A Hírnév Karjai Között

Az idegen férfi

Beszéltem pár szót Madyvel de mivel nem volt sok időm ezért megígértem neki hogy este felhívom. Letettem a telefont majd visszaültem a gép elé. A koncert itt az időeltolódás miatt este lesz úgyhogy volt időm elintézni mindent.

Kimentem hogy elszívjak egy cigit és mikor visszetértem mindenki ott üllt a kanapén.
-Tess gyere épp a koncertekről beszélgetünk!-mondta Ally mosolyogva. Körbenéztem.
-Nincs hely-mondtam körbenézve a helyiségben ami most egészen kicsinek látszott. Nem volt időm ezen gondolkodni ugyanis Lauren megragadta a kezem és az ölébe rántott.

Mindenki ledermedt egy pillanatra. Legszivesebben felpattantam volna de nem akartam balhét generálni így a koncert elött.
-Mostmár van-hallottam meg a lány hangját a hátam mögül-hol tartottunk?-kérdezte majd éreztem ahogy a felső teste találkozik a hátammal a keze pedig a combomon landolt.

Gyűlöltem ezt a tehetetlen érzést. Az érzést mikor a testem ellent mond a szándékaimnak. Lauren közelébe szinte lebénulok. A végtagjaim nehezek lesznek és szinte gondolkodni is fárasztó.
-Nem igaz?-kérdezte Camz. Foggalmam sincs hogy miről beszélt de bólogatni kezdtem mire Mila elmosolyodott.

Lauren keze hirtelen szinte észrevehetetlenül mozgásba lendült. Egyre feljebb és feljebb tollta a kezét. Óvatos volt. Keze melegétől teljesen kirázott a hideg amit ő is bisztosan észre is vett. Már egészen fent járt a belső combomnál mikor is megállt és lassan köröket kezdett el leírni a combomon.
-Emlékeztek arra mikor valaki felugrott a szinpadra?-nevetett fel Dinah mire a többiek is kacagni keztek-WW vállon vitte le-folytatta nevetve a lány.
-Azóta is fáj a hátam olyanokat ütött rá!-szólalt meg a férfi a kanapéről mire méghangosabban kezdtünk nevetni.

Megéreztem Lauren kezét a hátamon. Mivel eltakartam azt így mások nem láthatták hogy mit csinál. Végighúzta az újját a gerincem mentén én pedig éreztem hogy a bőröm eszeveszett módon hevülni kezd. Benyult a pólóm alá és megismételte. A szívem úgy vert mintha csak ki akarna ugrani a mellkasomból.
-Most jutott eszembe-pattantam fel a lány öléből kényszerítve a térdeimet hogy tartsanak engem-van még egy kis dolgom!-jelentem ki majd Laurente tekintettem.

A lány szeme nem csillogott. Inkább égett. Láttam ahogy mellkasa szabájtalanul és gyorsan emelkezdik és süllyed. Kezeivel a combján dobolt. A tekintetemet kereste de nem hagytam hogy megtalálja.
-Nemsokára jövök!-mondtam majd gyors léptekkel a szobámba siettem. Bezártam magam után az ajtót és a hátamat a hideg fának támasztottam. A teljes testem bizsergett. Olyan érzés volt mintha a bőröm hirtelen kicsi lett volna rám. A szívem nem lassult s a forróság nem múlt el.

Csak az indulás elött léptem ki a szobámból.
-Nem úgy volt hogy nemsokára jössz?-kérdezte mosolyogva Mila mire megvontam a vállam
-Elhúzódott a meló.-feleltem majd végignéztem a többieken.
-Beszélhetnénk?-kérdezte mire furcsán bólintottam. Átmantünk egy másik szobába mire Camz bele is kezdett
-Elmondanás hogy mi folyik köztetek?-kérdezte lehuppanva a kanapér.
-Camila erre nincs időnk!-néztem az órámra.
-Akkor gyorsíts a tempón!-mondta higgadtan.

Még levegőt vettem majd keültem mellé.
-Semmi...-böktem ki
-De mégis-húzta fel a szemöldökét-Csak mert ahogy ő viselkedik...
-Na ezaz!-szóltam közbe majd kínomba a tenyerembe temettem az arcom.-Figyelj Camz nekem ez sok! Fáj amit tett...csak fáj!-hangom a végére már elhalt és féltem hogy kitörik belőlem a sírás. A lány átkarolta a vállam.
-Tess hiába is tagadnám tudom hogy Lauren, bunkó önző flegma beképzelt és tud gonosz is lenni de nem hazudós!-felemeltem a fejem. Camila igazat mondott.
-Szereted még?-kérdezte. Mély levegőt vettem.
-Sosem szerettem ki belőle-feleltem keserűen.

A turné helyszíne a város másik végén volt egy hatalmas csarnokban. Míg a lányok készülődtek én megpróbáltam megkeresni a mosdót. Benyitottam az egyik helyiségbe ahol egy férfi áldogált.
-Ohh elnézést..-kértem bocsánatot mire az alak megfordult és szembe nézett velem.

Napbarnított bőréhez két sötét szempár társult. Dús barna haza és magas izmos testalkata volt ami a kockás ing és fehér póló alatt is tökéletesen látszott.
-Segíthetek?-kérdezte. Hangja mély volt és egészen kellemes.
-Csak a mosdót kerestem-nevettem fel zavartan mire ő is elmosolyodott.
-Hát nem találtad meg-mondta mire egyszerre nevettünk fel-Egyébként Sebastian vagyok-nyújtotta a kezét amit én elfogatam és ugyan úgy bemutatkoztam.
-Még nem láttalak erre-vonja össze sötét szemöldökét.
-Nos igen. Én vagyok a Fifth harmony menedzsere-mosolyodtam el büszkén.
-Akkor minden világos. Meg is lepődtem. Erre felé nem járkálnak ilyen szép lányok-mondta kisfiús mosollyal mire megvillantak a gödröcskéi.

Épp válaszolni akartam mikor ismét kinyílt az ajtó és egy lány sétált be rajta.
-Seb gyere már ezerszer szóltam!-mondta majd el is tünt.
-Egyirányba megyünk-mondta miközben kinyitotta elöttem az ajtót én pedig kiléptem és követtem a magas férfit.

Visszaértünk a lányokhoz. Éppen valamin beszélgettek mikor odaértünk hozzájuk.
-Nos akkor én megyek a dolgomra. Szia Tess viszlát lányok!-bólintott nekem azzal az édes mosolyával és elballagott elöttem. Képtelen voltam tekintetem elfordítani az előnyös hátsó feléről amin szinte feszült a nadrág.
-Kiesne a szemed ha jobban bámulnád?-kérdezte Lauren flegmán de én rá se tekintettem csak pár pillanattak késöbb szólaltam meg.
-Mondtál valamit?-kérdeztem ártatlanul mire kaptam egy undok tekintetet.

Estére hatalmas tömeg gyűlt össze a koncert miatt. Az emberek egymáson tolongtak hogy közelebb lehessenek a szinpadhoz. Mikor a vége felé járt a koncert és az utolsó dal is elhangzott Lauren megszólalt.
-Nagyon szépen köszönjük. Ami azt illeti hoztunk nektek még egy bónusz dalt-mondta mire a közönség őrült sikoltozásba kezdett.