A Hírnév Karjai Között

Rendetlenség

-És elmész?-Mady a bögre mögül pillantott rám miközben kezével felsegítette magát a pultra. Fél szemmel pillantottam rá de tekintetem inkább kivezettem az ablakon.
-Nemtudom-feleltem talán a megszokottól kicsit halkabban majd lenyeltem az utolsó korty már kihült kávét. Szó nélkül indultam el a konyha irányába hogy a bögrét a mosogatógépbe tegyem.
-Hé-húzott magához a lány aggódó pillantásokkal-Tudom hogy nem tartozik rám de a legjobb barátnőm vagy úgyhogy nem nézhetem tétlenül ahogy szenvedsz. Hallottam a veszekedéseteket és ezt a legtöbb szeretettel mondom hogy Lauren nem dühös volt hanem inkább aggodalmas.-a kezével végigsimította az arcom nekem meg ismét előtörtek a könnyeim. Francos érzelmek.-Na gyere ide-húzott magához én pedig a vállába fúrtam a fejem.

Csak a lány járt a fejembe hirtelen. Ahogy azt mondta hogy megbántottam és ahogy elviharzott miután elküldtem. Tudtam hogy szemét voltam de a düh mindent felül írt.
-Szóval?-kérdezte Wyatt és leült elém. Haja a szemébe hullott kezeit pedig maga előtt összekulcsolta.
-Gondoltam átjövök egy kicsit-mosolyodtam el mire a fiú hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét.
-Ha ki akarod kérni a tanácsom a ma estéről...csak egyet mondhatok-mélyen a szemembe nézett engem pedig megint eltöltött a nyugalom ami kék szemeiből áradt-Halgass arra ami belőled szól....mit súg a szíved?-kérdezte én pedig szomorúan lesütöttem a szemem.

A szívem azt súgta hogy a vesztembe rohanok és nem azt hogy elkerülöm a vesztemet. Tudtam hogy minden a feje tetejére állt és hogy nem vagyok képes egyedül megküzdeni vele. Laurennek igaza volt.

Négy órát ütött az órám mikor beléptem a kávézó ajtaján. Az ajtó csilingelve törte meg az ember figyelmét kényszerítve mindenkit hogy egy pillanat erejéig rám fordítsa a figyelmét. A tekintetem végigjárt az elegáns kifaragott asztalokon majd megállt egy ismerős kabáton. Megindultam felé majd szó nélkül leültem vele szembe.
-Theresa örülök hogy eljöttél-hangja idegen volt és távoli.
-Miért akarsz beszélni velem?-kérdeztem robotos akadozással tartva a szemkontaktust.
-Talán nem beszélhetek a lányommal?-túl nyugodt volt és éppen így élt az emlékezetemben. A túl higgadt nő.
-Nem érdekelt téged a lányod majdnem 5 évig!-kerekedett el a szemem és idegesen az asztalra csaptam majd felálltam.-Szállj le rólam és minden emberről aki a közelemben van!-hangom fenyegető volt és én annak is szántam. Elindultam a kijárat felé mikor utánam szólt.
-A zöld szeműre gondolsz?-megtorpantam-Lauren ugye?-Jauregui-nem hallgattam tovább. Megszaporázva léptem eltüntem onnan.

Fél órával később fel alá jarkáltam az irodának nevezett szobámban WW szerény társaságában.
-Ez a nő nekünk csak bajt fog okozni! - dörzsöltem az orrnyergemet idegesen
-Úgysem mehet a közeletekbe-felelte a testőr lazán az asztalnak támaszkodva
-Senki sem mehet a közelükbe! Nincs több pletyka nincs több cikk a sajtótájékoztatókra pedig ezentúl csak én mehetek!-adtam ki a parancsot határozottan elegem volt a körülöttem folyó témákról.
-És ezt velünk nem akartad megbeszélni?-WW-vel egyszerre kaptuk a fejünket az ajtóhoz amiben a lányok sorakoztak.
-A lányoknak igazuk van. Nem tudok egyszerre melletted és a banda mellett is lenni.-húzta fel a szemöldökét a férfi.
-A lányok mellett maradsz ahogy megbeszéltük! Nekem ott lesz Wyatt ha gond lenne de nem lesz-jelentettem ki mire Lauren felmordult és előrébb lépett.

Mintha csak először láttam volna. Egy farmert és egy bordó blúzt viselt egy fekete dzseki kíséretében. Haja hullámokban omlott mellére ajkai pedig rúzs nélkül is vörösek voltak.
-Azt akarod magaddal vinni?-nevetett fel gúnyosan.
-Őt Lauren!-javítottam ki a lányt-A sajtótájékoztató nem minden napi dolog így nem hiszem hogy bármiféle gondja lenne vele-csaptam össze a tenyerem.-Nincs kifogás ez az én dolgom WW-nek pedig mellettetek a helye és kész!-azzal utat törtem magamnak hogy folytassam amit elkezdtem.

Éppen a stylist-al beszélgettem a fellépő ruhákról de a lányok arca nem ment ki a fejemből
-Igen az a ruha volt megbeszélve...-feleltem mikor egy kéz kiragadta a kezemből a telefont. Lauren volt az. Letette majd az asztalra dobta a mobilt.
-Majd kukászsákból felöltöztetlek titeket!-mordultam rá idegesen.
-Én még abban is jól nézek ki-felelte egyszerűen én pedig képtelen voltam ellenkezni.
-Mit akarsz?-kérdeztem majd a telefont az asztalról a zsebembe csúztattam.
-Mi ez az egész?-tette keresztbe a karjait felhúzott szemöldökel.
-A ti hírrnevetek karban tartása az egyik legfőbb dolgom azon kívül hogy fellépéseket szervezek és ruhákat fizetek nektek.-a tekintetem a papírjaimba tereltem.
-Szóval a hírnév karban tartása fontosabb neked mint a kapcsolatunk karban tartása?-erre a fordulatra nem számítottam a szájából és nem is értettem.
-A munkát nem keverem többé semmilyen kapcsolattal-emeltem végül fel a fejem-Túl sok gondot okozott amit most próbálok helyre hozni-elléptem mellőle és a telefonomat a kezembe véve ismét tárcsáztam a számot és bocsánatot kérve folytattam a beszélgetést.