A Hírnév Karjai Között

A Felmondó nyilatkozat

-Miért nézel ki úgy mint aki egész este nem aludt?-kérdezte Dinah miközben én lepakoltam az asztalomra.
-Mert dolog az idő!-jelentettem ki feszülten. Mára vártam a főnököt és ez nem tett jót szegény idegeimnek.
-Szóval nem vesztél össze Madyvel?-Camila kissé halkabban beszélt mire felkaptam a fejemet és kérdőn felé tekintettem-Felhívott tegnap-adta meg a választ a tekintetemre
-De jó hogy ilyen szoros barátságba lettetek!-jelentettem ki kissé hangosabban mire Lauren is felkapta a fejét.
-Kivel lettél szoros kapcsolatban?-kérdezte Camztól én pedig próbáltam nem figyelni rájuk.
-Az lényegtetel Lolo-karolta át a lányt lazán Lauren vállát.-Arra gondoltam hogy átjöhetnétek valamikor nálam. Shawn mostanába folyton a zongora felett ül. Neki is jót tenne a társaság-ajánlotta fel Camila én pedig elgondolkodtan.

Ha nem ebben a szakmában lennék akkor valószínűleg Shawn Mendes neve hallatán elkapna a görcs de így csak egy átlagos embert látok a név mögött. Mikor válaszolni tudtam volna Daniel nyitott be.
-Hé Tessa a főnök beszélni akar veletek!-mondta a fiú mire a pulzusom az egekbe nőtt. Camila előre ment de én képtelen voltam megmozdulni.
-Hé minden rendben?-kérdezte Laur mikor látta hogy nem mozdulok.
-Persze!-mondtam kicsit sem hihetően de reméltem hogy elhiszi. Lauren közelebb lépett tekintetében aggódalom csillant.
-Nem lesz baj! A főnök dolgozik nekünk nem mi a főnöknek!-mondta de én ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni.
-Nem aggódok-jelentettem ki.
-Én pedig fiú vagyok. Tessa te vagy az első menedzserünk akit el bírok viselni. A többiek is bírnak úgyhogy nem kell paráznod.-a vállamra tette a kezét engem pedig kirázott a hideg. Bólintottam.-Na gyere-nyújtotta a kezét én pedig bátortalanul ugyan de megfogtam.

Mikor kiértünk már mindenki ott volt. Lauren elengedte a kezem de nem mozdult mellőlem így kissé bátorabbnak éreztem magam.
-Nos lányok?-kérdezte Michael türelmetlenül.
-Maradhat!-jelentette ki Camila határozottam. Fellélegeztem ahogy a többiek bólogatni kezdtek.
-Beszélhetnék magával négy szem között?-kérdezte rám pillantva. Bólintottam majd megindultam utána egyenesen az irodám felé.

Bezárult mögöttünk az ajtó én pedig kicsinek és védtelennek éreztem magam a férfi mellett. Évekbe tellett legalábbis az én látásom szerint hogy belekezdjen mondandójába.
-Tudja maga igazán szokatlan ember. Maga az egyetlen akire rábólintottak a lányok. Talán az azonos kor vagy talán valami más. Nem tudom. De azt igen hogy maga nem megszokott itt!-jelentette ki lerakva az aktatáskáját a kis faasztalomra.
-Mire céloz?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Ebben a szakmában tapasztalat kell. Nem hiszem de nem is tudhatom hogy magának van e annyi tapasztalata amennyi kelletik.-előhúzott egy papírt a táskából és felém nyújtotta.

Felmondó nyilatkozat. Állt kemény betükkel a fehér lapon. Megállt bennem az ütő.
-Azt akarja hogy felmondjak.-jelentettem ki felpillantva a dukumentumból.
-Azt szeretném hogy legyen okos és gondolja át. Maga fiatal és az élet a lába elött hever. Az én feladatom hogy a lányok lábai elé fektessem az életet semmi több.-azzal becsukta a fekete aktatáskát de még visszapillantott az ajtóból-Nem sürgetem magát Ms. Gray hiszem hogy a legjobb belátása szerint dönt-ezzel elhagyta a szobát magamra hagyva engem.

Hirtelen a szoba túl szűk lett. Hallottam a véremben az óra ritmusos kattogását, éreztem a kényelmetlen fát miközben leültem az asztalomhoz a papírt nézegetve. Letettem az asztalomra majd hátra dültem. Szemem le se vettem az iratról egészen addig amik nyílni nem kezdett az ajtó. A papírt gyorsan egy másik alá süllyesztettem.
-Hé Tess-lépett be Ally és mögötte a többiek.-Minden oké?-kérdezte én pedig elmosolyodtam.
-Persze! Ezek szerint maradok!-mosolyodtam mint egy féleszű.
-Mit akart a fakabát?-kérdezte Lauren engem méregetve.
-Gratulált és alá kellett írnom néhány papírt. Semmi komoly!-mondtam mire Camz szorosan megölelt majd többiek is.

A nap további része ugyan úgy telt mint a többi kivéve hogy a gondolataim nem akartak negállni.
-Tessaaa-hallottam meg Dinah hangját mire felkaptam a fejem-Hol jársz?-kérdezte mire én megráztam a fejem
-Bocs csak elgondolkodtam-mondtam megdörzsölve az arcom-Figyelek
-Csak annyit mondtam hogy jól jönne Laurennek a társaság. Eléggé ideges a dalszöveg miatt amin dolgozik és ha mi mennénk abból tuti robbanás lenne-mondta a lány én pedig nem értettem.
-Miért?-kérdeztem
-Mert ismer és tudja hogy segíteni akarnánk és szerinte csak bosszantjuk őt-Erre Ally egyetértően bólintott
-És én nem bosszantanám?-lehet hogy csak nem tudtam gondolkodni de sehogy se állt össze a kép.
-Azt kell kiderítenünk. Ha nem akkor óriási kincs vagy.-mondta majd egyenesen az ajtó felé kezdett engem tuszkolni. Megadtam magam és elindultam a zeneszoba felé.