A Hírnév Karjai Között

Csók és csalódás

-Most hogy minden happy el kell mondanom valamit-nézett rám Mad mire én kérdőn felvonntam a szemöldököm.
-Milyen baromságot csináltál már?-kérdeztem tőle mert ő tipikus olyan lány aki minden hülyeségben részt vesz.
-Most nem az hanem Ethanról...-bögte ki mire én a név hallatán eltátottam a számat.
-Arról az Ethanról...a "csak egy dugásra kellettél" Ethanról?-kérdeztem döbbenten mire a lány bólintott.
-És a húgáról...
-Na neeeem nem nem azt bisztos nem!-nos igen ismertem a húgát ami azt illeti elég közelről is.

-Mit nem?-kérdezte Wyatt miközben kiértünk a nappaliba
-Sofi...-a fiú szeme elkerekedett.
-Azt már nem!-jelentette ki mire egyetértően bólintottam
-Nekem mennem kell!-jelentettem ki de Wy meg sem szólalt.

Még mindig haragudott rám a tegnap történtekért de én sosem voltam az a nagy engesztelő úgyhogy ráhagytam és elindultam haza. Otthon csend volt úgyhogy nyugodtan el tudtam készülni. Felvettem egy fehér farmert és egy szürke pólót valamint egy sapkát mert elég hideg volt. Az óra időt mutatott úgyhogy csak leültem és vártam. Nem kellett sokáig úgyanis megszólalt a csengő.
-Gyere!-nyitottam ki a lánynak és beengedtem a házba.
-Kérsz valamit inni? Van víz Cola és narancslé-soroltam fel a választékot
-Az jó lesz-felelte Lauren majd leült a pult melletti székre. Odaadtam neki a poharat mire ő beleivott.

Pár perc múlva már úton is voltunk. Kivételesen én vezettem bár ez nem volt meglepő mivel csak én tudtam hogy hova megyünk.
-Te most elrabolsz engem?-kérdezte Lauren szórakozottan.
-Ha el akarnálak rabolni akkor bezárnálak a szekrényembe-nevettem el magam.
Mikor megérkeztünk a táj még mindig épp olyan szép volt mint mikor legutoljára itt jártam. A helyet fák takarták közepén egy kissebb tóval.
-Aszta....-ámult el Lauren-De azért a táj se rossz!-erre elnevettem magamat zavartan

Lauren körbe nézett majd elővette a gitárját és leüllt egy farönkre. Én ott áldogáltam és néztem a lányt.
-Ott fogsz áldogálni vagy mi?-kérdezte rám sem nézve csak a gitárját hangolva. Leültem mellé és mivel elég kicsi volt a fadarab ezért nem tudtam megtartani azt a távot amit szerettem volna.

-Szerinted beválik?-kérdezte a lány.
-Ha igen akkor elmegyek zeneírási tanácsadónak!-jelentettem be mire Loló elnevette magát.

A következő pillanatban belekezdett a gitározásban azonnal jobb ritmust játszva majd belekezdett a dal dúdolásába majd az elkezdett dal éneklésébe. Csak figyeltem és ámultam amit észre is vett.
-Miaz?-kérdezte rám nézve
-Elképesztő hangod van-mondtam kissé hallkan mire ő elmosolyodott. Az egyetlen hőforrást a hozzám érő lába és karja jelentette. A lány megborzongott.
-Fázol? Van a kocsiban egy pléd elhozom-pattantam fel
-Ne!Nemkell!-Lauren megfogta a csuklómat és visszarántott aminek következtébe szinte ráestem a lányra.

Támasztottam magam a rönkön miközben a lány csuklómon támaszkodott. Fogalmam sem volt hanyadik alkalom volt ez amikor ilyen közel voltunk egymáshoz de a hasam már megint belekezdett a furcsa érzések gyártásába. Lauren tekintetét az enyémhez igazította. Most én hajoltam közelebb. Képes lettem volna ott helyben lángra gyulladni amikor Lauren közelebb hajolt. Ajkaink súrolták egymás. Épp mondani akartam valamit mikor a lány megszakította a közöttünk lévő távolságot és ajkait az ajkaimra tapasztotta.

A testem szinte lángra gyúlt ahogy Lauren nyelve bejutott a számba. A csók lassú volt. Olyan amibe minden porcikád beleremeg. Visszacsókoltam miközben levegőt vettem és belélegeztem az illatát ami keveredett a fák illatával. Nem tudom meddig tartott de abban bisztos voltam hogy megbánom de pont akkor nem érdekelt. Amikor elváltunk hirtelen eszembe jutott Sam és az hogy épp most csaltam meg.

Elhúzódtam.
-Azt hiszem ideje mennünk-mondtam mire a lány csak bólintott majd felállt és velem együtt elindult a kocsihoz. Az út némán telt én próbáltam nem törődni remegő lábaimmal de kevesebb mint több sikerrel. Lauren telefonja megcsörrent a lány pedig azonnal felvette.
-Szia...aha persze...rendben szia-ezzel letette és felém fordult-Be kellene ugranunk Camzhoz. Nála maradt a pólóm-mondta mire csak bólintottam és elkanyarodtam a lány háza felé.

-Mivan veletek?-kerdezte a lány mikor odaértünk.
-Semmi-vágta rá azonnal Lauren mire én elszomorodtam. Képtelen voltam a csókot semmisnek tekinteni. Képtelen voltam hisz még éreztem a lány ajkait az ajkaimon. Tudtam hogy nem kellett volna és hogy a lánynak ez nem jelentett semmit. De nekem igen és emiatt utáltam magam.
Miután végeztünk kitettem Laurent és hazamentem.

Mady átment az egyik haverjához legalábbis a cetlin amit a hűtőn hagyott ez állt. Kibontottam egy üveg bort és leültem a kanapéra.
-Ez nem történt meg...-suttogtam magamnak de még én sem hittem el. Hogy is tehettem volna hisz a szívem úgy dobogott mintha maratont futottam volna. Beleittam a borba amit nagyon reméltem hogy elfeletteti a ma történteket.