A Hírnév Karjai Között

Nem Kell Tűz!

-Utoljára mondom el magának. Nem kell tűz!-kiáltok bele idegesen a telefonba. A férfi úgy látszik megértette ugyanis illedelmesen rámtette a telefont.

-Miaz nem vagyunk elég tűzesek? -kérdezte Lauren mire nekidobtam a telefont.
-Mások úgy látszik nem értik miszerint ez nem egy cirkusz hanem egy koncert!-túrtam bele a hajamba majd felirtam pár dolgot a jegyzetei be.
-Füst jöhet tűz mehet-sétált mellénk Dinah nevetve mire én is elmosolyodtam.
-Tűz van elég-Lauren a falnak támaszkodva a telefonját nyomkodta de láttam a száján a halvány mosolyt.
-Én viszont eltünök mielött a férfi visszahívna valami újabb fantasztikus ötlettel-mondtam majd elindultam kifelé.
-Telód itt maradt-sétált mellém komótosan Lauren
-Azt hittem elégett a közeledben...most csalódtam.-biggyeztettem le tragikusan a szám
-Más dolgokat szoktam feltüzelni-mosolyodott el én pedig kikaptam a telefont a kezéből
-Igen, mások idegrendszerét!-azzal ott sem voltam.

Próbáltam a napot halkan szinte észrevétlenül eltölteni de mikor a nap végén Lauren felajánlotta hogy menjünk át bár akartam de nem monhattam nemet.
-Indulhatunk?-kérdezte Mady talpig farmerba.
-Három kezem van?-forgattam a szemem unottan miközben magamra kaptam a kabátom. Tudtam hogy ezen az éjjelt nem fogom megúszni kellemetlen szituációk nélkül.

Szinte egyszerre értünk oda Camilával. Megöleltem majd megindultunk befelé. Ismerős volt minden. Az illat a színek és az épp felém rohanó kiskutya.
-Szia Cleo-mosolyodtam majd megsimogattam. Ebben a pillanatban Lauren bukkant fel mosolyogva.

Mikor megérkezett mindenki inni és beszélgetni kezdtünk. A lány előttem ült farmerba és abban a pólóban ami a buliban volt rajta.
-Hé Tess most hogy gondolkozok-szólalt meg Camz
-Mert ő ilyet is tud-szólt közbe Ally nevetve mire Mila vállba verte.
-Na szóval... Mesélj mert nem nagyon tudunk rólad. Te ismered a mi történetünket a tipikus "megtaláltak minket mikor még 16 évesek voltunk" sztoryt de kíváncsi vagyok a tiédre-mosolyodott rám a lány

Lauren rám tekintett majd beleivott a sörébe. Mély levegőt vettem.
-Igazából semmi extra. Kiskorom óta érdekelt hogy mi van a színfalak mögött. Hogy áll össze egy koncert mik kellenek ahhoz hogy minden tökéletes legyen-kezdtem bele a mesélésbe.
-A szüleid gondolom támogattak-mondta Dinah mire azonnal elkomolyodtam és mellkasomon úrrá lett a félelem.
-Nem.-mondtam majd gyorsan folytatattam-szóval középiskola után..
-Várj. Mi az hogy nem?-vágott a szavamba Lauren.

Tudtam hogy nincs sok választásom. Mélyen belélegeztem Lauren otthonának illatát és összeszedtem a szavaim.
-Tess... Nem...-szólalt meg Mady
-Semmi baj-mosolyogtam-Ömm... Apám meghalt még kiskoromban anyám pedig mikor megtudta hogy a... Lányok is érdekelnek....egyszerűen kitagadott-a lányok szeme tágra nyílt a meglepődöttségtől.-Szóval elköltöztem otthonról még középiskolában és otthonról otthonra jártam míg egy nap meg nem ismertem Madisont-a lány hálásan rámmosolyodott és megszorította a kezem.-Ő éppen lakótársat keresett és bár ő már egyetemista volt szívesen látott. Segített munkát találni ami elég nehéz volt 17 évesen...a sulit ebből az összegből álltam és megpróbáltam beszállni a lakás fenntartásában is.-meséltem tovább de éreztem ahogyan torkomat elzárja valami.

-Anyám nem keresett ígyhát a gyámügynek kellett volna gondoskodnia rólam. Akkor éltem majdnem fél éve Madyvel. Egyik nap elém állt-nevettem fel a sírás határán-felém nyújtott egy papírt amin az állt hogy hivatalosan is ő a gyámom.-a mellettem ülő lány is elérzékenyült-Ahogy telt az idő egyre könnyebb volt. Kijártam a sulit és szereztem egy rendes állást az egyik kiadó szerkesztő részlegén de az sem volt az igazi. Sokszor utasítottak el. Ez ment éveken keresztül míg Maddel el nem költöztünk és vettünk egy házat. Célszerű volt mivel ő nem tervezett házasodni én pedig nem terveztem szerelembe esni. Szóval az egyik nap megláttam hogy menedzsert kerestek és úgy döntöttem egy próbát megér. A többit pedig tudjátok.-mosolyodtam el majd gyorsan letöröltem az éppen kicsorduló könnycseppet.

Néma csend következett én pedig nem akartam megvárni a végém
-Emésszétek én addig megyek elszívok egy szálat-emeltem ki a zsebemből a fehér cigaretta szálat majd a kijárat felé indultam. Sose emlegettem a történeteket éppen ezért. Elgyengültem tőle.
-Miért nem mondtad soha?-lépett mellém Lauren ő is rágyújtva.
-Sose kérdezted-fújtam ki a fehér füstöt visszatartva a sírást.

Némán álltunk egymás mellett. Rátekintettem. Sötét haja eltakarta az arcát de nem ez ami megragadta a tekintetem hanem ami mögötte volt. Lauren mögött 4 ember nézelődött. Azonnal tudtam hogy kik ők. Eldobtam a cigit és magam felé fordítottam a lányt aki igen csak meglepődött.
-Be is mehetünk-mondta mire kapott tőlem egy udvarias szemforgatást.
-Fogd be!-kissé hangosabb voltam a kelleténél ugyanis a paparazzik azonnal felfigyeltek ránk.

Reflexből megindultam a ház felé de képtelenség lett volna feltünés nélkül bejutni a házba úgyhogy jöhetett a b terv. Mikor már a ház közvetlen közelébe jártunk megragadtam Lauren derekát és a falhoz löktem aki ekkorra már vágta a témát.
-Ezek sose alszanak?-kukucskáltam ki
-Portyáznak-suttogta.

Mikor megunták a bámészkodást tovább áltak. Akkor vettem észre hogy szinte lefogtam a lányt teljesen a falhoz nyomtam.
-Lauren?!-hallottam meg Ally hangját mire azonnal kiugrottunk a ház mögül. A lány kérdő tekintete mindent elárult de mi némán indultunk meg befelé. Legalábbis én.
-Máskor ne hozz ilyen félreérthető helyzetbe....kellemetlen számomra-emelte meg a hangját Lauren majd drámaian felsóhajtott.