A Hírnév Karjai Között

Előzetes

*Camila

Lauren szinte elviharzott és az utolsó dolog amit hallottam az a kocsija motorjának zúgása volt. Összenéztünk a lányokkal.
-És most?-kérdezte Ally a halántékát dörzsölgetve.
-Van egy vérszomjas Jaureguink aki rosszabb a halálnál....-vázolta fel Dinah de ebben a percben Tess lépett közénk. Szomorúnak látszott.
-Miért kell a zeneiperban minden mással foglalkozni csak a zenével nem?!-dühösnek látszott-Megmondtam hogy hagyjátok a...-körbe nézett-hol van Lauren?-összenéztünk a lányokkal.

Nem mondhatjuk el az igazat. Theresa nem bírta volna a tényt hogy Loló miatta veszélyezteti önmagát.
-Elment cigiért. Tudod milyenek ezek a sztárok... Mind bagózik!-szinészkedett borzalmasan Dinah a fejét rázva mire Tess megvonta a vállát.
-Nade-szólaltam meg-ha jól tudom Tessy te most szabadságon vagy úgyhogy spuri haza-szóltam rá majd kitessékeltem a szobából és az ajtónak döntöttem a hátam.
-Ez necces volt-fújta ki a levegőt feszülten Dinah
-Ez csak a kezdet-temettem a kezembe az arcomat.

*Theresa

Késő délután volt. Épp a gép előtt ültem és a szokásos kávémat iszogattam. Próbáltam válaszolni néhány eleső E-mailra és átnéztem a hónapos beosztást mikor megszólalt a telefonom. Nem vártam hívást de nem is volt kérdéses hogy ki vagy kik hívnak igyhát meglepetten kaptam fel a telefont.
-Igen?-kérdeztem mire felcsendült egy férfi hangja
-Taylor Jauregui?-kérdezte a hang mire kérdőn összevontam a szemöldököm és feltettem magamban a kérdést:Lauren testvére?
-Hölgyem?!-eszméletlem fel a férfi szólítására.
-Elnézést igen én vagyok-mondtam kíváncsian várva
-Henry Jeffrey vagyok az országos főkapitányságról. A testvérét örizetbe vettük amiért megrongált egy köztelületi szobrot!-jelentette ki.

Lauren és a rongálás? Nem. Laurenről kinézem hogy kirabol egy bankot de a rongálást túl ósdinak találná.
-Mivel Lauren komolyabb kárt nem okozott ezért óvadék fejében elengedhetjük!-kérdés sem volt hogy le tegyem e az óvadékot.

Átöltöztem és indítottam is a motort útközben pedig gondolkodtam. Lauren nem hülye tudta jól hogy a közelben rendőrök vannak. Akkor miért tette? Ahogy odaértem kifizettem az óvadékot és aláírtam Taylor nevében az iratokat majd a biztonságiőr Laurenhez vezetett.

A lány ott üllt és mikor meglátott halványan elmosolyodott. Kezein ujjatlan fekete kesztyű volt amit furcsálltam is mivel ő nem hordott soha ilyet.
-Hugicám!-pattant fel majd kilépett a rácsok közül.

Szerencsére 10 percen belül már a kocsiban voltunk.
-Neked mi a fene bajod van?!-vontam kérdőre majd a fejemet a kormányra döntöttem majd vissza beindítottam a kocsit és eindultam a lakásom felé.
-Kell egy kis móka-jelentette ki de én nem feleltem. Leparkoltam a ház elött és szó nélkül megindultam nyomomban a lánnyal.
-Héy Lauren hát te?-pillantott hátra Mad kukoricával tömött szájjal. Mielőtt viszont a lány válaszolhatott volna kinyitottam a számat.
-Vedd le a kesztyűt!-förmedtem rá és láttam ahogy a pupillája kitágul.-Lássam a kezedet Lauren!-a lány nem szólt csak mély levegőt vett majd lehúzta magáról az anyagot.

Kezei sebesek voltak. Egyből tudtam hogy mi miatt. Verekedett. Madison csak nézett minket én pedig felé fordultam
-Madison magunkra hagynál minket egy pillanatra?!-a lány csak bólintott és eltűnt az egyik szoba ajtaja mögött.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem keserűen végigsimítva Lauren kezét.
-Sajnálom...-mondta lepillantva rám én pedig a sírás határán voltam.
-Gyere bekötöm-indultam meg de a lány visszarántott.
-Nem, Tessa ez....-kezdett bele Lauren

Egyre dühösebb lettem. Nem bírtam elviselni Lauren tekintetében rejtőzö kételyt bizonytalanságot és félelmet amit csak kevesen láthatnak.
- Ha most azt mondod nem bírod fogok egy fakanalat és fejbe verlek!-a lány meglepődötten vonta fel a szemöldökét. Közelebb léptem hozzá-Igen Lauren a helyzet szar. Látom rajtad hogy önmagad hibáztatod és ez engem is az őrületbe kerget. Nem kérheti senki hogy csukjam be a szemem és hagyjam hogy rajtam kívül mindenki foglalkozzon a ténnyel hogy valaki megpróbált megerőszakolni! Megteszem de azt nem nézem el hogy önmagadat hibáztatod-végigsimítottam Loló arcát-Ne viselkedj úgy velem mint az előtt.-mélyen a szemébe néztem ő pedig lesütötte szemeit.
-Félek hogy ez az élet tönkretesz téged...-mondta egészen hallkan.

Megfogtam az állát és magam felé fordítottam a fejét hogy a szemébe tudjak nézni.
-Én jobban félek attól hogy ez az élet tönkre tesz minket-mondtam kissé remegve-Te vagy az egyetlen aki össze tud tenni ha széjjel esnék.-mondtam mire ő közelebb hajolt és a homlokát az én homlokomhoz tette.
-Sajnálom-mondta az ajkaimra suttogva
-Gyere bekötöm a kezed-mondtam majd elindultam a mosdó irányába kivettem a szekrényből az elsősegély ládás és visszaballagtam a nappaliba.

Nem faggatóztam. Nem volt rá szükség ugyanis nem voltam hülye. Óvatosan lefertőtlenítettem majd bekötöztem.
-Kész-mondtam majd óvatosan egy csókot nyomtam a kezére. Loló a szemembe nézett én pedig óvatosan közelebb hajoltam és ajkaim az ajkaira tapasztottam. A nyelvem bejutásért könyörgött mit ő meg is adott nekem én pedig közelebb hajoltam hogy összeérjen a testünk...