A Hírnév Karjai Között

Szeretlek

Tudtam hogy ez a nap nem lesz könnyű. A lányok elvállaltak egy jótékonysági fellépést az egyik közeli csarnokban. Nem volt sok időnk a stúdióba estére mindennek tökéletesnek kellett lennie.

-Dany hol van Tom?-kérdeztem a fiút mire az csak megvonta a vállát.
-A lányokkal gyakorol-mondta mire én azonnal a táncterem felé vettem az irányt. Benyitottam. Tényleg ott volt a lányokkal. Tekintetem akaratlanul tekintetem is Laurenre irányult. A lányon egy fekete melegítő és egy fekete rövid ujjú póló volt. Elfordítottam a fejem és Tom felé indultam.
-Tom ez egy jótékonysági koncert nem sztriptíz fellépés.-erre a férfi hangosan felnevetett. Lényéből sugárzott a jókedv és a pozitivitás.
-Ugyan drágám ezek a lányok bármit tesznek valaki nedvesen végzi. Persze az nem én leszek-nevetett mire én is elmosolyodtam.

Délután a papírmunkába feledkeztem mikor kinyílt az irodám ajtaja. Camz lépett be rajta.
-Hé Tessa akartam kérdezni hogy honnan van a pólód mert megtetszett-megtámaszkodott az asztalomon. Rajtam egy egyszerű fekete póló volt amit Lauren adott nekem. Azt mondta nem használja és egyébként sem volt időm hazaugrani ruháért.
-A szekrényemből-vágtam rá habozás nélkül remélve hogy Cam beveszi de sajnos nem.
-Tényleg? Azt hittem Loló szekrényéből-a lány kajánul elmosolyodott. Felkaptam a fejem de nem volt semmilyen reagálás a fejemben. Lefagytam-Nyugi csak én vettem észre-nevetett én pedig zavaromban lehajtottam a fejem.-Nem akarom tudni a részleteket. Lauren ma jó formában volt-Karcsintott a lány.

Ebben a percben Dinah lépett be Camz pedig elhallgatott
-Hé Gray Lauser keresett. Azt mondta beszélni akar veled a műsorról. Kint vár-mondta a lány mire Camila észrevehetetlenül rám mosolygott. Szem forgatva feláltam a székből és kiballagtam a friss levegőre. A lány egy távolabbi falnál állt és cigizett.
-Kerestél mintha nem tudnád hol vagyok-mosolyodtam a lány pedig eltaposta a cigit és felém fordult.
-Kíváncsi voltam mennyi idő míg ide érsz-közelebb lépett tekintetét az enyémhez szegezte.
-Miért?-nevettem fel.
-Mert azt tudom hogy mennyi idő mire elmész és hogy tudjam mihez viszonyítani-mosolyodott el én pedig teljesen zavarba jöttem.
-Akkor én most visszamegyek dolgozni-megfordultam de a lány szokásához mérten a kezem után kapott.
-Beszélnünk kéne...-hangja megkomolyodott mire a hasam görcsbe rándult
-Tudom...-mélyen a szemébe néztem.

Láttam rajta hogy ideges. Szaporábban vette a levegőt és kutatóan méregetett engem minthacsak leolvashatná rólam a gondolataim.
-Tess ha a tegnapi csak...-kezdett bele
-Lauren amiket mondtam igazak...-megszorítottam a kezét ő pedig élesen beszívta a levegőt-szeretlek...-mondtam halkabban a lány pedig egy percre megdermedt. Átkoztam a pillanatot amikor kimondtam a szót azonban a semmiért ugyanis a lány közelebb lépett és megcsókolt.

A forró keze a ruhámon keresztül is tökéletesen kivehető volt. Egy pillanat volt az egész míg ajkait az enyémre tapasztotta. Kezeim az arcára tettem és végigsimítottam rajta. Mikor elváltunk a lány a homlokomnak döntötte a homlokát és mélyen a szemembe nézett.

*Lauren

Tessa volt az egyetlen dolog amit akartam abban a pillanatban. Féltem hogy az este történtek csak egy gyenge pillanat volt számára de szerencsére tévedtem.
-Még mindig azt akarod hogy ne menjek el a tv-s szereplésre?-kérdezte azon az édes zavart hangján. Nem akartam. Ismertem az ilyen túlnyomó ringyókat akik minden lehetséges módon információt akarnak juttatni a nézőik számára megnövelve ezzel a zsebükbe csúszott zöldhasúak számát.
-Azt akarom amit te akarsz-feleltem mire a lány elmosolyodott és megöltet.

-Camila utoljára mondom. Hagyj békén-kiáltottam fel unottan majd hátra döntöttem és egy párnába temették az arcom.
-Mond már! Erre a pillanatra várunk a csajokkal már mióta!-sóhajtott a lány drámaian mire tőlem kapott egy igényes szemforgatást.
-Nincs saját életetek?-feláltam majd az asztalhoz sétáltam.
-De van csak a tiétek izgibb-tette a nyakamba a kezét.
-Shawnn!!-kiáltottam a plafon felé mire a fiú feje megjelent az egyik közeli ajtóban.
-Igen?-kérdezte
-Csinálj valamit vele-mutattam a lányra-nekem pedig mennem kell-kezdtem el venni a cipőm
-Kitalálom hova Te... - kezdett bele
-Haza-vágtam a szavába.
-Természetesen haza. Én is ezt akartam mondani-tette a szentet.

Otthon felhívtam Tessát aki azt mondta nyugodtan menjek át ígyhát kocsiba ültem. Mikor odaértem köszöntem Madynak aki csak sejtelmes pillantásokat vetett rám és beléptem a lány szobájába. Tess a tükör előtt készülődött. A háta mögé léptem és átfontam a kezemmel a derekát.
-Gyors vagy-mosolyodott el a tükörből
-Mint a villám-eltoltam a babahaját útból és megcsókoltam a nyakát ő pedig kissé lehunnyta szemeit mély levegőt vett.
-Lauren nincs időm el fogok késni és te is-nevetett fel mire elengedtem a derekát és leültem az ágy szélére.
-Gyors leszek ígérem-villantottam rá boci szemeim majd elkaptam a kezét és magamra rántottam.

Tess a szemembe nézett és résnyire eltátotta a száját. Közelebb hajolt majd elmosolyodott. A vállamon támaszkodott ami nekem pont kapóra jött. Egyetlen mozdulattal hátradöltem és megfogta a derekát magammal sodortam. A haja kibomlott a laza kontyból és az arca mellé simult. Nem szólt semmit csak lejjebb hajolt és megcsókolt.