A Hírnév Karjai Között

Kiskutya és bőrszíj

Egy hét elmúlt mikor éppen az asztalnál ülve iszogattam a szokásos kávémat. A nap úgy sütött mintha pisztolyt szegesztek volna rá de nem is bántam.
-Mikor tervezel munkát keresni?-kérdezte Madison leülve elém a rózsaszín bögréjét szorongatva. Látszottak rajta az alvás hiánya miatt a jelek miszerint inkább tünne el a szobájába mintsem elmenyjen dolgozni.
-Fogalmam sincs...-mondtam lesütött szemekkel. Az igazság az volt hogy nem is akartam. A bandát akartam és vele együtt a menedzseri posztomat.
-Akarsz te egyáltalán? Tessa tudom hogy nem te akartál elmenni a bandából...legalábbis nem teljesen-kereste a tekintetemet. Felé fordítottam a figyelmem majd beleittam a kávémba.
-Nem...de már nem tudok mit tenni-feláltam hogy elmossam a bögrém és nagyon reméltem hogy Mad nem boncolgatja tovább a témát.
-Dehogynem. Megoldjuk!-mondta mögöttem álva. Megfordultam majd szorosan magamhoz öleltem.

Miután elment erős gondolkodásba keztem. Az agyam úgy pörgött mint a vonat kereke de a végére feladtam. Felkaptam a csizmámat majd elindultam amerre a szemem látott. Útközben megcsörrent a telefonom.
-Remélem azért hívsz mert hamarabb szabadultál a munkából-szóltam bele köszönés nélkül.
-Ha hamarabb szabadultam volna akkor most épp nálad lennék és nem beszélgetnénk-hallottam a hangjában a mosolyt. Lauren még telefonon keresztül is zavarba tud hozni.-Azért hívtalak mert munka után ráérek. Nincs semmi tervem és nem szeretek egyedül unatkozni.
-Unatkozzak veled?-kérdem nevetve majd belegondoltam ahogy Laurennel punnyadunk a kanapént.
-Igen. Mondjuk nálam.-nem is tudom miért de egy percre megakadt bennem az ütő. Laurennél...izgalmasan hangzik -Ha most azon gondolkozol hogy valyon az ágyamhoz bőrszíjj van e furva...csalódást kell okoznom!-szólalt meg a lány mire én nem bírtam tovább éa hangos nevetésbe törtem ki az utca kellős közepén. A mellettem elhaladó bácsi szerintem az elmegyógyintézet telefonszámán gondolkodott de végülis nem tárcsázta őket.

Délután hat óra. Egy szakadt farmerben üldögéltem és egy buttyosabb pólóban mikor kinyílt a bejárati ajtó.
-Hát te hova mész?-hallottam meg Mady hangját majd megláttam a lányt is. Fáradtnak látszott. Levetette mellém magát és kérdőn fordult felém.
-Lauren eljön értem-feleltem majd az órára pillantottam. Mégcsak most végzett.
-Hova mentek?-jelent meg az arcán egy kaján vigyor mire megforgattam a szemem.
-Hozzá...
-Ohhhh teee..-kezdett bele mire mutató újjamat a szájára szorítottam.
-Meg se szólalj! Nem vagyok kíváncsi a perverz gondolataidra-mondtam komolyan.

Meghallottam a házunknál leparkoló kocsi hangját. Felpattantam majd magamra kaptam a fekete széldzsekim.
-Védeke....ja várj ő csaj...akkor semmi!-nevetett Mad mire reflexből hozzávágtam egy sapkát es kiléptem az ajtón. Még világos volt de a nap kezdett nyugovóra térni a horizont alatt. A piros kocsi igazán illett a narancssárga éghez de engem a benne ülő személy jobban izgatott.
-Szia-mosolyogtam Laurenre miközben belültem a kocsijába.
-Szia-nyomott egy puszit a számra majd gázt adott.
-Átgondoltad a menedzseri munkát? Elég sok a jelentkező de egytől egyig....furi-a lány le se vette a szemét az útról de én rá tereltem a figyelmem.
-Én nem voltam...furi?-kérdeztem vissza mire Loló felnevetett.
-De igen...a legtöbb menedzserem nem bámulta meg a fenekem...legalábbis nem feltünően-mondta mire én olyan vörös lettem mint egy érett alma. Elfordultam az ablak felé hogy ne lássa az arcom.

Mikor megérkezdtünk Lauren leparkolt egy hatalmas ház előtt. Az utca csendes volt és nyugodt. Kiszáltunk majd besétáltam a hatalmas házba ami fehér és fekete színekben dominált. Letisztult és elegáns volt. Alig néztem körbe egy vékony ugatást hallottam majd egy kiskutya szaladt felém.
-Hey Cleo-csillant fel a lány szeme mikor meglátta az állatot. Megsimogatta majd beljebb sétált. Cleo következő célpontja én voltam. Elkapta a nadrágom szárát és játszani kezdett vele én pedig lehajoltam hogy megsimogassam de elkapta a kezem és csócsálni kezdte.
-Héy!!-kiáltott fel vészjóslóan Lauren mire Cleo odakapta a tekintetét- Az a kéz az egyém! Még kellenek azok az újjak!-mondta mire a kutya ugatott egyet és sértetten elvonult.

Lauren csinált rágcsát majd bevonultunk a hálószobába filmezni. A falak bézsre voltak festve és a szoba közepén egy hatalmas franciaágy mellette pedig egy éjjeli szekrény volt. Lolóból ténylegesen kinéztem volna az olyan apróságokat mint például egy börszíj az ágyak fejtámláján vagy az ágy alatt egy bilincs de sajna nem volt.
-A szíjakat betettem a szekrénybe-odakaptam a fejem. Lauren éppen akkor ült le az ágyra majd az arcomat látva elmosolyodott és rámkacsintott. Megforgattam a szemem majd lefeküdtem mellé.

Filmnézés közben a gondolataim nem hagytak nyugodni úgyhogy felkönyököltem hogy Lauren arcába tudjak nézni.
-Hiányzik a banda. A munka. Sajnálom...-csalódott voltam és reményvesztett hogy valaha is visszakaphatom a munkám. A lány felkönyökölt és jobb kezével végig simította az arcom.
-Tess akkor is a menedzserünk vagy ha nem dolgozol. Addig fogok játszani a jelöltek idegein míg azok hajtépve el nem mennek. Kitalálunk valamit-felült majd másik kezét az én kezemre kulcsolta mire halványan elmosolyodtam

Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Éppen elmélyültünk volna mikor Lauren megszakította a csókot.
-Jöhet a szíj?-kérdezte pervez mosollyal mire hangosan felnevettem
-Nagyon vicces vagy-visszabújtam a lányhoz és tovább néztük a filmet míg el nem nyomott az álom.