felé nyúltam ő pedig abban a pillanatban elhallgatott.
-Lauren elég!-szóltam rá mire egy dühös pillantást kaptam.
-Igaza van-vette magához a szót Camila-Maga legrosszabb...-hirtelen sípolni kezdett a fülem ami elnyomta Camila káromkodását.

Próbáltam lassítani szapora szívverésemen de nem sikerült. Mindhacsak egy dramatikus film középpontjába kerültem volna. A fejem sajogni kezdett és éreztem ahogy arcomat elönti a vér.
-Elég!-kiáltottam el magam-Te tünj el innen-mutattam a nőre-WW tedd a dolgod!-a testőr anyám mögé állt jelezve hogy ideje távoznia-Lányok nektek pedig van elég dolgotok csináljátok azt!-szinte örjöntem hisz éreztem ha nem tenném valószínűleg holtan esnék össze.

Megszaporáztam léptem kabát nélkül kiléptem a késő őszi hidegben. Hirtelen idegen lett a tüdőmnek a levegő fogalma és közel éreztem magam egy kiadós hányáshoz is.
-Theres-nem is hallottam ahogy Dinah becsukja maga után az ajtót de még a lépteit is elnyomta a fejemben tomboló zaj.
-Mi a franc folyik itt?! Mióta itt dolgozom minden egyre rosszabb...-A tenyerembe temettem az arcom
-Az élet néha kész bolondok háza és kiemelkedik belőle a popszakma.-átkarolta a vállamat

Ezek után nem sokáig maradtam ott. Lauren egy szót se szólt hozzám ígyhát úgy döntöttem otthon fejezem be a papír munkát. Este felé a városban bolyongtam miután megittam a negyedik kávém. Néha leültem egy egy kirakat padjára és onnan bámultam a kocsikat ahogy elsuhannak a szemem előtt. Leültem és mivel este már eléggé hideg az idő a zsebembe süllyeztettem kezeim ám a jobb kezem megakadt valamiben. Kivettem. Egy névcédula volt rajta egy névvel és egy telefonszámmal. Elisabeth Gray...
-Nem kísértettél eleget éjszakánként?-morogtam magam elé kedvetlenül majd a papírt visszacsúztattam a zsebembe.

Lauren folyamatosan hívogatott de nem vettem fel. Tudtam hogy dühös és nem volt kedvem vele veszekedni.
-Szóval csak így beállított?-kérdezte kiakadva Mady mire én csak bolintottam. Későre járt az idő a szavak pedig kifogytak belőlem.-Csak lássam meg azt a luvnyát kiverem belőle még a...
-Mady-szóltam rá majd a vállára hajtottam a fejem-Csak igeré meg hogy nem mész a közelébe
-Miért tennék ilyet?-kérdezte felém fordítva a tekintetét
-Mert nem akarom hogy a leg halványabb közünk is legyen hozzánk-válaszoltam félig az álom világában és az utolsó szó amit hallottam az Medisontól a "megpróbálom" volt.