A Hírnév Karjai Között

Düh ketrecébe zárva

Egész este a városban bojongtam a harmadik borosüvegemet szorongatva. Már nem járt senki az utcán így nyíltan kóvályoghattam anélkül hogy valaki alkoholistának bélyegzett volna meg. Olyan érzés volt mintha kitépték volna a szivem és tűzbe dobták volna. A szív nem más csak egy szerv amivel más szabadon játszhat.-gondoltam magamban de gondolataim halandzsának hatottak csak. A telefonom percenként szólalt meg igy úgy gondoltam a némítás a legjobb megoldás.

Azt sem tudtam hol vagyok pontosan. Azt sem hogy hol kellett volna lennem. Úgy éreztem nem tartozok sehova. Még az éjszaka is kivetne magából.-gondoltam majd ismét beleittam az üvegbe. Abban a pillanatban léptek zaja ütötte meg a fülem majd egy kiáltást hallottam.
-TESSA!-Nickolai volt az. Farmert és egy fekete pólót viselt. Úgy látszik futott mert a feje vörös volt. Odarohant hozzám-Hol a francban voltál?? Vagy ezerszer hívtunk!!-odarohant hozzám majd rám zúdította kérdéseit-Lauren egyszer csak berontott hozzánk. Ideges volt és ha jól láttam elötte sírt is-erre harsányan felnevettem
-Itt voltam Nicko és tudom hogy hívtatok.-hangom elcsuklott. Nick a kezemben lévő üvegre majd ismét rám pillantott
-Részeg vagy!-jelentette ki.
-Okos fiú!-mondtam majd meg akartam volna fordulni de lábaim kicsúztak alólam. A fiú elém termett és elkapott.

Szorosan fogott de nem is jött rosszul a támogatása.
-Mitörtént?-kérdezte
-A természet rendje. Beleszerettem  neki pedig csak játék kellett!-mondtam s felnevettem. Nick arca elkomorodott.
-Menyjünk haza. Otthon elmeséled!-hangja kedves volt és lágy
-Részeg vagyok Nickolai nem hülye! Lauren tuti ott dekkol ha nem még mindig Lucyt dugja!-jelentettem ki és éreztem ahogy ismét elnehezedik a mellkasom. Az üveg kiesett a kezemből én pedig úgy éreztem megszünik alattam a talaj.

Nicko felkapott az ölébe és elindult velem.
-Ígérd meg hogy nem viszel haza!-motyogtam. A fiú elmosolyodott.
-Nyugi Baby bennem bízhatsz!-azzal segített beszálni a kocsiba én pedig azonnal elaludtam.

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Egy ismerős szürke ágyneműt és egy ismerős szobát tekintettem meg. Wyattnál voltam. Az ágy mellett lévő kisasztalon egy fehér tabletta és egy pohá víz volt. Azonnal bevettem a gyógyszert majd a telefonomért csúltam.
30 nem fogadott hívás. Klassz.
Ránéztem az órára 06:08. Nem voltam késésbe de csodálkoztam hogy egy ilyen este után ilyen korán kelek. Leballagtam a konyhába ahol épp Wy evett.
-Jóreggelt...-köszönt kissé szomorkásan. Nem szólaltam meg csak töltöttem kávét két nyeletre megittam fogatmostam és már ott sem voltam.

Ahogy beléptem a megszokott épületbe kellemetlen érzés fogott el amit megpróbáltam elnyomni. Épp az irodám felé vezető folyosón sétáltam végig mikor valaki megszólított.
-Tess várj!-Leuren volt az. Eszemben sem volt megvárni őt így gyorsítottam a lépteim de pont az ajtó elött utolért.-Beszéljünk!
-Ha nem a munkáról akarsz beszélni akkor húzz el!-mondtam majd kinyitottam az ajtót és teljes erőmből rácsaptam Laurenre.

Próbáltam a dühömet a munkámba temetni ami sikerült is. Elmélyültem a papírmunkában és életemben először imádtam statisztikát írni. Éppen végeztem volna mikor kinyílt az ajtó és Ally sétált be rajta.
-Szia Ally mizu?-kérdeztem fel sem tekintve irataimból.
-Szia...hogy vagy?-kezdett bele mire megremegett a kezem.
-Klasszul kössz a kérdést-összeszorítottam a fogam hogy ne sírjam el magam.
-Figyelj...tegnap...Lauren..-szegény lány nem találta a szavait de én éreztem hogy a vérem kezd felforrni.
-Ally...rohadtul nem érdekel hogy hogy volt a tegnap!-Álltam fel de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó.
-Pedig beszélni fogunk róla!-Lauren volt az. Arca vörös volt tekintete pedig ideges.

Ally kiment így kettesbe maradtunk
-Húzz a francba Lauren!-jekentettem ki dühösen
-Addig nem míg ezt meg nem beszéltük!-közelebb lépett hozzám és én álltam a tekintetét.
-Mit akarsz megbeszélni? Ő a barántőd jogod van egy öltözőbe ledugni a torkán a nyelvedet!-nevettem fel idegesen
-Te vagy a barátnőm!-elkapta a kezemet és visszarántott
-A menedzsered vagyok. Azon kívül senkid!-láttam az arcán hogy ezzel megleptem mert engedett a szorításán én pedig kiszabadulhattam onnan.
-Éppen szakítani akartam vele...igazából már rég csak ő a klipp forgató lánya. Nem szakíthattam vele mert az tuti nagy port kavar és ráment volna a klipp. Aztán tegnap éppen öltöztem és bejött...és a többit már tudod..-mondta szomorúan én pedig képtelen voltam sajnálatot előcsikarni magamból.

Undort és dühöt éreztem. De azt sokat.
-Ezt nevezik úgy hogy két szék közül a földre.-nevettem fel gúnyosan
-Tess ő csókolt meg...abban a pillanatban léptél be!-a lány igazán kétségbeesetnek tűnt-Sajnálom...-mondta

Felkaptam az irataimat és kikerülve a lányt az ajtóhoz léptem.
-Dugd fel magadnak a sajnálatod...vagy várj van jobb ötletem dugd fel Lucynak ő bisztos jobban élvezné!-azzal otthagytam és elindultam az iratos szekrény felé.

-Ezzel nincs vége ugye tudod?-nem fordultam meg úgyis tudtam ki áll ott.
-Csak részedről nincs-mosolyodtam majd megfordultam. Lauren ott állt közvetlen mögöttem. Megilyedtem és hátrálni próbáltam de nekiütköztem a szekrénynek.
-Meglájuk-azzal utat engedett nekem én pedig folytattam a munkám ami pillanatnyilag a turné szervezése volt.