A Hírnév Karjai Között

Semmi sem veszélyesebb mint elmélyülni Lauren Jauregui szemeiben.

*Lauren
Talán nem kellett volna ilyeneket mondanom a riporternek vagy legalább jobban megválogathattam volna a szavaim. Lucy magára vette a szavaim és egy ölelés kíséretében megcsókolt. Azóta viszont eltelt két nap és képtelen voltam kiverni a fejemből Tessát. Már kerestem az otthonában de se Mady-t se Tessát nem találtam.

Úgy döntöttem ideje hogy tegyek valamit. Vissza akartam kapni a lányt mert rájöttem hogy Lucy nem helyettesítheti őt. Éppen a stúdióból igyekeztem ki Camilával. Késő esti hűs levegő járta át a testem kissé felébresztve a rám telepedett bambulásomból.
-Loló minden oké?-kérdezte Mila de ő is jól tudta rá a választ.
-Nem...Camz tenni akarok valamit. Két napja nem hallottam felőle mintha meghalt volna. Mady nem hajlandó nekem segíteni amit meg is értek de így esélyem sincs...-mondtam szomorúan majd lehajtottam a fejem.

A tény hogy elszúrtam világosabb volt a napnál és az esélye hogy helyre tudom hozni elég kevés. Ebben a pillanatban Camila elővette a telefonját pötyögött rajta pár másodpercig majd a füléhez emelte.
-Mit művelsz?-kérdeztem mire Camz a mutató újját a szája elé emelte.
-Szia Tess miújság?-kérdezte mire elkerekedett a szemem. Klassz. Csak engem utál ennyire.-Csak tudni akartam hogy minden rendben van e-a lány bólintott párat-És mikor jössz vissza a városba? Tudod attól hogy nem vagy a munkatársunk elmehetnénk valahova.-mondta majd elhallgatott ismét olyan 4-5 másodpercre-Persze Shawnal sem jön ki mostanába. Nade szavadon foglak...szia-mondta majd letette.

Meredtem bámultam rá. Mintha csak a Messiás állna elöttem.
-Ne köszönd meg. Na gyere!-nevetett a lány majd maga után húzott.

*Theresa
Egészen estig nem szóltam a látottakról csak kint kóvályogtam. Nem tudtam vagy talán nem is akartam elhinni hogy Lauren rólam beszélt. A gondolat hogy hazamennyek szinte lyukat vájt belém és végül feladtam. A többiekkel kocsiba ültünk és két órán belül már otthon is voltunk.

Az északa rideg és sötétebb volt az átlagosnál. Becsúztattam a zárba a kulcsot majd elfordítottam. Az ajtó kinyílt.
-Édes otthon...-morogtam majd beljebb sétáltam.

A többiek mivel már késő este volt így nem sokáig vendégeskedtek nálam. 1:26 perckor döntöttem úgy hogy megadom magam az ágy hívogató szavának. Másnap korán kelltem. Mad dolgozott és én még rosszabbul éreztem magam mikor a tudatomba jutott hogy én már nem. Az ablakon kibámulva iszogattam a reggeli feketém. Estére hivatalos voltam Camilával aki a lelkemre kötötte hogy az egyetlen zöld szempár akit látni fogok az Shawné lesz.

Olyan 7 körül keztem készülődni. Abból a ruhákból válogattam amiket Madyvel vettem. Egy vörös kivágottabb póló és egy bőrhatású nadrá valamit a bokacsizmám mellett döntöttem. A tükörben egy bárokba járkáló és rosszfiúkkal kavaró motoros csajt láttam mindtsem Theresa Grayt.
-Na mindegy-mondtam majd felvettem az újjonnan szerzett kabátom és útnak indultam.

Sétáltam hisz kint egész elfogadható idő volt és alig egy fél órán belül már ott is voltam.
-Atya ég Tess de örülök hogy látlak!-ugrott a nyakamba Camila én pedig szorosan vissza öleltem. A lány hiánya hasba vágott és borzalmasan örültem hogy újra látom.
-Szia Shawn-intettem oda a fiúnak aki elmosolyodott majd eltünt az egyik szoba ajtaja mögött.

Nem voltam ott tíz perce de hallottam hogy egy autó áll meg a ház elött. Felálltam velem együtt Camz is felpattant de amit ott láttam sziven ütött.
-Tess...-kezdett bele a lány
-Szóval nem látok más zöld szempárat ugye Mila?-förmedtem rá a lányra.
-Beszélnetek kell. Aggódott érted!-mondta a lány erősen gesztikulálva.
-És így kell megoldani? HOGY HAZUDSZ NEKEM?-Kiáltottam el magam de már késő volt a menekülésre.

Az ajtó kinyílt és egy ismerős sötét hajzuhatagot pillantottam meg. Képtelen voltam azt hinni hogy csak egy délibáb hogy csak az elmém beteges játéka vagy talán csak egy rossz vicc. Nem. Lauren tényleg az ajtóban álldogált és tekintete azonnal megtalált engem. Hogy ismét látom olyan érzés volt mintha ezer év telt volna el az utazásom óta. A szavaim amiket neki vágtam most a fülembe szivárogva jutottak el az agyam legapróbb zugaiba. Hibát kerestem rajta. Egy pontot ami nem tetszett volna nekem de nem találtam. A lány olyan makulátlan volt mint mindig.

Ott álltam és hagytam hogy a testemet elborító félelem bejárja a szoba sarkait. Tekintetünk találkozott s mint akársak a gyufa a benzinkúton lángolt fel bennem a vágy. Hogy közelebb lépjek hozzá. Hogy megöleljem. Hogy elmonjam mennyire hiányzott nekem mégha ez az érzés a lelkem legapróbb legeldugottabb szobájában is volt hét lakat alatt. Szinte éreztem ahogy lakat lehull és lábaim megremegnek.

A lány nem mozdult. Mintha arra várt volna hogy én teszem meg az első lépést vagy talán ő maga sem volt képes cselekedni.
-Szia Tessa.-mondta e szavait egyenesen felém címezve. Újra hallani a hangját kész katarzist váltott ki belőlem de muszály volt emlékeztetni magam: Semmi sem veszélyesebb mint elmélyülni Lauren Jauregui szemeiben.