A Hírnév Karjai Között

Felvéve vagy nem véve?

Megpróbálom a legjobb benyomást tenni! Lehet elment az eszem hogy ilyen munkát akarok de már mindegy. Kinyitottam a hatalmas irodaépület ajtaját és a recepcióhoz sétáltam. Egy szőke nő üllt a gép elött és unott arcal tekintett fel rám. Szőke haját hanyagul összefogta és fiatalos arcát egy csúf fekete keretes szemüveg takarta el.
-Jónapot Theresa Gray vagyok!-mondtam idegesen. A szöszi beütött valamit a gépbe majd ismét rám tekintett keretes szemüvege mögül.
-Második emelet negyedik ajtó-mondta unottan mire bólintottam és megindultam a lift irányába.

Remegtem ahogy bekopogtam az ajtón de muszály volt összeszednem minden maradék bátorságom és önbizalmam. Sosem voltam félős vagy hasonló de minden ember így reagálna ha élete lehetősége lenne egy egyszerű ajtó túloldalán.
-Tessék!-szólalt meg egy férfi hang. Benyitottam majd szembesültem a hang forrásával is. Egy negyven év körüli elegáns férfi ült egy irodai aszta mögött. Sötét barna szeme félelmet idézett elő bennem amit nem tudtam hova tenni.
-Jónapot Theresa vagyok az állás miatt jöttem!-mondtam téve beljebb pár lépést.
-Hát hogyne. Kerüljön Ms. Gray én Michael Still vagyok a cég tulajdonosa!-mondta majd felállt elém sétált és kezet nyújtott amit én el is fogadtam. Leültem egy kényelmes bőr fotelba és vártam hogy elkezdődjön.

-Nos Ms. Gray maga a menedzseri állás miatt van itt ha jól tudom-mondta fa arccal miközen szemeivel átfutott pár papírt.
-Igen Mr. Still-válaszoltam röviden
-Miért érdemesebb maga erre az állásra mint azok akik kint sorakoznak maga után hisz ha jól látom egyszerű és szűkszavú az önélerajza.-nos erre a kérdésre én sem tudtam a választ csak azt hogy ezt akarom csinálni szinte már ez az életcélom.
-Én...én nem is tudom. Szeretem ezt a bandát már nagyon rég óta és..-kezdtem bele de ebben a pillanatban kinyílt a mögöttem lévő ajtó és két jól ismert lány lépett be rajta.

Lauren Jauregui és Camilla Cabelló a banda két tagja. Hirtelen szűknek éreztem a szobát zavaromban.
-Megzavartunk valamit Mich?--kérdezte Camilla rám tekintve.
-Azt még magam se tudom!-válaszolta Michael és fekete szemeit az én sötét tekintetébe furta.
-Ki ő?-kérdezte Lauren majd végignézett rajtam.
-A menedzseri állásra jött-felelte a férfi.-Ha megbocsájtotok dolgom lenne!-mondta utalva arra hogy rosszkor érkeztek. Lauren összevonta sötét szemóldökét.
-Hagyd csak majd mi eldöntjük!-mondta majd elém lépett és megtámaszkodott az íróasztalon Camilla pedig ugyszint. Szegény férfi csak hátradült unott arccal.

-Hmmm...ismered a zenéinket?-kérdezte Camilla mire ténylegesen zavarba jöttem és csak bólintani tudtam. Össze kellett szednem magam valahogy.
-Nem valami beszédes ez máris plusz pont-Lauren elmosolyodott. A való életben is pont olyan szép volt mint a kijelzők mögül.
-Rendben. Fel vagy véve!-jelentette ki
-Na az kizárt!-állt fel Mr. Still székéből.-Mégcsak azt sem tudjuk hogy vannak e protekciói!-dühödten meredt a lányokra s feje kezdett inkább egy érett paradicsomra hasonlítani.
-Nyugi Mich ne kapd fel a vizet. Árt a szépségednek!-jelentette ki Camilla mire majdnem elnevettem magam.
-Kijártad az iskolát? Drogozol-e esetleg? És van-e valakid?-tette fel Lauren a kérdéseket.
-Igen. Nem és nincs!-feleltem gyorsan mire elmosolyodott és visszafordult a főnökéhez.
-Tökéletes látod! Habár a stílusán van mit csiszolni-mondta mire csak végignéztem magamon.

Fekete egyszerű nadrág és egy kék póló. Nem értem mi ezzel a baj.
-Lányok erről nem ti döntötök!-érvelt a férfi.
-Nem tényleg nem.-néztek egymásra-Be kell mutatnunk őt a többieknek!-Calmilla ellökte magát az asztaltól. Lauren csak bólintott.-Holnap gyere el az Epic Rekorc-ba!-azzal otthagytak minket de a férfi utánuk sietett.

Nem értettem mi történt az elöbb. Csak ülltem ott mindt egy rakás szerencsétlenség majd mikor ismét kinyílt az ajtó sietve felpattantam. Michael feje fáradtnak és idegesnek látszott. Sóhajtott egyet és megdörzsölte az arcát.
-Holnap küldök magáért egy kocsit. Megadná a lakcímét?-azzal elővett egy tollat és egy papírt.
- Baker Steet 43. Ezek szerint fel vagyok véve?-kérdeztem félve a választól. A férfi unottan felém tekintett. Kellemetlen érzés volt annyi szent.
-Próba időt kap. 2 hét se több se kevesebb! Ha jól végzi a dolgát és a banda is megkedveli magát akkor maradhat.-jelentette ki

Csak bólintottam egyet és kiléptem az ajtón. Nem tudom mi történt az utóbbi fél órában de hirtelen boldogság árasztotta el az egész lényemet. Kivettem a telefonom a táskámból és tárcsáztam egy számot.
-Na sziaaa-szólalt bele Madison a szobatársam-Mi volt? Mesélj!-hangja épp olyan izgatott volt mint az enyém.
-Ezt nehéz lenne elmagyarázni. Egy óraés otthon vagyok addig is bonts ki egy üveg bort.-mondtam mire nevetés hallatszott a másik oldalról.
-Na ez már tetszik csajszi!-jelentette ki. Leraktam a telefont majd kiléptem a hideg őszi délutánba. Az emberek a dolgukra siedtek nem is figyelve másokra. Én pár utcával arrébb parkoltam a szűrke Peugeot-val s ahogy beszálltam úgy éreztem kicsattanok.

A tudat hogy találkoztam Camillával és Laurennel csak most esett le nekem. Próbaidő. Próbaidőn vagyok és éreztem hogy meg fogok felelni. Muszály megfelelnem ezt az állást nem hagyom veszni!